Összefog a kulturális élet valamennyi területe, követelik az L. Simon-adó eltörlését

Többek között Dragomán György, Závada Pál, Kemény Zsófi, Babiczky Tibor, Gyukics Gábor, Babarczy Eszter, Kemény István, Simon Márton, Bán Zsófia, Mohácsi János, Stern Lili, Süveges Rita, Szitás Erzsébet, Gévai Csilla és Pócs Péter is aláírta a Prae Kiadó által indított petíciót, amelyet a Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszternek címzett levél kíséretében tettek közzé. Ebben a támogatók a nevezési díj eltörlésén túl arra kérik az illetékes tárcát, ne engedje semmilyen szervezetnek, hogy 50 százalékos arányban legyen jelen a kuratóriumi tagok között, továbbá indítványozzák azt is, hogy egy személy se lehessen két ciklusnál tovább kuratóriumi tag az NKA-ban.

Az eddigi több mint 250 aláíró között szerepelnek írók, költők, színházi alkotók, rendezők, társulatvezetők, előadó-, valamint grafikus- és képzőművészek is, így elmondható, hogy a kulturális élet valamennyi, az NKA pályázati pénzekre ráutalt területén lázadnak az L. Simon-adó ellen, és még drasztikusabb átalakítást szorgalmaznak az NKA pályázati rendszerében.

Pályázati sarc, a szerencselovagokra hivatkozva

A nevezési díjat 2012-ben hivatalosan azzal a céllal hozták létre, hogy kiszűrjék a komolytalan pályázókat, az úgynevezett „szerencselovagokat”, és mérsékeljék a rendszer adminisztratív terheit. A kulturális szereplők és a művészeti szféra civil szervezetei szerint azonban csak egy olyan plusz elvonásról van szó, amelyért cserébe a pályázók nem kapnak extra szolgáltatást. A nevezési díj alapja az igényelt támogatási összeg 1 százaléka, de a befizetendő összeg általában legalább nettó 5000 forint plusz áfa (bruttó 6350 forint) akkor is, ha az 1 százalék ennél kevesebb lenne, egy nagyobb összegű pályázatnál azonban akár több százezer forintra is rúghat. A nevezési díjat minden pályázónak előre be kell fizetnie, és az összeget akkor sem kapja vissza, ha a pályázata végül nem nyer támogatást.

„Kijelenthető, hogy az egyik legalapvetőbb probléma a 2012-ben bevezetett nevezési díj, ami a szerencselovagokat nem tartja távol, de az amúgy is szegény, magánszemélyként pályázó művészek, valamint a forráshiányos művészeti szervezetek számára kiszámíthatatlan, pár év alatt akár milliós tétellé hízó teherré válhat” – fogalmaztak a tiltakozók a nyílt levélben, kifogásolva, hogy az új, november 11-én bemutatott törvénytervezet, amely 2027 januárjától az NKA működését szabályozza, nem tartalmazza a nevezési díj megszüntetését.

„További problémának tartjuk a pluralitás hiányát, ha egy kuratóriumban többségben lehetnek egy-egy művészeti szervezet tagjai mint kurátorok, illetve azt is, hogy egyes személyek több mint tíz-tizenöt éve folyamatosan mások forrásairól dönthetnek kurátorként” – folytatódik a levél, utalva arra, hogy a 2010-es évek eleje óta bizonyos intézmény- és szervezeti vezetők, például országos múzeumok főigazgatói vagy a Magyar Művészeti Akadémia (MMA), illetve a nagyobb szakmai szövetségek vezető tisztségviselői rotációban vagy folyamatosan újra és újra bekerültek a kollégiumokba. (Az MMA tagjai egyébként tiltakozó közleményben reagáltak a tervekre, éppen a pluralizmusra hivatkozva bírálták saját különleges jogosítványaik kivezetését.)

Az adónévadó, aki amúgy a kulturális kiegyezést szorgalmazta

L. Simon László 2011 októberében lett az NKA vezetője, majd 2012-ben kulturális államtitkárrá nevezte ki az Orbán-kormány. Ettől fogva az NKA operatív vezetésében még egy darabig alelnökként vett részt, de erről 2014 májusában végül lemondott, mondván, országgyűlési képviselőként összeférhetetlen lenne a tisztség megtartása. 2012-ben az NKA kollégiumi rendszerének és több támogatási területének átalakítására került sor, és míg L. Simon László azzal érvelt, hogy az intézmény pénzügyileg és szervezetileg is megerősödött, sokan már ekkor a szakmai autonómiát féltették. 2012 és 2013 között volt kultúráért felelős államtitkár, ekkor alakult át a vidéki múzeumi és könyvtári rendszer. L. Simon kultúrpolitikai megszólalásaiból nem egy vehemens „kultúrharcos” karakter bontakozott ki (szemben például Demeter Szilárddal), a 2012-es Mi a magyar? című, a Műcsarnokban rendezett kiállítás kapcsán a Népszabadságban jelent meg egy cikke, amiben a kulturális táborok közötti átjárást és érdemi vitát hangsúlyozza.

Az MMA 2011 utáni erősödésével (mindezt jelentős állami támogatások felszippantásával) L. Simon László a nyilvánosságban is többször kritikát fogalmazott meg az intézmény működésével és a vezetéssel, többek között Fekete Györggyel szemben. (Egy 2013-ban készült interjúban úgy fogalmazott, lehetséges, hogy más az elképzelésük arról, mi a nemzet.) 2013 februárjában távozott a kulturális államtitkári posztról. Balog Zoltán miniszter akkor együttműködési és „habitusbeli” különbségekre utalt, amelyet később egy, a Demokratának adott interjúban Halász János, akkori kultúráért felelős államtitkár is megerősített. Minden belső konfliktustól függetlenül L. Simon László sokáig az Orbán-kormány egyik legfontosabb kultúrpolitikai véleményvezére maradt. A „kulturális kiegyezést” szorgalmazó habitusa végül a saját bukásához vezetett a NER-en belül. Amikor 2023 novemberében Csák János kirúgta a Magyar Nemzeti Múzeum éléről a World Press Photo kiállítás nyomán kirobbant botrány miatt, a gyermekvédelmi törvényre hivatkozva, az már jól mutatta a korábbi rendszer belső törésvonalait.