Magyarország aláírta a megállapodást a Norvég Alapról

Aláírták az Európai Gazdasági Térség (EGT) alapjáról és a Norvég Alapról szóló szerződést hétfőn délután a Külügyminisztériumban. Két egyezményről van szó. Az EGT-vel aláírt dokumentumot Espen Barth Eide norvég külügyminiszter, Martin Eyjólfsson izlandi külügyi államtitkár és Pascal Schafhauser liechtensteini nagykövet, míg a magyar oldalról Lőrincz Viktória vidék- és településfejlesztési miniszter szignálta. A Norvég Alapról szóló egyezményt pedig Eide és Lőrincz. Az esemény házigazdája Kármán András pénzügyminiszter volt, aki Orbán Anita külügyminisztert helyettesítette. Orbán az Egyesült Államokba utazott, ahol holnap találkozik Marco Rubio kollégájával. A norvég külügyminiszter nagyon fontosnak nevezte, hogy Magyarország visszatért az európai értékekhez, s aláírhatták a mostani egyezséget.

A Norvég Alap története az európai integráció egyik kevésbé ismert oldalához vezet. Vannak európai országok, amelyek ugyan nem tagjai az EU-nak, de sok minden indokolja, hogy részei legyenek az egységes piacnak. Ez lehetővé teszi az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgását, és ennek érdekében a belső piac számos közös szabályát is átveszik. Közülük Norvégia, Izland és Liechtenstein részvételét az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás teszi lehetővé. Az együttműködéshez kezdettől hozzátartozik a térségen belüli gazdasági és társadalmi különbségek csökkentésének támogatása is: a tehetősebb, unión kívüli partnerek hozzájárulnak a kevésbé fejlett tagországok felzárkózásához.

 

Fotó: Flajsz Péter / Népszabadság

 

Az 1994-ben elindult támogatási rendszer kezdetben Portugáliát, Spanyolországot, Görögországot, Írországot és Észak-Írországot segítette. A 2004-es keleti bővítés azonban új helyzetet teremtett: tíz ország, köztük Magyarország csatlakozott az EU-hoz és vele párhuzamosan az Európai Gazdasági Térséghez is. A kibővült közösségen belüli fejlettségbeli különbségek kezelésére új pénzügyi megállapodás született. A Norvégia, Izland és Liechtenstein által közösen finanszírozott EGT Alap mellé ekkor hozták létre a kizárólag norvég pénzből működő Norvég Alapot.

 

Az első program nyomai ma is láthatók

 

A külön alap létrehozása a norvég többletvállalást tette láthatóvá. Oslo a közös mechanizmushoz való hozzájárulásán felül az első, 2004–2009-es időszakban további 567 millió eurót biztosított az új tagállamoknak. A két alap céljai és működési szabályai szorosan összekapcsolódtak, a magyar közbeszédben pedig az egész támogatási rendszerre gyakran a Norvég Alap elnevezést használják.

Svájc más utat választott. Bár tagja az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak, az EFTÁ-nak, az EGT-részvételt az 1992. decemberi népszavazáson a szavazók szűk többsége elutasította. Bern azóta kétoldalú, ágazati megállapodásokkal építette ki kapcsolatait az EU belső piacával. Emiatt az EGT támogatási rendszerében nem vesz részt, de saját programokkal hozzájárul az európai felzárkóztatáshoz: Magyarországot is támogatja a különálló Svájci–Magyar Együttműködési Programon keresztül.

Ezek a hozzájárulások az európai gazdasági együttműködés politikai és társadalmi hátterét is erősítik. A donorországok számára a fejlettségbeli különbségek mérséklése, az intézmények megerősítése és a kétoldalú kapcsolatok elmélyítése egyaránt cél. A támogatásokat konkrét programokra és projektekre fordítják, az EGT és a Norvég Alap esetében a pénz az EU költségvetésétől elkülönülő rendszerben jut el a kedvezményezettekhez.

