Lángoló fenyvesek, sárlavinák és pusztító áradások sokkoló képsorai peregnek a kivetítőkön, miközben Tarkan, a török popzene legismertebb világsztárja szenvedélyes refrénnel sürgeti a cselekvést. Az énekes újonnan feldolgozott dala, a WAKE UP hivatalosan is a 31. ENSZ-klímacsúcs (COP31) himnuszává lépett elő, Recep Tayyip Erdoğan kormánya pedig büszkén terjeszti a felvételt. A helyszín az ország déli tengerpartja, a látványos luxusszállodáiról híres Antalya, ahol a tanácskozásra százezernél is több küldöttet várnak. A szervezők által 1,1 millió négyzetméteresre bővített expóterület a világ eddigi legnépesebb globális klímatalálkozójának ígérkezik, ám a grandiózus díszletek mögött már az első napon felsejlenek a rendező állam gazdaságpolitikai és társadalmi ellentmondásai.

A török diplomácia számára óriási a tét. Miután a júliusi ankarai NATO-csúcstalálkozóval Erdoğan elnök igyekezett megerősíteni pozícióját a nyugati szövetségi rendszerben, az antalyai klímakonferencia az év második olyan kiemelt eseménye, amellyel a kabinet a nyitott, modern és a bolygó sorsáért felelősséget vállaló regionális nagyhatalom képét kívánja sugározni. Bár a tárgyalások érdemi koordinációját Ausztrália végzi, a házigazda szerepében Törökországra hárul a diplomáciai légkör alakítása. Murat Kurum környezetvédelmi miniszter a COP31 megnyitásakor úgy fogalmazott: az esemény megnyitja az „elektromosság korszakát”, és a következő ötven év mérföldköve lesz. Ankara azt hangoztatja, hogy a parttalan viták helyett a megvalósításra koncentrál, a hivatalos retorika azonban hamar összeütközésbe kerül a rideg tényekkel.

Elektromos kirakat, fosszilis valóság

A rendezvény mindennapi logisztikája azonnal kézzelfoghatóvá teszi ezt a távolságot. Az antalyai tanácskozás helyszínei között több mint hatszáz különjáratú autóbusz szállítja a diplomatákat, szakértőket és újságírókat, ám a hivatalos adatok tanúsága szerint ezek közül mindössze hetvenegy tisztán elektromos hajtású. A flotta fennmaradó zöme hagyományos földgázzal és gázolajjal működik, így a klímavédelmi konferencia résztvevői zömmel dízelbuszokon jutnak el a tárgyalóközpontba a tengerparti főutakon. Az aprónak tűnő részlet híven tükrözi Törökország energetikai szerkezetét, amely a tiszta technológiák látványos hirdetése ellenére továbbra is mélyen a fosszilis energiahordozókra támaszkodik.

El kell ismerni, hogy a hivatalos fel tud mutatni vitathatatlan eredményeket is. Az elmúlt másfél évtized során az ország jelentősen kibővítette a megújuló energiákra épülő energiatermelését: a nap- és szélerőművek ma már egyaránt tizenegy-tizenegy százalékkal veszik ki részüket az áramtermelésből, míg a vízerőművek és más megújuló források további huszonkét százalékot fedeznek. Az újonnan forgalomba helyezett személygépkocsik több mint fele immár elektromos vagy hibrid hajtású, amiben komoly szerepet kapott a hazai fejlesztésű villanyautó, a Togg állami támogatása és a kedvezményes adórendszer. Ankara törvénybe iktatta azt a távlati célt is, amely szerint 2053-ra eléri a teljes klímasemlegességet.

Az érem másik oldala viszont jóval sötétebb. Ahogyan arra a Climate Action Tracker független klímapolitikai elemzőcsoport adatai szerint a szakértők rámutatnak, a török villamosenergia-ellátás ötvenhat százalékát tavaly még mindig fosszilis források, gáz és szén adták. Ami ennél is riasztóbb: a kőszén aránya a teljes energiamixben nemhogy csökkent volna, hanem 2010 óta huszonhatról harmincnégy százalékra emelkedett. Miközben a nemzetközi klímapolitika a széntüzelésű erőművek kivezetését sürgeti, Ankara nem jelölt meg céldátumot a szén elhagyására, sőt meglévő létesítmények kapacitásbővítését készíti elő.

Kibocsátási bűvészmutatvány papíron

A helyi környezetvédő civil szervezetek határozottan elutasítják az ankarai kormányzat által felvázolt számítási módszertant. Az Eko Alan török természetvédelmi platform arra figyelmeztet, hogy a hatóságok virtuális trükkökkel állítják be sikerként a klímacélokat. A kormányzati kalkuláció abból a feltételezésből indul ki, hogy a jelenlegi évi 480 millió tonnás üvegházhatású gázkibocsátás 2035-re érdemi beavatkozás nélkül csaknem 1,2 milliárd tonnára ugrana. Ehhez a túlzó alapértékhez képest hirdettek meg egy 640 millió tonnás plafont, amit negyven százalékos relatív mérséklésként tálalnak a világnak – miközben a valóságban a légkörbe juttatott szennyező anyagok tömege harmadával haladná meg a mait.

A gazdasági növekedés és az energiafüggetlenség jelszavával fenntartott szénbányászat az elmúlt időszakban többször is heves ellenállásba ütközött az anatóliai tartományokban. A helyi közösségek és zöldaktivisták kétségbeesetten próbálták megakadályozni az erdőirtásokat és az új külszíni fejtések megnyitását, ám a hatóságok a legcsekélyebb kompromisszumkészséget sem mutatták. A tiltakozó helyiekre és fiatalokra rohamrendőröket vezényeltek, a demonstrációkat könnygázzal és vízágyúkkal oszlatták fel. A természeti értékek védelméért szót emelő polgárok megfélemlítése jelzi, hol húzódnak a török környezettudatosság határai.

Könnygáz és rohamrendőrök a civilekre

A nemzetközi jogvédő szervezetek mély aggodalommal figyelik a török riviérán zajló diplomáciai parádét. Julia Duchrow, az Amnesty International németországi főtitkára élesen bírálta, hogy miközben a világ az antalyai tárgyalásokra figyel, a török kabinet változatlan lendülettel folytatja a bíráló hangok elfojtását. A jogvédő aláhúzta: egyetlen ENSZ-rendezvény sem tarthat számot valódi hitelességre, ha az állampolgárok nem mondhatják el szabadon a véleményüket, és nem tiltakozhatnak békésen a retorzióktól való félelem nélkül. Antalyában a biztonsági intézkedések keretében tízezer számra vezényeltek rendőröket az utcákra.

A hivatalos tanácskozással egy időben több mint háromszáz nemzetközi civil szervezet készül megtartani a saját alternatív fórumát, ám a résztvevők komoly hivatali akadályoztatástól tartanak. Hüseyin Çiçek, a Bécsi Egyetem és a Sigmund Freud Egyetem Törökország-szakértője szerint az antalyai napokban szigorú gyülekezési tilalmakra, célzott letartóztatásokra és azonnali eljárásokra lehet számítani. Az elemző rámutatott: a hatóságok alapvető stratégiája a parlamenten kívüli politikai mozgósítás elrettentése, ami kétségessé teszi, hogy a luxusszállodák árnyékában valóban a jövő megóvásáról születnek-e döntések.