Többen tanulnak gyógypedagógusnak, de gyorsabban nő az SNI-s gyerekek száma

A pedagógusképzésen belül a hároméves gyógypedagógia alapszak lett az egyik legnépszerűbb a jelentkezők körében az utóbbi néhány évben: a felvi.hu adatai szerint 2020-ban (a pótfelvételis jelentkezőkkel együtt) 1749-en kezdték meg tanulmányaikat ezen a szakon, 2023-ban 2633-an, idén szeptemberben pedig már 3049-en. A statisztikákból az is kiderült, hogy a felvettek nagy része nem az érettségiző, hanem az idősebb, 27 éven felüli korosztályból került ki, és nem nappali, hanem levelező tagozaton végzi a gyógypedagógus képzést: az idén ősszel felvett 3049 főből 2035 fő levelezőn tanul. A korösszetételt tekintve ez nem meglepő, sokan minden bizonnyal munka mellett kezdték meg tanulmányaikat.

Ami viszont meglepetésre adhat okot, hogy a növekvő érdeklődés ellenére továbbra is alacsony azoknak a száma, akik a képzés elvégzése után, pályakezdő gyógypedagógusként állami köznevelési intézményekben helyezkednek el. Az Oktatási Hivatal adatai szerint a 2025/2026-os tanév októberében mindössze 325 fő volt a gyógypedagógus képesítéssel rendelkező, pályakezdő pedagógusok száma, a 2024/2025-ös tanévben 280 fő, a 2023/2024-es tanévben pedig 305 fő. Ahogy a legtöbb szak esetében, úgy itt is van lemorzsolódás a képzés során, ám a gyógypedagógia szakos hallgatók és a pályakezdők száma között ennek ellenére is nagy a különbség.

Sokan szülőként végzik el a képzést

„A levelező gyógypedagógus képzésre járó hallgatók közül sokan olyan szülők, akik azért végzik el ezt a képzést, hogy a saját gyerekeikkel foglalkozhassanak, mert máshogy nem kapnának megfelelő ellátást. Ők minden bizonnyal nem is fognak megjelenni a köznevelési létszámstatisztikákban” – erről a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke beszélt lapunknak. Totyik Tamás számos olyan esetről is tud, amikor egy gyógypedagógus végzettségű hallgató rögtön a magánellátásban helyezkedett el.

Mindezt Gyarmathy Éva egyetemi tanár, klinikai és neveléslélektani szakpszichológus is megerősítette. „A gyógypedagógia képzésen tanulók legalább negyede egyáltalán nem tervezi, hogy az állami oktatásban dolgozzon, legfeljebb egy-két év tapasztalatszerzés erejéig. Aztán átmennek a magánoktatásba, leginkább anyagi okok miatt. De valóban sokan jönnek olyanok is, akik azért végzik el a képzést, hogy saját, valamilyen fejlődési vagy tanulási zavarral küzdő gyerekükkel tudjanak szakszerűbben foglalkozni. Az is beszédes, hogy az alternatív iskolák egy részét is szülők alapították – nyilatkozta a Népszabadságnak Gyarmathy Éva.

Növekvő esetszámok, kevés szakember

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a 2025/2026-os tanévben 115 401 főre emelkedett a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek száma, ami öt év alatt 22,5 ezer fős növekedést jelent. Az SNI 23 kategóriáján belül a súlyos tanulási zavarokkal küzdők vannak a legtöbben, számuk 52 455 fő volt a tavalyi tanévben. Az autizmus spektrum zavarral diagnosztizált gyerekek száma 15 285 fő, az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek száma 15 387 fő, a súlyos figyelemzavarral rendelkező gyerekek száma 8506 fő, a beszédfogyatékos gyerekeké 7363 fő volt az elmúlt tanévben.