 

Fotó: Flajsz Péter / Népszabadság

 

Magyarország 2004-ben kapcsolódott be a támogatási rendszerbe. Az első, 2004-től 2009-ig tartó finanszírozási időszakban 135 millió eurós keret állt rendelkezésére, amelyből mintegy nyolcvan önálló projekt és tizenhárom, további pályázatokat finanszírozó alap valósult meg. Önkormányzatok, közintézmények, kutatóhelyek és civil szervezetek egyaránt részesültek a támogatásokból.
A program nyomai ma is láthatók. A támogatások hozzájárultak a békéscsabai Ibsen Ház és a székesfehérvári Hiemer-ház helyreállításához, önkormányzati intézmények és iskolák energetikai korszerűsítéséhez, akadálymentesítéséhez. A tudományos utánpótlásra is jutott pénz: az OTKA által kezelt, fiatal magyar kutatók munkáját segítő alap kétmillió eurós támogatást kapott. A következő, 2009–2014-es időszakban a magyar keret 153,3 millió euróra nőtt. Ebből a donorországok 13,5 millió eurót, hozzávetőleg kilenc százalékot különítettek el a civil társadalom támogatására. A később a politikai viták középpontjába kerülő civil alap tehát a teljes együttműködés pénzügyileg lényegesen kisebb része volt.

A helyi közösségek, a környezetvédelem és a szociális segítségnyújtás mellett az emberi jogok, az esélyegyenlőség és az állampolgári részvétel erősítése is a célok közé tartozott. A civil pályázatok lebonyolítását a donorok által kiválasztott, az Ökotárs Alapítvány vezette konzorcium végezte, amelyben az Autonómia, a DemNet és a Kárpátok Alapítvány vett részt. A feladatot már az első ciklusban is ezek a szervezetek látták el. A későbbi konfliktus egyik fontos előzménye ez a felépítés, vagyis a civil támogatások kormánytól független elosztása volt.
A problémák 2014 elején, az állami fejlesztési intézményrendszer átalakításával kezdődtek. A kormány 2013 végén megszüntette a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, amely az EGT és a Norvég Alap magyarországi koordinációját, a donorokkal való kapcsolattartást is ellátta. Ezt a feladatkört az állami tulajdonú Széchenyi Programiroda Nonprofit Kft. kapta meg. A donorországok szerint a változtatás sértette a megállapodásokat: a Nemzeti Kapcsolattartónak a központi államigazgatáson belül kellett működnie, az állami tulajdonú gazdasági társaság pedig nem felelt meg ennek a követelménynek. Az egyoldalú átszervezés miatt 2014. május 9-én felfüggesztették az állami kezelésű programok további kifizetéseit. A közvetlenül a donorokhoz kapcsolódó civil program támogatásait ugyanakkor ez nem érintette.

 

Egy törvénysértő razzia

 

A magyar kormány reakciója már összekapcsolta az intézményi vitát a civil támogatások ügyével. Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség akkori helyettes államtitkára a felfüggesztés napján azt kérte, hogy a donorok a civil szervezeteknek folyósított támogatásokat is állítsák le, és tárgyalják újra a teljes programstruktúrát. Az Ökotársat az LMP-hez kötődő politikai szervezetnek nevezte. Az alapítvány visszautasította a pártpolitikai kötődés vádját.

Az intézményi vita rendezésében viszonylag hamar előrelépés történt. Júniusban a magyar fél elfogadta, hogy a Nemzeti Kapcsolattartó feladatait visszahelyezze a központi államigazgatásba, azok augusztusban a Miniszterelnökséghez kerültek. A civil alap körüli vita azonban tovább éleződött. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal ekkor már vizsgálta a támogatások felhasználását, a kormány pedig politikai elfogultsággal és szabálytalan pénzfelhasználással vádolta a pályázatkezelőket. A donorok vitatták a hivatal ellenőrzési jogosultságát: álláspontjuk szerint a civil program vizsgálata a támogatási rendszer brüsszeli irodájának hatáskörébe tartozott.

