Tárgyalnának a fogyatékkal élők érdekvédő szervezetei, de Magyar Péter sem válaszol

Nem kaptunk választ a hat országos érdekvédelmi szervezet által a miniszterelnöknek küldött közös megkeresésre, ellenben a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) korábbi önálló levelére igen – mondta el megkeresésünkre Kovács Ágnes, a MEOSZ elnöke. Első körben a MEOSZ önállóan próbált egyeztetést kezdeményezni a miniszterelnökkel, és szeptember közepén elküldött egy szakmai anyagot. Ugyanakkor felkértük a tagegyesületeiket, hogy a területükön működő országgyűlési képviselőkkel is vegyék fel a kapcsolatot, és nekik is juttassák el a vitaanyagot. Egyelőre a képviselők jelentős része nem reagált, viszont ahol volt személyes ismeretség, ott már sikerült találkozókat szervezni. Mindenesetre eljutott az üzenetünk a fogyatékosságügyért felelős miniszterhez is, amit jó jelnek tekintünk– mesélte Kovács Ágnes.

A remélt tárgyalásuk hátteréhez tudni kell, hogy a 80-as évek végén hoztak létre olyan ellátásokat, amelyekkel a fogyatékosságból eredő hátrányokat igyekeztek kompenzálni. Bevezetésükkor ezek az ellátások valóban megfelelő módon segítették az érintettek életminőségének javítását és élethelyzetük kezelését. – Az évek során azonban jelentősen elértéktelenedtek, részben azért, mert az összegük nem követte az inflációt és a gazdasági változásokat – hívja fel a figyelmet a hatalmas különbségekre Kovács Ágnes elnök.

Tisztázásra szorulnak az ismert számadatok

A szervezetek azt szeretnék, hogy a miniszterelnök a valós számadatok alapján ismerje el a probléma súlyosságát, és segítsen az ellátások értékének fokozatos helyreállításában, valamint abban, hogy garanciát kapjanak: a jövőben ezek a támogatások nem veszítenek az értékükből. Ide tartozik az emelt összegű családi pótlék, a rokkantsági járadék, a fogyatékossági támogatás és a vakok személyi járadéka is.

A MEOSZ az elmúlt évtizedben sokat tett azért is, hogy emelkedjen az ápolási díj és a gépjárműszerzési támogatás, de az állami lakás-akadálymentesítési támogatás rendszere is sürgős felülvizsgálatra szorul – jelezte az elnök.

Kérdésünkre, hogy a szükséges változtatások hány embert érintenek, a hat országos érdekvédelmi szervezet képviselve Kovács elmondta: ez az ellátások típusától is függ. A rokkantsági járadék például csak a súlyosan fogyatékos emberek egy meghatározott körének jár: azoknak, akik születésüktől fogva, illetve 25 éves koruk előtt keletkezett súlyos egészségkárosodás miatt váltak jogosulttá. Ez a támogatás tehát nem vonatkozik minden fogyatékossággal élő emberre.

A fogyatékossági támogatás ezzel szemben a különböző fogyatékossági csoportokba tartozó emberek számára szélesebb körben elérhető, amennyiben megfelelnek a jogosultsági feltételeknek. A rendelkezésre álló adatok szerint ez az ellátás jelenleg 103 528 embert érint, míg a vakok személyi járadékára 2394 ember jogosult. Ez utóbbi természetesen nem a vak emberek teljes számát jelenti, hanem kizárólag azokat, akik ebben a konkrét ellátásban részesülnek.

A különböző ellátásokban részesülők pontos számát nehéz lenne most összesíteni, hiszen ezek az adatok elsősorban az állami szerveknél, például a Magyar Államkincstárnál és a kormányhivataloknál állnak rendelkezésre.

A költségvetés tárgyalásakor ott akarnak ülni az asztalnál 

Azt is fontos tisztázni, ami ugyan gyakran elhangzik, hogy minden tizedik ember érintett valamilyen fogyatékosságban, de ez nem jelenti azt, hogy ugyanennyien részesülnek fogyatékossághoz kapcsolódó ellátásban. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) adatai is ehhez hasonló arányt mutatnak, megközelítőleg a lakosság 10 százaléka tartozik a fogyatékossággal élők közösségébe. A MEOSZ-nak például nem közvetlenül a magánszemélyek a tagjai, hanem a tagegyesületek, de érdekvédelmi tevékenységét valamennyi mozgáskorlátozott ember érdekében végzi. Az országos érdekvédelmi szervezetek tehát nem kizárólag a saját tagságuk képviseletét látják el.

Kovács Ágnes a 2027-es költségvetés miatt is különösen fontosnak a mielőbbi egyeztetést, ennek előkészítésében az Országos Fogyatékosságügyi Tanácsnak is szerepet kell kapnia. A hatályos jogszabályok alapján a kormánynak ki kell kérnie a tanács véleményét, ám tudomásunk szerint egyelőre nem keresték meg a testületet, és ilyen egyeztetésről sincs információnk, pedig az országos érdekvédelmi szövetségek képviselői maguk is tagjai ezen tanácsnak.

