Csaknem egymillió új aknával zárta le Észak-Korea a déli határt

A Koreai-félszigetet kettéválasztó demilitarizált övezetben két év alatt annyi új akna jelenhetett meg, mint amennyit korábban évtizedek során telepítettek a térségbe. A Yonhap dél-koreai hírügynökség pénteki beszámolója szerint a szöuli hadsereg 960 ezerre becsüli az észak-koreai fél által 2024 óta elhelyezett aknák számát. Az adatot a parlament hírszerzési és védelmi bizottságának több képviselője ismertette, miután a katonai vezetés tájékoztatta a törvényhozást.

Erre a számra a dél-koreai hatóságok megfigyeléseiből és hírszerzési információiból jutottak; Phenjan ezzel kapcsolatban nem közölt semmiféle információt. 

A két Korea között húzódó demilitarizált övezet mintegy négy kilométer széles és közel 250 kilométer hosszú. Neve ellenére a világ egyik legszigorúbban őrzött határszakasza: drótakadályok, őrposztok, tankcsapdák és aknamezők választják el a két oldalt. A térségben összesen több mint kétmillió akna lehet, ebbe a korábban a dél-koreai hadsereg által lerakott robbanószerkezeteket is beleszámítják. Ezt az összesített nagyságrendet Csung Dong Jong dél-koreai egyesítési miniszter is említette októberi parlamenti meghallgatásán. 

A szeptemberi robbanás figyelmeztetés volt

A fenyegetés szeptember 21-én vált kézzelfoghatóvá. Három dél-koreai katona megsérült, amikor az övezet nyugati részén, a katonai demarkációs vonaltól délre aknák robbantak fel egy útvonal biztosítása közben. Két katona súlyos lábsérülést szenvedett, a harmadik könnyebben sérült meg. A munkát az ENSZ-parancsnokság tervezett helyszíni szemléje előtt végezték.

A Yonhap október 5-i tudósítása alapján a dél-koreai hadsereg és az ENSZ-parancsnokság közös vizsgálata arra jutott, hogy észak-koreai gyártmányú, műanyag burkolatú gyalogsági aknák okozták a robbanást. A helyszíni nyomok és az aknák elhelyezkedése alapján a vizsgálók szándékos telepítést valószínűsítettek, nem azt, hogy az esőzés sodorta volna át a szerkezeteket. Szöul bocsánatkérést és az aknák eltávolítását követelte. Észak-Korea elutasította a felelősséget, és azzal vádolta a déli felet, hogy politikai célból állította össze a vizsgálat eredményét.

Az incidens azt is megmutatta, milyen könnyen válhat veszélyessé egy látszólag rutinszerű katonai művelet. Az aknák egy része az övezeten belül, a tényleges elválasztó vonal közvetlen közelében található. A járőrözés, az ellenőrzés és az akadályok építése így a fegyveres összecsapástól függetlenül is életveszélyes.

Erődítések és kölcsönös fenyegetések

Kim Dzsongun észak-koreai vezető 2023 végén szakított azzal a hivatalos céllal, hogy a két ország valamikor újraegyesülhet. A déli államot ellenséges, különálló államként határozta meg, a határ katonai megerősítése pedig 2024 tavaszától gyorsult fel. Phenjan utakat és vasúti összeköttetéseket vágott el, kerítéseket és páncéltörő akadályokat épített, aknákat telepített.

Az építkezések közben észak-koreai katonák többször megközelítették vagy átlépték a demarkációs vonalat. A dél-koreai őrség figyelmeztetésekkel, egyes esetekben figyelmeztető lövésekkel reagált. Phenjan ezt saját katonái biztonságát veszélyeztető provokációnak nevezi, Szöul pedig úgy érvel, hogy az eljárás a határvédelmi szabályok betartását szolgálja.

A The Korea Herald pénteki összefoglalója szerint Kim Jodzsong, az észak-koreai vezető befolyásos húga október 22-én újabb ellenintézkedéseket helyezett kilátásba, és közölte, napokon belül készültségbe helyezhetik a dél felé fordított propagandahangszórókat. Egy ilyen lépés felélesztené a két Korea közötti lélektani hadviselés régi eszközét, amelyet Szöul a kapcsolatok javításának reményében korábban leállított.

A békeszerződés máig hiányzik

A koreai háború 1950-ben kezdődött, és 1953-ban fegyverszünettel ért véget. Békeszerződés azóta sem született, az övezet felügyelete pedig továbbra is a fegyverszüneti rendszerhez kötődik. A korábbi évtizedekben a határ néha a párbeszéd és a családegyesítési kezdeményezések színhelye volt, most viszont a műszaki akadályok építése uralja.

Az aknamezők hosszú időre korlátozzák a mozgást, a katonai ellenőrzést és egy esetleges későbbi enyhülés gyakorlati lehetőségeit. A felszedésük jóval lassabb és veszélyesebb lehet, mint a telepítésük. Mindez pedig azt is jelenti, hogy az északi vezetés tartósan megerősített választóvonalat alakít ki.