A konfliktus szeptember 8-án rendőrségi házkutatásokig jutott. A Nemzeti Nyomozó Iroda az Ökotárs és a DemNet irodájában, valamint további helyszíneken iratokat és számítógépes adatokat foglalt le. A rendőrség hűtlen kezelés és jogosulatlan pénzügyi tevékenység gyanújára hivatkozott, másnapi közleménye szerint a hat helyszínen végzett akcióban összesen 43 munkatársa vett részt. Aznap este az Ökotárs irodája előtt szolidaritási tüntetést tartottak. Az akció jogszerűségét az érintettek megtámadták, és a Budai Központi Kerületi Bíróság 2015 januárjában az Ökotárs panaszának helyt adva törvénysértőnek minősítette a házkutatás és a lefoglalás elrendelését. A vita ezzel túl is nőtt az állami intézmények átszervezésén. A magyar kormány azt kifogásolta, hogy a támogatásokból vele szemben kritikus, jogvédő és korrupcióellenes szervezetek is részesültek. A donorok viszont a civil társadalom önállóságát, a demokratikus részvételt és az alapjogok érvényesülését a program kifejezett céljának tekintették. A nézeteltérések központi kérdésévé az vált, mekkora beleszólást igényelhet a magyar kormány a tőle független szervezetek külföldi támogatásába.

 

Fotó: Népszava-archív

 

„Államközi szerződést sértő ügyet nem akartam képviselni”

 

A konfliktusnak diplomáciai következménye is lett: Jeszenszky Géza 2014 októberében idő előtt távozott Magyarország oslói nagyköveti posztjáról. A volt külügyminiszter eleinte készülő könyvével indokolta hazatérését, és vitatta azt a sajtóértesülést, hogy belefáradt volna a Norvég Alap körüli „magyarázkodásba”. Akkori nyilatkozatában azonban elmondta: a tárgyalásokat Budapest közvetlenül folytatta a norvég külügyminisztériummal, a nagykövetséget csak utólag tájékoztatták.

Távozása után egyértelműbben beszélt döntése hátteréről. Egy 2015-ös interjúban azzal magyarázta hazatérését, hogy az illetékességi körébe tartozó tanácsait nem fogadták meg, ezért nem látta lehetőségét munkája érdemi folytatásának. Később arról is beszámolt, hogy táviratokkal és levelekkel próbálta a rendezés felé terelni a kormányt. Találkozót kért Lázár Jánostól, de csak egy helyettes államtitkárig jutott. Felajánlotta közvetítését, saját elmondása szerint annak elutasítása esetére helyezte kilátásba lemondását. „Államközi szerződést sértő ügyet nem akartam képviselni” – fogalmazott 2019-ben.

 

Orbán Anita: Lezárultak a tárgyalások a Norvég Alappal, több mint 92 milliárd forint támogatást kap Magyarország

 

Az első konfliktus végül 2015 decemberében megállapodással zárult. A donorországok feloldották az állami programok kifizetéseinek másfél éve tartó felfüggesztését, miután a magyar féllel rendezték a végrehajtás és az ellenőrzés vitatott kérdéseit. A civil támogatások ellenőrzésében elfogadták a megállapodásokban rögzített hatásköröket. Az Ökotárs vezetője ekkor arról számolt be, hogy a szervezetükkel szembeni eljárások lezárultak, adószámukat visszakapták. A civil program tovább működhetett, és az állami kezelésű fejlesztések finanszírozása is újraindulhatott. A rendezés azonban nem oldotta fel a civil támogatások feletti befolyás kérdését. A következő, 2014–2021-es finanszírozási időszakról folytatott tárgyalásokon ismét a független alapkezelő kiválasztása vált vitaponttá. Lázár János 2017-ben már arról beszélt, hogy a magyar kormány beleszólhat a lebonyolító kijelölésébe. A norvég fél ugyanakkor hangsúlyozta: az alapkezelőt a donorországok választják ki, és annak a kormánytól független szervezetnek kell lennie.