Az SNI-s gyerekek száma az általános iskolákban volt a legmagasabb, a KSH adatai szerint a 2025/2026-os tanévben létszámuk meghaladta a 69 ezer főt. Szakszerű fejlesztésüket azonban csak 4900 gyógypedagógus és konduktori munkakörben dolgozó pedagógus, valamint 949 fejlesztőpedagógus látta el. Emellett – az utazó gyógypedagógusi és konduktori hálózat keretében – további 1404 fő is segítette az SNI-s tanulók ellátását. Az Oktatási Hivatal adatai szerint a köznevelési intézmények összességében (óvodákban, általános iskolákban, középiskolákban) 12 304 olyan pedagógust alkalmaztak az elmúlt tanévben, akiknek volt gyógypedagógus végzettségük, közülük 10 587 fő dolgozott gyógypedagógus, konduktor munkakörben.

Lannert Judit bejelentette, hogy tízpontos javaslatcsomagot állítottak össze az SNI-s gyerekek fejlesztésére

Minisztériumi javaslatcsomag: a nulladik lépés

Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium SNI-munkacsoportja nemrég egy javaslatcsomagot tett közzé, amellyel az SNI-s gyerekek inkluzív, befogadó nevelését, oktatását szeretnék elősegíteni. Egyebek mellett azt szeretnék elérni, hogy a gyógypedagógusok ne csak külön fejleszthessék az érintett gyerekeket, hanem a csoportszobai, osztálytermi munkában is részt vehessenek, a pedagógusokkal együtt tarthassanak órákat, foglalkozásokat, heti két órát kifejezetten a pedagógusokkal való együttműködésre fordítsanak, az egyes tanulókra vonatkozó javaslatokat ismertessék meg az érintett gyermekkel foglalkozó összes pedagógussal.

„Ezt egy nulladik lépésnek tekintem az inkluzív oktatás felé, mert a javaslatcsomag valójában nem sok mindenen változtat, csak arra ösztönzi az iskolákat és a pedagógusokat, hogy egy kicsit jobban csinálják azt, amit eddig, vagyis az integrált oktatást erősítsék. Az alapvető problémák megoldásra ez a javaslatcsomag önmagában még nem alkalmas” – vélekedett Gyarmathy Éva. Hozzátette, a minisztériumi munkacsoport szerinte nagyon szűken az SNI-re koncentrál, miközben az SNI csak a jéghegy csúcsa: sok olyan gyerek is van a közoktatásban, akik enyhébb eltérésekkel, tanulási zavarokkal küzdenek, nincs SNI-státuszuk, de a javaslatcsomag ezzel a problémával nem foglalkozik. Ahogy azzal sem, hogy az SNI-sek száma az idegrendszeri fejlődési zavarok területén változott jelentősen, ami más kategóriákhoz képest teljesen más megközelítést kíván.

„Jó, hogy a gyógypedagógusokat jobban szeretnék bevonni az osztálytermi munkába, de ezt még nem lehet inkluzív oktatásnak tekinteni. A valódi inkluzív oktatás egészen más tanulási környezetet és szervezeti megoldásokat igényel, amihez erőforrások, szakemberek, módszertani fejlesztések is szükségesek. A kiemelt figyelem nemcsak az SNI-s papírral rendelkező gyerekeknek, hanem minden gyereknek jár. Egy valódi, inkluzív osztályban nem is lehet látni, ki a »papíros« gyerek, legfeljebb nagyon erős szakértői szemmel” – fogalmazott.

Gyarmathy mindemellett azt is hiányolja, hogy a javaslatok között nincs szó arról, hogyan lehetne megelőzni a különböző zavarok kialakulását és csökkenteni az SNI-s diákok számát. „A probléma megoldható lenne, sok helyen meg is oldják, vannak különböző módszertanok, amelyek már beváltak. De nincs egyetlen, mindent tudó módszertan, ezért arra is szükség lenne, hogy a pedagógusok maguk dönthessék el, melyiket alkalmazzák” mondta.

Régóta várt változások jöhetnek a köznevelési törvényben