„Abban utazik, hogy csodákat ígér” – Matolcsy György közéleti portréja

„A miniszterelnök úr azt mondta nekem, amikor, hogy mondjam, udvariasan, ámde tapintatosan, ámde szívósan kértem tőle, hogy egy mérhető célt rajzoljunk fel az évtizedre: ha mérek, veszítek. Nincs igaza. Aki nem mér, biztosan veszít. Aki mér, az nyerhet. (…) Mindent mérni kell, a gazdaságban különösen. Aki nem mér, veszít.”

Ezt a lojalitásba burkolt nyilvános kritikát 2023. március 8-án fogalmazta meg Matolcsy György, amikor a jegybank tevékenységéről szóló éves beszámolóját tartotta az országgyűlés plenáris ülésén. A Magyar Nemzeti Bank elnökének többnyire meglehetősen formális megjelenése az Országházban ily módon különösen nagy jelentőséget nyert, már csak azért is, mert Matolcsy ekkor már másfél éve folytatólagosan nyilvános kritikával illette a kormány gazdaságpolitikáját, számon kérve a Covid-válság közepette elmaradó „kanyarban előzést”. A korábban csak újságcikkekben megfogalmazott bírálatot 2022 végén már bevitte a parlamentbe, amikor a Gazdasági Bizottság ülésén tartotta meg szintén szokásos éves beszámolóját. Ennek mintegy a hatványra emeléseként volt értelmezhető, hogy Matolcsy a plenáris ülésen kifejezetten a miniszterelnököt vette kritika alá.

 

Matolcsy már többször keményen összeveszett Orbánnal, aztán jött a végső nagy szakítás

 

Az ilyesmi nemcsak a NER-ben volt szokatlan, hanem Matolcsy és Orbán 1990-es évek közepén kezdődő viszonyában is, amelynek fő jellemzője, hogy a politikai megoldásokra szomjazó pártelnököt, majd miniszterelnököt vezető gazdasági szakértője rendre kiszolgálja hangzatos, ám közgazdaságilag kétes megalapozottságú ötletekkel. Mindketten elszántan hisznek a politikai akarat erejében, és pontosan felmérik – vagyis felmérték –, milyen haszonnal jár az egymással kötött szövetségük, amelyben természetesen egyértelműen Orbán a főnök. Ehhez képest tehát a nyílt bírálat megfogalmazása igen szokatlan, habár nem volt előzmények nélküli, s némiképp Matolcsy elhatalmasodó kétségbeesésének sajátos megnyilvánulásaként lehetett értékelni.

 

Két kabát

 

A másik, ami miatt a mérés fontosságára hivatkozó Matolcsy-mondatok meghökkentőek, az, hogy a jegybankelnök, korábbi többszörös miniszter éppen hogy nem a számokhoz fűződő bensőséges viszonyáról nevezetes. „Gyuri, te ugye a statisztikában bizonytalan vagy?”, ironizált többek visszaemlékezése szerint Matolcsyval az erre hajlamos Hetényi István, egykori pénzügyminiszter, aki az 1970-1980-as években szocializálódó közgazdász-nemzedék számára meghatározó személyiség, amolyan szakmai apafigura volt.

Az 1955-ben született Matolcsy is ehhez a nemzedékhez tartozik, 1977-ben szerzett közgazdasági diplomát és 1984-ben doktori fokozatot. Az akkori Pénzügyminisztériumban (PM) nem volt meglepő, hogy ezek a fiatalok állást kaptak, bevonták őket a szakmai munkába. Már Nyers Rezső 1962-ig tartó miniszteri tevékenysége idején elkezdődött a fiatal szakemberek alkalmazása, ami a későbbi miniszterek idején folytatódott és a nyolcvanas évek elejére a minisztériumi állomány 40 százaléka 30 év alattiakból állt. Csillag István úgy emlékszik vissza, hogy a PM KISZ-bizottsága a reformelképzelések melegágyaként funkcionált, sorai között tudva Bokros Lajost, Draskovics Tibort, valamint Matolcsy Györgyöt – aki egyébiránt tagja volt az MSZMP-nek is. A PM KISZ-esei 1981-ben Fehér Könyvet készítettek Viták a gazdasági mechanizmus reformjáról címei, benne Matolcsy, Patai Mihály (Matolcsy idején MNB-alelnök), Lengyel László és Csillag dolgozataival, kétszáz példányban, meglehetősen radikális reformista hangot megütve. A kiadvány nem kerülte el a szovjet nagykövetség figyelmét és kritikáját sem. Az ezt követő minisztériumi raport során egyedül Matolcsy az, aki politikai önkritikát gyakorol, miközben társai kiállnak a véleményük mellett.

