Mától az év végéig ingyen dolgoznak a magyar nők, a Tisza-kormány is késik a probléma megoldásával

Idén október 31-ére esik az az Egyenlő Díjazás Napja, amely szimbolikus mérföldkő, annak az időszaknak a kezdetét jelöli, amikor a nemek közötti bérszakadék miatt a nők az év végéig – szimbolikusan, persze – nem kapnak fizetést. Magyarországon jelenleg 16,9 százalék a nemek közötti bérszakadék, ami az európai uniós tagállamok listáján a negyedik legmagasabb érték. Ennél is nagyobb probléma, hogy a különbség évtizedek óta nem javult érdemben, a kétezres évek elején 19 százalék körül volt. Az uniós átlag ennél jóval alacsonyabb, 11 százalék, viszont 2012 óta folyamatosan csökkent.

– Nincsen érdemi változás, ami rámutat arra is, hogy a korábbi kormány nem tett célzott intézkedéseket a probléma felszámolása érdekében – mondta a Népszabadságnak Csernus Fanni, az Amnesty International Magyarország nemek közötti egyenlőség szakértője.

Már rég hatályba kellett volna léptetni

Ennek az igazságtalan helyzetnek a kezelésére hívta életre az EU a nemek közötti bérkülönbségek átláthatóságát célzó bértranszparencia-irányelvet, amelynek értelmében a tagállamok kormányainak 2026. június 7-ig hatályba kellett volna léptetniük azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ennek bevezetéséhez. Ezzel a tagállamok nagy része késésben van, eddig csak Olaszország, Málta, Szlovákia, Litvánia és Görögország vezette be az irányelvet. Magyarország azonban jelentős elmaradásban van, nem utolsósorban amiatt, hogy az Orbán-kormány szinte egyáltalán nem készítette elő a bevezetés feltételeit, még csak nyilvános törvényjavaslat sem készült. 

Az új magyar kormány ugyan már dolgozik a „a férfiak és nők között a díjazás átláthatóságáról és az egyes kapcsolódó törvények módosításáról” szóló javaslaton, de még a saját ütemtervük szerint is jelentős késében vannak. A parlament oldalán elérhető törvényalkotási program szerint a tervezetet szeptemberben kellett volna benyújtani, majd októberben elfogadni. Megkerestük a Szociális és Családügyi Minisztériumot azzal kapcsolatban, hogy áll az irányelv bevezetésének előkészítése és a törvényjavaslat tervezete, de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.

Szankciók visszatartó erővel

Csernus Fanni úgy tudja, hogy jelenleg a törvénytervezet előkészítésének folyamata zajlik, amivel kapcsolatban társadalmi egyeztetést is terveznek. Az irányelv értelmében a munkáltatók a munkavállaló kérésére kötelesek lesznek tájékoztatást adni nemek szerinti bontásban az azonos vagy egyenlő értékű munkát végző kollégák átlagos bruttó bérszintjéről. 2027 júniusáig pedig a minimum 150 főt foglalkoztatóknak a bérszakadékkal kapcsolatos jelentést kell átadniuk egy egyelőre még meg nem nevezett szerv számára. Ezt a jelentést a 100-149 főt foglalkoztató cégeknek 2031-től kell elkészíteniük, a 150-249 fős munkáltatókhoz hasonlóan, három évente.  A 250 vagy annál több embert foglalkoztatóknak pedig évente kell majd benyújtaniuk a beszámolójukat.

Mint azt Csernus Fanni elmondta, a jelentésben különböző szempontok mentén kell az adatokat megadniuk a cégeknek, az egyik legfontosabb ezek közül a „nemek közötti bérkülönbség a munkavállalók kategóriái szerint, a rendes alapfizetés és a kiegészítő vagy változó összetevők szerinti bontásban”. Ha a nemek közötti bérszakadék meghaladja az 5 százalékot, és ez nem indokolható egyéb tényezőkkel (például magasabb végzettséggel vagy több munkatapasztalattal), és a munkáltató nem tudja orvosolni a problémát 6 hónapon belül, az bértértékelést és akár szankciókat is vonhat maga után.

– Mi az Amnestynél nagyon fontosnak tartjuk, hogy a szankciók visszatartó erejűek legyenek, például az irányelv említi a koncessziókból és közbeszerzésekből való kizárás lehetőségét is – hangsúlyozta a szakértő.

Az irányelvvel kapcsolatban Csernus Fanni szerint sok a félreértés, a munkavállalók nem kérhetik ki például a kollégáik bérére vonatkozó adatokat, csupán a velük azonos vagy egyenlő értékű munkát végző dolgozók átlagos bruttó bérszintjét, nemek szerinti bontásban. Éppen ezért kulcskérdés lesz (és a legtöbb bizonytalanságot is ez szüli), hogy milyen kategóriákat alakítanak ki a cégek, hiszen ha túlságosan szűkre veszik, elaprózzák ezeket, az torz képet adhat a valós helyzetről. Éppen ezért fontosnak tartaná, hogy ebbe a folyamatba vonják be a munkavállalók képviselőit is, hogy az ő érdekeik és tapasztalataik is érvényesüljenek a kategóriák meghatározásánál.

A közszférában is  jól kell működnie

Emellett Csernus Fanni szerint nagyon fontos lenne, hogy a munkáltatók támogatást és segítséget kapjanak abban, hogy ezeket a számításokat megfelelően tudják elvégezni, és a munkakör-besorolásokat valóban objektív, nemi szempontból semleges formában tegyék meg. Szükségesnek tartaná azt is, hogy a bérdiszkriminációs esetekben eljáró hatóság független legyen, és hatékonyan tudja ellátni a feladatait. – Nagyon nagy szükség lenne egy olyan testület kialakítására is, amely szakértők bevonásával hosszú távon monitorozza ezeknek az intézkedéseknek a hatékonyságát, és ha szükséges, javaslatokat tesz a további lépésekre – tette hozzá. 

Úgy tudja, a törvény előkészítését nehezíti, hogy a közszférában dolgozók sokféle jogállásba tartoznak. Márpedig nagyon fontos, hogy a közszférában jól működjön ez az irányelv, hiszen ott kiemelkedően sok nő dolgozik, például az olyan alulfizetett területeken, mint az egészségügy, a szociális ellátás vagy az oktatás. A szakértő szerint emellett a kkv-kat külön is segíteni kellene a bértranszparenciával kapcsolatos adminisztratív terhekkel kapcsolatban, hiszen ők kevésbé nyúlhatnak könnyen adaptálható, jó külföldi gyakorlatokhoz, mint például egy multicég.

Csernus Fanni szerint mind munkáltatói, mind munkavállalói oldalon nagy az információhiány és a bizonytalanság a témában.

– Ez teljesen érthető, az előző kormánynak három éve lett volna implementálni az irányelvet, amely elő is írja, hogy a tagállamoknak iránymutatással kell szolgálniuk a munkáltatók számára. Ezenfelül előremutató lett volna, ha a munkavállalók tájékoztatását is segítik. Nálunk ez teljesen elmaradt. A megkésett intézkedések ellenére azonban most a hirtelen és részleges megoldások helyett lehetőség van arra, hogy végre úgy lehessen bevezetni Magyarországon egy, a nők jogait és esélyegyenlőségét érintő EU-s irányelvet, hogy nem csak a minimális követelményeket teljesítjük. Jó volna, ha a törvényalkotás tényleg tükrözné az eredeti szándékot, hogy végre a nők munkáját is megfizessék és megbecsüljék – tette hozzá Csernus Fanni.