Inflálódott a 90-es években megállapított ellátások értéke

Az elnök határozottan cáfolja azokat a kritikákat, amelyek szerint az érdekvédelmi szervezetek az elmúlt időszakban hallgattak volna. Kijelentette: folyamatosan és következetesen ugyanazt a munkát végzik, mint az elmúlt évtizedekben, a 90-es évek rendszerváltása óta.

Ami pedig követelésüket illeti: bevezetésekor a rokkantsági járadék reálértéke a mindenkori minimálbérhez viszonyított 73,3 százalékos aránya mára a tárgyévi minimálbér mindössze 19,8 százalékára esett vissza. Az emelt összegű családi pótlék – amelyet a fogyatékossággal élő, 18 év alatti gyermekek után kapnak a szülők – korábban az akkori bruttó minimálbér 14,7 százalékának felelt meg, most pedig már csak a mindenkori bruttó minimálbér 7,2 százalékát éri el.

Hasonló elértéktelenedés történt az ápolási díj esetében is, amely azoknak jár, akik otthon gondoskodnak családtagjukról (például a házastársukról vagy a szüleikről). Az alapösszegű ápolási díj korábban a garantált bérminimum 60,4 százalékát tette ki, a tárgyévben viszont már csak a mindenkori garantált bérminimum 16 százalékát éri el. Változásra érett a rendszer abból a szempontból is, hogy ne csak azokat illesse meg a GYOD (gyermekek otthongondozási díja), akik a saját gyermeküket gondozzák, hanem terjesszék ki azt a tágabb rokonságra is – legyen szó testvérről, házastársról vagy egy idős emberről gondoskodó felnőtt gyermekről. Vagyis a támogatás kövesse a gondozott szükségleteit.

Tízezer fogyatékossággal élő fiatal tűnik el Magyarországon közvetlenül az iskola után

Ha egy édesanya a magas ápolási szükségletű gyermekéről gondoskodik, 322 ezer forintot kaphat havonta. Ha viszont ugyanolyan nehézségek mellett a gyermek testvére látja el őt, az ápolási díj összege mindössze 93 ezer forint havonta. A MEOSZ a kezdetektől fogva minden fórumon bírálta ezt a szabályozást: nem annak kellene meghatároznia a támogatás összegét, hogy ki végzi az ápolást, hanem annak, hogy milyen mértékű gondozásra szorul az érintett.

Arra a kérdésre, hogy miként áll a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő édesanyák személyi jövedelemadó-mentességének ügye, az elnök elmondta: ezt évek óta ígérgetik, és többször is egyeztettek róla. Azokra a szülőkre is gondolnunk kell, akik születésük óta gondozzák fogyatékossággal élő gyermeküket, s bizony mára maguk is 40-50 éves felnőttekké váltak.

„Amikor erről tárgyaltunk az illetékes tárcavezetővel, megkérdeztem, milyen gazdasági indoka lehet annak, hogy ez a kedvezmény ne járjon nekik. Nem kaptam megfelelő választ, így jeleztem, hogy nehéz ezt megérteni, különösen annak tudatában, hogy a hivatásos sportolók és a kaszinók esetében is léteznek különleges adózási szabályok” – tiltakozott a korábbi rendszer ellen Kovács.

Szebben és többet beszélünk az emberi jogokról, ehhez képest semmi változás

Alapvető cél az, hogy az egyes ellátások esetében legalább a korábbi, például az 1987-es szinthez viszonyított arányokat állítsák vissza. Az elnök emlékeztetett arra, hogy a 90-es években a gazdasági nehézségek ellenére is viszonylag elfogadható szintű ellátást biztosítottak a fogyatékossággal élők számára, amikor a téma a közgondolkodásban még sokkal kevésbé volt jelen. Az egész rendszer újragondolásához most teljesen új tárgyalási alapra lenne szükség. Ezek az ellátások 20, 30, sőt akár 36 évvel ezelőtt jöttek létre, s azóta alapvetően megváltoztak a gazdasági és társadalmi körülmények, miközben az ellátások értéke folyamatosan csökkent.

„Noha ma már tudunk az emberi jogokról beszélni, jogszabályokban rögzítjük a fogyatékossággal élő emberek jogait, mégsem tudjuk biztosítani azt a támogatási szintet sem, amelyet annak idején sikerült biztosítani. Valójában nem előrelépés történt, hanem csak többet beszélünk a fogyatékosságügyről, és szebben fogalmazunk. A gyakorlatban azonban nem történik érdemi változás” – összegezte a helyzetet a MEOSZ elnöke.