Küzdelem az aszállyal: a kormányváltás a klímának is jót tett

Korábban azt hittük, hogy a globális felmelegedéssel itt féltrópusi klíma lesz. Az utóbbi években viszont kiderült, hogy a valóságban Kazahsztán és Mongólia száraz sztyeppei félsivatagának a világa jött el ide – mondja Sirkó Zoltán környezetvédő szakmérnök.

 

Növényorvosok a város peremén

 

A vízügyi statisztikák tanúsága szerint a szakember egy cseppet sem túloz: a sztyeppei világ megérkezett, 2026-ban alig 220 milliméter körüli csapadék hullott Dél-Magyarországon. A valaha vízzel körülvett nagy tavak városában, Hódmezővásárhelyen immáron csak az egykori vízvédő városfalak és a belőlük kiálló kampók – egykoron nagy víz idején a csónakokat kötötték ezekhez – emlékeztetnek a folyószabályozás előtti múltra. A jelen pedig az, hogy a városnak és a környező mezőgazdaságoknak immáron minden csepp vízért meg kell küzdeniük.

– Emberemlékezet óta itt mindenki a mezőgazdaságból élt. De lehet, hogy egy nap ki kell mondani, hogy ennek itt így vége? – teszi fel az egyelőre még eldöntetlen kérdést Szabó Gergely, a Zsilinszky Kft. fiatal vezetője.

Hódmezővásárhely peremén, a pusztában vagyunk. A családi cég vezetője végzettsége szerint „növényorvos” (régies nevén: növényvédelmi szakmérnök), és ami azt illeti, van is mit orvosolnia: bár október végére öt hónap után megérkezett némi eső, egy alkalommal úgy 20 milliméter is esett, ám ez éppen csak a feltalaj vizesítésére volt elég: ahogy végigbaktatunk a földön, a cipő orra feltúrja ugyan a nedves felszínt, de alatta már porszáraz a föld. A szántóföld mellett egy kiszáradt öntözőcsatorna medre tátong, szalmasárgára száradt nád övezi.

– Ritkán látni ilyet, hogy a legszívósabb növény, a nád, már október végére megadja magát és eltűnjön belőle minden zöld – mondja Szabó Gergely, aki szerint, ha nem sikerül menteni, amit lehet, legfeljebb két évük marad. Azt nem is nem titkolja, hogy ez most afféle kísérleti üzem, ahol azt mérik fel, hogy egyáltalán lehet-e még gazdálkodni az aszály és megannyi más baj közepette. Egyelőre még nem látják a végét. Ami biztos, az idén a nagy aszály nyomán alig harmada termett a korábbiaknak. Már a vésztartalékokat élik fel.

 

 

Ismerünk olyan nagy céget a környéken, amely hatodik éve veszteséges, igaz, ez nemcsak az aszály miatt van, szerepet játszik benne a műtrágya drágasága, továbbá az alacsony felvásárlási ár is. 

Az egyre szorongatóbb helyzetben Szabó Gergely cégénél új, szárazságtűrő növények vetésével kísérleteznek, de akkor is, leginkább vízre lenne szükség. Azaz: vagy megnyílik az ég, és huzamosabb időn át esik, vagy jelentős állami beavatkozással a csatornarendszert kell átalakítani, és a földekre vezetni a vizet. Egyelőre egyiknek sem látni előjeleit. – Amit igazából nagyon hiányolok az agrárminisztériumtól, az az, hogy nem látom a stratégiát, a célokat. Nem látom, hogy van-e ránk szükség, vagy elengedik a mezőgazdaságot a térségben – találgat.

 

Édenkertek a félsivatag közepén

 

Hódmezővásárhely belvárosa felé tartunk. Sirkó Zoltán azt mondja: még így, félsivatagi éghajlat mellett is lehetne több víz a várost övező földeken, pláne, hogy már 2010 környékén látni lehetett, hogy nem lenne szabad a vizet elterelni innen. Megállunk egy hatalmas, kiszáradt folyómederre emlékeztető mélyedés partján. Ez az egykor halbőségéről híres Kenyere-ér. Vízparton lehetnénk, a természetes csapadék itt hozná le a vizet a Maros-Körös hordalékkúpjairól, csakhogy a korábbi években a vízügy évről-évre szorgosan kipumpálta a területről a Tiszába tavasszal-ősszel felhalmozódó vizet. Az idők változását jelzi, hogy az állam azért már fizet, hogy  a Kenyere-érbe pumpáljanak valamicske vizet, így most a kiszáradt meder közepén vékony csíkban kígyózik az ér.

A környezetvédő szakember szerint szerint ők már 25 évvel ezelőtt arról beszéltek, hogy itt kellene tartani a vizet.

