Villámgyorsan felébredt a szerb ügyészség Aleksandar Vučić bukása után

Alig néhány nappal azután, hogy Aleksandar Vučić elnök és az általa vezetett rezsim vereséget szenvedett a parlamenti választásokon, a szerbiai intézményrendszer legmélyebben alvó bástyája, az ügyészség meglepő hirtelenséggel felébredt több mint egy évtizedes bénultságából. Miközben a győztes erők koalíciós egyeztetései még javában tartanak, és az új belgrádi kormány formálisan még meg sem alakult, az országban máris eljárások, házkutatások és letartóztatások indultak. A hatóságok sorra veszik őrizetbe az eddig érinthetetlennek hitt állami tisztségviselőket és megbízott vezetőket pénzmosás, választási csalások, dokumentumok tömeges megsemmisítése, valamint a közpénzek külföldre menekítésének gyanújával.

A folyamat hátterében nem csak a rendőrség aktivitása áll: Zagorka Dolovac legfőbb ügyész hirtelen határozatot hozott az ország valamennyi ügyészsége törvényes működésének rendkívüli felülvizsgálatáról. A Danas elemzése szerint a Legfelsőbb Ügyészség által felállított öttagú vizsgálóbizottság elsőként a Felsőfokú Nyilvános Ügyészség (VJT) asztalára került, korábban a hatalom által szőnyeg alá söpört botrányos ügyek aktáit vette górcső alá. A vizsgálat középpontjában olyan szimbolikus dossziék állnak, mint az újvidéki vasútállomás tizennégy halálos áldozatot követelő előtető-omlásának felelőssége, az ellenzéki tüntetők ellen bevetett akusztikus hangágyú ügye vagy a belgrádi elitnegyedben történt Senjak-incidens.

Kísérteties párhuzam a magyar és a szerb valóság között

Hasonló folyamatok mennek végbe, mint Magyarországon az április 12-én tartott választás után. A Legfőbb Ügyészség hirtelen felébredt. Mindez egy általános igazságra mutat rá: az autoriter vonásokat mutató hibrid rezsimekben az igazságszolgáltatás csúcsszervei – mindenekelőtt a legfőbb ügyészi hivatal – éveken át a politikai hatalom legfőbb védőbástyájaként szolgálnak, szelektív jogalkalmazással védve a rendszer kegyeltjeit és kriminalizálva az ellenzéket. Ám amint a hatalmi monolit megreped, és a választók akarata nyomán elkerülhetetlenné válik a rendszerszintű váltás, a lojalitás helyét pillanatok alatt a túlélési ösztön veszi át: a vádhatóság hirtelen „felfedezi” a törvényeket, és igyekszik a törvényesség látszatát keltve átmenteni magát az új korszakba.

Sorban derül fény a Vučić-rendszer sötét ügyeire, váratlanul magukhoz tértek a szerb hatóságok

A szerbiai szakmai közvélemény azonban óva int attól, hogy a társadalom elhamarkodott illúziókat tápláljon a hirtelen jött buzgalom láttán. Vladimir Prijović, a Belgrádi Ügyvédi Kamara elnöke rámutatott: Dolovac megkésett lépése éppen a legfőbb bizonyítéka annak, hogy a vádhatóság vezetése pontosan tisztában volt az alárendelt ügyészségeken zajló törvénytelenségekkel. A jogász szerint a mostani ellenőrzési hullám a személyes felelősség elhárítását, az életrajzok tisztára mosását és az új többség lekenyerezését célozza, miközben a legfőbb ügyész arra is felhasználja az alkalmat, hogy leszámoljon a posztjára pályázó belgrádi főügyésszel, Nenad Stefanovićtyal. Ha a választási eredmény nem a rendszer bukását hozta volna, ez a vizsgálóbizottság soha nem született volna meg.

Személyi felelősség vagy strukturális megtisztulás

A szkeptikus hangokhoz csatlakozott Vida Petrović Škero, a szerbiai Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke is, aki szerint az ellenőrzés hasznossága kizárólag a vizsgálatot végzők személyes integritásától függ. A neves jogtudós abszurdnak nevezte, hogy a Felsőfokú Nyilvános Ügyészség átvilágítására olyan munkatársat is delegáltak, aki korábban közvetlenül Stefanović mellett tevékenykedett. Petrović Škero hangsúlyozta: a nyilvánosságnak választ kell kapnia arra, hogy a hatóságok megalapozottan utasították-e el korábban a feljelentéseket, és miként születhetett meg villámgyorsan a döntés az államfő elleni feljelentés elutasításáról a vitatott kegyelmi aktusok ügyében. Emlékeztetett arra is, hogy az elmúlt években a Biztonsági-Tájékoztatási Ügynökség (BIA) nyíltan beavatkozott az ügyészi kinevezésekbe, megmérgezve az intézményi függetlenséget.

Őrizetbe vették a szerb bűnügyi rendőrség vezetőjét, Aleksandar Vučić bizalmasát

Lidija Komlen Nikolić, a Szerbiai Ügyészek Egyesületének elnöke ugyanakkor arra figyelmeztetett, a jövő nem a kapkodó átszervezésekben, hanem a normális jogállami keretek visszaállításában rejlik. A fellebbviteli ügyész aláhúzta: az ügyészi szervezet számára a törvényi háttér már eddig is biztosított volt, csupán arra van szükség, hogy a jogászok szelektív kivételezés nélkül, a jogszabályok betűje és szelleme szerint járjanak el. Nikolić visszautasította azokat a felvetéseket, amelyek statáriális felelősségre vonást követelnek, hangsúlyozva, hogy a valódi fordulatot a tárgyalások átláthatósága és a szakmai média kontrollja hozhatja el.

Lusztráció és a megkésett igazságtétel korlátai

A Szerbiában zajló drámai folyamatok egyértelmű tanulsággal szolgálnak a térség valamennyi átalakuló társadalma számára. Az állami intézmények néhány nap leforgása alatt bebizonyították: pontosan tudják, miként kell törvényesen és szakszerűen eljárniuk, és éveken át csupán a politikai félelem és a fentről érkező nyomás miatt mulasztották el kötelességük teljesítését. A kozmetikai változtatások és az utólagos bűnbakképzés azonban önmagában nem garantálja a jogállam helyreállítását, amíg a volt hatalom emberei a háttérben megőrizhetik pozícióikat.

A belgrádi jogásztársadalom egyöntetű álláspontja szerint a valódi fordulat próbaköve a szervezett bűnözés és a magas szintű korrupció elleni nyilvános perek lefolytatása, valamint a következetes lusztráció végrehajtása lesz. Az új kormánynak olyan törvényi garanciákat kell teremtenie, amelyek egyszer s mindenkorra megvédik a független bírákat és ügyészeket a mindenkori politikai hatalom bosszújától. Csak így biztosítható, hogy a vádhatóság ébredése ne pusztán a túlélés cinikus manővere, hanem a jogállamiság valódi és visszafordíthatatlan kezdete legyen.