Matolcsyt ezzel együtt is ott találjuk a rendszerváltás egyik előkészítő dokumentuma, az 1986-os Fordulat és reform szerzői között, mivel addigra komolyan beleásta magát a vállalati szféra problematikájába. Többek egybehangzó visszaemlékezése szerint éles eszű, ötletelő, jól író figura volt, aki azonban nem a szorgalmával tűnt ki a többiek közül. Számos változatban, de változatlan tartalommal tartja magát az anekdota, hogy fiatal pénzügyminisztériumi előadóként két kabátja volt: az egyiket mindig a hivatalban tartotta, hogy bárkinek, aki a szobájában kereste, a kollégái azt válaszolhassák, „Gyuri biztosan bent van, hiszen itt lóg a fogason a kabátja”. Szakmai fantáziáját pedig elsősorban Kopátsy Sándor lódította meg, aki kétségkívül a magyar közgazdászok egyik legeredetibb gondolkodója és hosszú élete során szinte minden reformkezdeményezésnek részese volt, kezdve az első Nagy Imre-kormánnyal és folytatva az 1956-os forradalmi bizottsággal. Gondolatai merészségét, történelmi kitekintését általános elismerés övezte, elképzeléseinek szakmai megalapozottságát már jóval több vita kísérte. Mindazonáltal Matolcsy gyakran szárnyaló fantáziáját Kopátsy gondolkodásmódja ihlette. Matolcsyt még a kritikusai is olvasott, nagy műveltségű embernek írják le, akinek inkább az okoz nehézséget, hogy olvasmányélményeit szintetizálja a spontán ötletrohamok kitörései helyett.

 

Matolcsy-saga: ez itt a vég?

 

Bár Matolcsynak nem erőssége a szisztematikus közgazdaságtani gondolkodás, nagyon is gyakorlatiasan vetette bele magát a rendszerváltó gazdasági átalakulásba. A nyolcvanas évek végén kibontakozó „spontán privatizáció” folyamatának nem csak támogatója, de kivitelezője is volt, számos állami vállalat részvénytársasági átalakulásában játszott szerepet, ami jó üzletnek bizonyult nemcsak a cégekhez hozzájutó menedzsmentek, hanem a közreműködő tanácsadók számára is – annál kevésbé a közvagyon és az ország gazdasági helyzete szempontjából. Csillag István némi éllel idéz fel egy értekezletet, amikor a már kormányzati pozíciót vállaló Matolcsy kijelenti, hogy csak eddig a pillanatig, 9 óra 5 percig volt a spontán privatizáció híve, új pozíciójában már más nézeteket vall.

Még mindig a rendszerváltás előtti időszakhoz tartoznak azok a megbeszélések, amelyek a magyar államadósság kérdésével kapcsolatban zajlottak a nemzetközi pénzügyi világ meghatározó szereplői, köztük Soros György, valamint a még hivatalban lévő Németh Miklós-féle kormány és a közelgő első szabad választáson kormányzati pozícióra esélyesnek látszó pártok, az MDF és SZDSZ bevonásával. Surányi György mindvégig azt az álláspontot képviselte, hogy az államadósságot törleszteni kell, mert a fizetési tehernél is súlyosabb problémákhoz, a hitelpiacról való évekig tartó kizáródáshoz vezetne az átütemezés vagy más nem fizetési módszer választása. Végül is ez az álláspont kerekedett felül. Antall József meggyőzésében szerepet játszott az is, hogy Németh Miklós is e mellett érvelt utódjának, s hogy például a nagy tekintélyű Soros is ezt a verziót fogadta el reálisnak. Matolcsy azonban az átütemezés oldalán állt, amivel kapcsolatban Surányi azt mondja: „Én ott érzékeltem először, hogy mintha nem volna tisztában bizonyos közgazdasági összefüggésekkel.”

Ennek ellenére Matolcsyt közgazdász kollégái beajánlják Antall Józsefnek, aki a Miniszterelnöki Hivatal gazdaságpolitikai államtitkári posztjára hívja. Szerepet játszhatott ebben, hogy mégiscsak olyan ember volt, sok kormánytaggal ellentétben, aki látott már belülről minisztériumot. Az is hamar kiderült, hogy politikailag simulékony, a vezető kormánypárttá emelkedő MDF-en belül is sokan hallották szívesen a növekedés felpörgetéséről szóló szavait a sokkterápiát tervező Rabár Ferenc pénzügyminiszter ellenében. Matolcsy olyannyira irányba állt politikailag, hogy némi szerepet játszott a benzináremelés meg nem lépésében 1990 augusztusában, amikor Kuvait Szaddám Huszein általi lerohanását követően az egekbe emelkedtek az olajárak. Surányi György jegybankelnökként vett részt a kormányülésen, ahol azzal szembesült, hogy Matolcsy azokkal a miniszterekkel tart, akik az önkormányzati választás közeledtére hivatkozva utasítják el az áremelést. Ezt a kormány végül csak két hónappal később tette meg, amikor már alig pár napnyi benzintartalék maradt az országban és a puccsszerű bejelentés vezetett a taxisblokádhoz. Részben éppen amiatt, mert a kormány maga keltette azt a benyomást augusztustól októberig, hogy az áremelés megúszható.