– Kiröhögtek minket – emlékszik vissza. – 2010-ben Ángyán József is járt erre, tartott egy előadást arról, hogy nem akar csatornamélyítésről, szivattyútelepekről hallani, azaz ő is a víz helyben tartásának lett volna a híve. Mire mondták helyben neki, hogy baj van, professzor úr, mert Hódmezővásárhelyen pont ez zajlik, hiszen akkoriban bővítették a Körtvélyesi-holtág szivattyúrendszerét, hogy minél gyorsabban lecsapolhassák a vizet a pusztából. Az akkori hódmezővásárhelyi  polgármester, Lázár János céklavörös fejjel kérte ki magának a víz helyben tartásáról szóló felvetéseket. Pedig, ha akkor léptek volna, nem kerülnek ilyen lehetetlen helyzetbe – mutat Sirkó Zoltán a szikkadó földre, hozzátéve, hogy a vízügy még az utóbbi három évben is inkább lecsapoláspárti volt A szakember szerint az új városvezetés lobbija is kellett ahhoz, hogy immáron a vízügy is inkább megtartani akarja a vizet – már ha esne az eső.

 

 

De nem esik.

Persze,még érdemi mennyiségű víz híján is lehet mini édenkerteket teremteni. Ez Sirkó Zoltán egyik specialitása: a szakember Hódmezővásárhely több pontján is létrehozott zöld szigeteket, amelyeken ottjártunkkor valószínűtlen pompájukban virágoztak a növények, a levegő pedig így, október végén is vibrált a méhek zümmögésétől.

Ez a csoda egyébként nem is annyira a pénz, hanem inkább az odafigyelés kérdése. A növényekkel együtt négyzetméterenként nagyjából 25 ezer forintból hozták létre városszerte a kis félsivatagi édenkerteket, ráadásul újrafelhasznált anyagokból, így például a Rotary-sétányra (amelyet a finanszírozóról, az ismert jótékonysági szervezetről neveztek el) került a környező építkezésekről, viharban kidőlt fákból készült forgács, s jutott ide a tram-train építkezéséről hátramaradt anyag is. Bele is túrunk a forgácsba: bár hetek óta nem esett az eső, néhány centiméter mélyen még most is nedves a talaj, a környezet érezhetően párásabb. A városi kiskertek pedig nemcsak méhlegelők, de sündisznók is nagy számban lakják, sőt idővel talán az innen gyakorlatilag már kihalt zöld varangyok is visszaédesgethetőek lesznek – már ha találnak a  szaporodáshoz megfelelő helyet.

Ez utóbbin is segíthet, hogy a brutális vízhiány miatt a hódmezővásárhelyi önkormányzat  már a helyi termálfürdő vizét sem engedi elfolyatni.

 

Élőhely a vésztározóban 

 

Márki-Zay Péter polgármesterrel állunk a villámárvizek levezetésére kialakított tározó már régóta szárazon álló medrében, amit évekkel ezelőtt, uniós pénzből valósítottak meg.

– Nyolc és fél éve vagyok polgármester, az első időszakban még a belvíz volt a probléma. Akkor még azzal kerestek meg a lakosok, hogy – bár a vízügy kormányzati feladat – tartsuk tisztán a vízelvezető árkokat, betonozzuk ki a medrüket. Nyolc és fél év alatt változott meg úgy itt az élet, hogy ma arról kell győzködnöm a helyi lakosokat, hogy ne engedjük lefedni a szikkasztó árkokat, mindenki a saját telkén hagyja elszikkadni a vizet – meséli.

Ennek szellemében a város két és fél éve megállapodott az Alsó Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatósággal (Ativízig) arról, hogy immáron a helyi strand vizét sem hagyják elfolyni, hanem a vésztározót töltik fel vele hetven százalékig – persze úgy, hogy ha valami csoda folytán újra lenne egy árhullám, a tározó fel tudja fogja a vizet –, és az így kialakuló tó köré vizes élőhelyet teremtenek.

 

 

Márki-Zay Péter szerint itt jó ideje lehetne már víz, de hiába állapodott meg az Ativíziggel, Lázár János a térség parlamenti képviselőjeként megfúrta a tervet. Legalábbis Márki-Zay Péter szerint ez lehet a hátterében annak, hogy a 2026-os kormányváltás után, láss csodát, az Ativízignél ugyanazok a szakemberek, akik korábban valamiért ellenezték a vállalkozást, április óta már  készséggel együttműködtek a várossal.

– A kormányváltás a klímának is jót tett – ironizál a polgármester. Mindenesetre a 150 ezer köbméteres tározó feltöltése a napokban kezdődött el, hetente kétszer a szivattyúk nagyjából 1500 litert pumpálnak ide másodpercenként. Egy-egy alkalommal 5-6 ezer köbméternyi víz kerül a mederbe, így a tározó közepén húzott „vezérárkokban” már víz csillog. Sőt, bár a tó csak két hete „üzemel”, léptünkre a parton kecskebéka ugrik a vízbe, nem messze szárcsák, tőkés- és csörgő récék rebbennek fel, a polgármester látott már szürke gémet és nagy kócsagot is. – Úgy becsüljük, hogy a jövő nyárnak már úgy megyünk neki, hogy ahol állunk, ott két méternyi víz lesz – kockáztatja meg Márki-Zay Péter, aki szerint a szemléletnek kell megváltoznia. Mint mondja, amikor annak idején az Ativíziget megkereste, hogy a vízmegtartásról tárgyaljon, akkor elmondták, hogy a környék 140 önkormányzatából csak Hódmezővásárhelyről kértek tőlük ilyet.

– Ez a szám azóta sem változott – teszi hozzá Márki-Zay Péter.