Hiába a közérdek és a régi per, Ruff Bálint tárcája is elzárja a nyilvánosság előtt a kormányülések összefoglalóit

 A Magyar Péter vezette kormány a 2018-as kormányzati igazgatási törvényre hivatkozva elutasította a Telex adatigénylését, amelyben a lap a kabinet 2026. májusi megalakulása óta készült kormányülési összefoglalókat és jegyzőkönyveket kérte ki. A Miniszterelnökség azzal indokolta a döntést, hogy a törvény szerint „a kormány ülései – a miniszterelnök eltérő rendelkezése hiányában – nem nyilvánosak”. Eközben viszont elkezdték nyilvánosságra hozni a korábbi Orbán-kormányok kormányülési összefoglalóit. Mindez felveti a kérdést, hogy ha a régi iratok megismerhetővé válnak, akkor a mostani döntések hátterét miért nem ismerheti meg a nagyérdemű.

De mi is történik egy kormányülésen?

A kormányülés a kabinet közös döntéshozatalának egyik legfontosabb fóruma. A miniszterek itt vitatják meg többek között a jogszabálytervezeteket, a költségvetést, a gazdasági intézkedéseket és az ország működését befolyásoló más ügyeket. Az ülésről többféle dokumentum készülhet a szó szerinti jegyzőkönyvtől, a hangfelvételen át, az összefoglalóig. Utóbbi tömörebben mutatja be az ülés menetét és a döntések lényegét. A kormányhatározat azt rögzíti, milyen döntés született, de önmagában nem feltétlenül derül ki belőle, milyen vita vezetett hozzá. A dokumentumok részletessége ezért nem pusztán adminisztratív kérdés, mert ha csak a döntés végeredménye marad fenn, később jóval nehezebb lehet megállapítani, milyen szempontokat mérlegelt a kormány.

A rendszerváltástól a Fidesz szabályváltoztatásáig

A rendszerváltás után többször változott, milyen részletességgel dokumentálták a kormányüléseket. 1990 és 1992 között szó szerinti jegyzőkönyv és összefoglaló is készült, míg1992 májusától a gyakorlat az összefoglalók felé tolódott. A hangrögzítésre vonatkozó szabályok szintén változtak: a hangfelvétel készítésének kötelezettsége 1995-ben megszűnt, majd 1996-ban visszatért. Az első Orbán-kormány idején, 1998 és 2002 között nem volt kötelező hangfelvételt készíteni vagy szó szerinti jegyzőkönyvet vezetni. 2002-től viszont ismét lehetett hangfelvételt használni a szó szerinti jegyzőkönyv elkészítéséhez. A dokumentálás rendje tehát időről időre változott, és nem alakult ki olyan, kormányokon átívelő törvényi rendszer, amely egyértelműen meghatározta volna, milyen részletes nyomot kell hagyni a tanácskozásokról. A Fidesz 2010 utáni kormányzása alatt tovább alakultak a szabályok. A 2018-as kormányzati igazgatási törvény kimondta, hogy a kormányülések főszabály szerint nem nyilvánosak. Ezen túl megszűnt a hangrögzítés kötelezettsége is. A jelenlegi szabályok szerint nem kell szó szerinti jegyzőkönyvet készíteni: az összefoglaló többek között az ülés helyét és idejét, a résztvevőket, a tárgyalt írásbeli anyagokat és a döntések lényegét rögzíti. Szó szerinti hozzászólás akkor kerülhet bele, ha azt valamelyik résztvevő külön kéri.

A kormányülés minősülhet közadatnak is

Az, hogy kormányülések zártak, alapvetően indokolt lehet. A minisztereknek szükségük lehet arra, hogy bizalmas körben vitassanak meg még kiforratlan javaslatokat, kétségeket fogalmazzanak meg, vagy egymással ütköztessék az álláspontjaikat. Egyes ügyekben a nyilvánosságra hozatal valódi kockázatot is jelenthet: ilyenek lehetnek a nemzetbiztonsági érdekeket érintő információk, bizonyos külpolitikai kérdések vagy a nyilvánosságra kerülésük esetén piaci következményekkel járó adatok.

Ezek az indokok azonban nem feltétlenül teszik szükségessé minden dokumentum teljes visszatartását. A közbeszédben zajló viták lényegében erről szólnak, mikor és milyen mélységben ismerheti meg a nyilvánosság a kormányülések dokumentációit. A kérdés már 2008-ban bíróság elé került, amikor a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) pert indított azért, hogy megismerhesse az ülések összefoglalóit és az egyik ülés hangfelvételét. A Miniszterelnöki Hivatal akkor azzal indokolta az iratok visszatartását, hogy az összefoglalók ötven évig államtitoknak minősülnek, a mellékletek pedig a kormányzati döntések előkészítését szolgálják. A TASZ 2009 januárjában jogerősen megnyerte a pert: a bíróság kimondta, hogy a kormányülések összefoglalói közérdekű dokumentumok, amelyeket a védett adatokat tartalmazó részek kitakarásával ki kell adni. A győzelem azonban nem feltétlenül jelentett igazi sikert. Az Origo a következő hónapban arról számolt be, hogy a kikért iratok között üres és kitakart oldalakat is kapott, amelyekből nem lehetett érdemi információkhoz jutni. Vagyis az ügy rámutatott, hogy az adatigénylés formális teljesítése önmagában nem elég, a közérdekű információknak ténylegesen is megismerhetőnek kell lenniük. A későbbi bírósági gyakorlat is foglalkozott ezzel a kérdéssel. A Kúria 2023-as ítélete is megerősítette, hogy a kormányülések zárt jellege önmagában nem indokolja az ülésekről készült dokumentumok teljes visszatartását. A 2009. októberi kormányülések iratairól szóló ügyben a bíróságok közérdekű adatnak minősítették az ülések időpontjait, és kimondták, hogy az összefoglalók és mellékletek kiadása sem tagadható meg automatikusan teljes egészében. Az adatok visszatartását konkrét jogalappal kell indokolni, és annak az érintett dokumentum megfelelő részeire kell vonatkoznia.

Hogyan kezelik ezt más országok?

Ahogy Magyarországon, úgy más országokban is eltérő szabályok vonatkoznak a kormányülések dokumentálására és az iratok nyilvánosságára. Több példa mutatja, hogy a bizalmas tanácskozás és a későbbi megismerhetőség összeegyeztethető. Németországban a Szövetségi Levéltár tudományos kiadásban teszi közzé a szövetségi kormány kabinetüléseinek jegyzőkönyveit, a 30 éves levéltári védelmi idő lejártával. Így a korábban bizalmas tanácskozások dokumentumai utólag kutathatóvá válnak. Svédországban a hivatalos iratok nyilvánosságának elve alkotmányos szintű. A dokumentumok főszabály szerint megismerhetők, de például nemzetbiztonsági vagy más, törvényben meghatározott érdekek miatt korlátozható a hozzáférés. Ausztráliában a kabinet hivatalos iratai főszabály szerint 20 év után válnak hozzáférhetővé, míg a tanácskozásokról részletesebb feljegyzéseket tartalmazó kabineti jegyzetfüzetek esetében 30 év a határidő. A példák azt mutatják, hogy a kormányülések dokumentumai nem feltétlenül válnak azonnal nyilvánossá. A későbbi megismerhetőségnek azonban lehetnek világos, előre meghatározott szabályai, amelyek egyensúlyt teremtenek a bizalmas döntéshozatal és az utólagos társadalmi ellenőrzés között.