Hosszú egyeztetések után, 2020. december 21-én mégis aláírták az új keretmegállapodásokat. Ezek összesen 214,6 millió eurós támogatást irányoztak elő, s kifejezett feltételt is tartalmaztak: egyetlen programot sem lehet jóváhagyni addig, amíg meg nem állapodnak a civil támogatásokat kezelő független szervezetről. Erre hét hónapot adtak maguknak a felek, a határidő 2021. július 21. lett.

 

Egy súlyosabb kudarc

 

Következett hét eredménytelen hónap. A donorországok közlése szerint a szakmailag legjobbnak értékelt pályázó kinevezésében nem sikerült megállapodni a magyar kormánnyal. A szerződés feltétele miatt így az egész tervezett programcsomag elmaradt. Mindez a civil szervezeteken kívül azokat az intézményeket és közösségeket is érintette, amelyek a többi fejlesztési program kedvezményezettjei lehettek volna.

Ez súlyosabb kudarc volt a 2014-es felfüggesztésnél is. Akkor egy már működő rendszer kifizetései álltak le átmenetileg, a 2014–2021-es ciklus tervezett magyarországi programjai viszont el sem indultak. Magyarország elveszítette a számára előirányzott fejlesztési lehetőséget. A donorországok és az Európai Unió 2024 szeptemberében írták alá az egész támogatási rendszer új keretmegállapodását, amely a 2021-2028 közötti finanszírozási időszakra vonatkozik. A tizenöt kedvezményezett ország számára összesen 3,268 milliárd eurót irányoztak elő, ebből Magyarország kerete 254,1 millió euró. Ez természetesen az új időszakra szóló támogatás: a korábban elveszített keretet nem pótolja. A közös célok között a zöld átállás, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelme, valamint a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi részvételének és esélyeinek javítása szerepel.

Az új rendszer egyik lényeges változása, hogy a civil támogatásokhoz a kormányközi országmegállapodásoktól elkülönítve, azoktól függetlenül lehet hozzáférni. Magyarországon a civil program végrehajtási megállapodását 2026 februárjában aláírták, és megnyíltak az első pályázatok. Ez hónapokkal megelőzte a teljes magyarországi programcsomagról szóló tárgyalások lezárását.
A 2026–2032 között működő magyar civil program teljes kerete közel 23 millió euró, ebből mintegy 19,4 milliót közvetlenül pályázati támogatásokra fordítanak. Lebonyolítását ismét az Ökotárs vezette konzorcium végzi, az Autonómia és a Kárpátok Alapítvány részvételével. A donorok tehát fenntartották a civil támogatások állami intézményrendszertől független elosztását, és annak kezelésében ismét szerepet kaptak a korábbi konfliktus középpontjába került szervezetek.

 

 

A szélesebb együttműködés feltételeiről októberben zárultak le a tárgyalások. A magyar bejelentés a több mint 92 milliárd forintnak megfelelő keretet, valamint a zöld fejlesztéseket, a helyi közösségeket, a kulturális, egészségügyi és felzárkóztatási programokat emelte ki. A norvég külügyminisztérium a sajtószabadságot, a nemek közötti egyenlőséget, a zöld átállást és a kisebbségek részvételének erősítését nevezte meg, a korrupció és a dezinformáció elleni együttműködés lehetőségét is felvetette. A hangsúlyok eltérnek, de a fejlesztési és intézményi célok egyaránt részei a támogatási rendszernek.

Az október 26-i aláírással Magyarország az utolsó a tizenöt kedvezményezett ország közül. A korábbi történet fényében ennek a források megnyitásán túl is van jelentősége: olyan együttműködés rendeződik, amelynek egyik alapelve, a független civil társadalom támogatása hosszú éveken át ütközött a magyar kormány politikájával. A megállapodás gyakorlati eredményét ugyanakkor a programok elindulása, a pályázatok és a megvalósuló fejlesztések mutatják majd meg.