Fordulópontot hoz a Diáklista győzelme, új lendületet adhat Szerbia uniós integrációjának is

A magas, majdnem 70 százalékos részvételi arány a szerb választáson azt mutatta, hogy a szerb társadalom többsége a politikai megújulás mellett kötelezte el magát. A nagy kérdés azonban az, hogy a szerb társadalom nagyobbik része elfogadhatónak tart-e egy teljes külpolitikai fordulatot, ami nagyobb elkötelezettséget jelentene az Európai Unió iránt.

A nyugati vezetők mindenesetre nagy rokonszenvvel tekintenek a diákok mozgalmára: az EU-s intézmények és a szomszédos országok vezetői gyors egymásutánban üdvözölték a sikert, amely esélyt nyújt a demokrácia megszilárdítására és az integrációs folyamat felélesztésére.

A balkáni állam csatlakozási folyamata az utóbbi években szinte teljesen megbénult. Bár Szerbia már 2012-ben megkapta a tagjelölti státuszt, s a tárgyalások is megkezdődtek 2014 elején, az érdemi fejezetek lezárása látványosan leállt. Brüsszelben folyamatos bírálatok érték a belgrádi vezetést a jogállamiság csorbulása, a sajtószabadság korlátozása és a független intézmények meggyengítése miatt. Súlyos tehertételt jelentett a Szerbia és Koszovó közötti viszony rendezetlensége, valamint az a körülmény, hogy a távozó kabinet nyíltan elutasította az uniós külpolitikához való igazodást, különösen az Oroszországgal szembeni szankciók ügyében.

Megbukott a Vučić-rezsim, kitört a népünnepély Belgrád utcáin

Ebben a légkörben a lakosság körében mélypontra süllyedt a csatlakozás támogatottsága. A felmérések szerint a tagság pártolóinak aránya nem éri el a negyven százalékot, ami a legkisebb támogatottság a Nyugat-Balkán államai közül. A közhangulat alakulásában döntő szerepet játszott az állami befolyás alatt álló sajtó, amely éveken át következetesen Nyugat-ellenes szólamokat közvetített: az Európai Uniót igazságtalan tömbként tüntette fel, miközben Moszkva és Peking közeledését feltétlen barátságként ábrázolta.

Brüsszeli remények és szomszédi üzenetek

Az Európai Parlament meghatározó frakciói azonnal kifejezték támogatásukat az új többség felé. Az Európai Néppárt (EPP) szerb felelőse, Davor Ivo Štir az N1 hírtévé összefoglalója szerint úgy fogalmazott, eljött a béke, az igazságosság, a reformok és a jószomszédi viszony ideje, a szerb politikának pedig igazodnia kell az európai normákhoz. A helyzet pikantériája, hogy a vereséget szenvedett Szerb Haladó Párt (SNS) társult tagként az Európai Néppárthoz tartozik. Határozott hangot ütött meg az Európai Szocialisták Pártja (PES) is, amely az eredményt demokratikus újjászületésként értékelte, kiemelve, hogy a polgárok a megfélemlítési kísérletek ellenére a változásra voksoltak.

A nemzetközi vezetők közül Ulf Kristersson svéd miniszterelnök kiemelte, a részvétel történelmi lehetőséget teremt a jogállamiság megerősítésére és a korrupció visszaszorítására; Stockholm kész támogatást adni a reformokhoz. Különös figyelem kísérte a zágrábi reakciót: Andrej Plenković horvát kormányfő közvetlenül egyeztetett Ilija Srdanovićcsal, a Diáklista vezetőjével. Plenković aláhúzta, hogy a szerb társadalom akarata világos, s Zágráb a kapcsolatok javulását várja a győztesektől, akikre komoly felelősség hárul a térség stabilitása terén.

A szavazást nemzetközi jelenlét is kísérte. A vajdasági körzetekben jelen volt a magyarországi DE! Akcióközösség Egyesület küldöttsége is; az alapító Tímár Áron vezetésével kilencven megfigyelő – köztük hatvanöt anyaországi és huszonöt vajdasági magyar – segítette a választási folyamat átláthatóságát.

Taktikai távolságtartás a kampányban

A Diáklista sikerének kulcseleme volt, hogy a hadjárat során a mozgalom tudatosan ódzkodott a határozott kiállástól az uniós integráció ügyében. A jelöltek a mindennapi korrupció felszámolására, az intézmények felszabadítására, a jogbiztonságra és az elvándorlás megfékezésére koncentráltak. Ezt a pragmatikus megközelítést a helyi viszonyok diktálták: a szerb társadalom megosztott, egy nyíltan EU-párti retorika elriaszthatta volna a rendszerből kiábrándult, ám Brüsszellel szemben gyanakvó szavazók jelentős részét.

A parlamenti többség birtokában azonban a mozgalom vezetői már aligha kerülhetik meg a külpolitikai irányválasztást. A holtpontról való elmozdulás megköveteli a társadalmi ellenérzések feloldását. Amennyiben a felálló új kabinet véget vet az állami médiában folytatott integrációellenes kampánynak, és bemutatja a csatlakozás valós gazdasági, jogi és felzárkózási hozadékait, a támogatók aránya fokozatosan emelkedni fog.

Csevappal fűszerezett üzenet: váratlan sikert aratott Magyar Péter a szerb közösségi médiában

A kihívás súlyát jelzi, hogy a keleti orientáció híveinek tábora Szerbiában továbbra is igen erős marad. Oroszország és Kína gazdasági befolyása mélyen gyökerezik a gazdaságban. A földgáz terén fennálló orosz függőség és a kínai hitelek szilárd alapot adnak e kapcsolatok fennmaradására. Az új belgrádi vezetésnek ezért olyan egyensúlyt kell teremtenie, amely a nyugati reformok végrehajtása mellett sem sodorja azonnali megrázkódtatásba az ország alapvető gazdasági működését.

A demokratikus átalakulás próbája

Az Európai Unió döntéshozói számára a belgrádi fordulat esélyt nyújt a nyugat-balkáni integráció felélesztésére. Brüsszelnek ugyanakkor látnia kell, hogy a lakosság bizalmát kézzelfogható eredményekkel lehet megerősíteni. Az előcsatlakozási alapok célzott felhasználása, a térségi infrastruktúra korszerűsítése és az ifjúsági programok bővítése mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a polgárok a saját bőrükön tapasztalják a közeledés előnyeit.

A jogállamisági vállalások teljesítése eközben elkerülhetetlen. A bíróságok függetlenségének védelme, a sajtóviszonyok kiegyensúlyozottsága és a korrupcióellenes fellépés a csatlakozási fejezetek elengedhetetlen feltételei. Ha az új kormányzat ezeken a területeken hiteles lépéseket tesz, Szerbia megalapozhatja hosszú távú stabilitását és felzárkózását.