 

 

 

 

Amiben azonban Matolcsy igazán maradandót alkot, s ami egész pályájára jellemző, az a hatásköri határok feszegetése. A kormányon belül, majd idővel a nyilvánosság előtt is opponálta Rabár elképzeléseit, igaz, változó platformról, mert előbb a tervezett sokkterápiával szemben hirdetett növekedés-ösztönzést, később viszont a költségvetési tervek határozatlanságát kritizálta. Azt viszont el kell ismerni, hogy bizonyos, 2010-től a gyakorlatban visszaköszönő elképzelései már ekkor megfogalmazódnak: a személyi jövedelemadó csökkentését, ezen belül azonban a legkevesebbet keresők nulla kulcsának eltörlését kezdeményezi, és az a véleménye, hogy az áfa-bevételeket kell ezzel egyidejűleg növelni. Matolcsy szerint az volt a baj a saját kormányával, hogy a többség szerint „elsősorban a szegénységet kell kezelni, a szociális politikának primátusa van”, amivel szemben Reagan és Thatcher politikáját tartotta volna helyesnek – ami maga a 2010 után szavakban megtagadott gazdaságpolitikai neoliberalizmus – és a vállalkozói szektor dinamizálását támogatta. Matolcsy első kormányzati tevékenysége azzal zárult, hogy, amint Tar Pál, Antall József jóbarátja és gazdasági tanácsadója fogalmazott: „Rabár belefáradt a csatározásba, és 1990 decemberében lemondott, Antall viszont Matolcsyba fáradt bele, és lemondatta”.

A gyors bukást követően Matolcsy kellemes állást kapott: a magyar kormány kiküldöttjeként tevékenykedett az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) igazgatótanácsában. Jobban mondva, a tevékenykedés meglehetősen mérsékelt volt, rálátással bíró kollégái szerint, ha Matolcsy nem egy kormány képviseletében dolgozik az EBRD-nél, hanem alkalmazottként, akkor elbocsátották volna. Szelektív munkaetikája egyébként már államtitkár korában is feltűnést keltett: viharos vitái a pénzügyminiszterrel kihagyott hivatalos találkozók sorával váltakoztak.

 

Csodaígérő

 

1995-ben tért vissza Magyarországra és megalapítja a Privatizációs Kutatóintézetet – ez alakult át az ezredfordulót követően Növekedéskutató Intézetté. Itt együtt dolgozik példaképével, Kopátsy Sándorral. Ekkoriban került szoros kapcsolatba Orbán Viktorral, éppen egy olyan időszakban, amikor a Fidesz a Bokros-csomagot kritizáló ellenzék vezető szerepére tört és a pártelnök tudatosan mellőzni kezdi a közgazdász szakértőket, akik túlságosan sok ponton értenek egyet Bokros Lajos pénzügyminiszter és az ismét jegybankelnökként működő Surányi György elképzeléseivel. Orbán annál inkább nyitott volt Matolcsy megszorítást ellenző és növekedés-ösztönző elgondolásaira. „Matolcsy ebben utazik, hogy csodákat ígér”, fogalmazza meg sarkosan a véleményét Surányi. Matolcsy híres-hírhedt 2011-es „simplicity” beszédében nyilvánul meg a leginkább, amit gondol a világról és ahogyan Orbánnal láttatni kívánja a világot: „Kell tudnunk, hogy egyszerűen kell néznünk a világot. Egyszerűség. Simplicity. Egyszerűség”. Simor András, aki közvetlenül Matolcsy előtt állt az MNB élén mindehhez azt teszi hozzá, hogy amikor jegybankelnökként nagyritkán találkozni volt módja Matolcsyval, mint nemzetgazdasági miniszterrel, megfigyelte, hogyan jegyzetel: „mese 1., mese 2.”, azaz egyből politikai narratívává alakította a gazdaságpolitikai mondandó őt érdeklő részét.

Orbánnak 1998-ban pontosan a 7 százalékos gazdasági növekedés Matolcsy által megálmodott csodájára – meséjére – volt szüksége választási ígéretként. Bár a minden párt programját lemodellező Surányi-féle MNB számításai szerint a Fidesz ígéretei kivitelezhetetlenek voltak, tíz évvel a rendszerváltás után egy új vízió meghirdetése és a többséget biztosító jobboldali választási együttműködés kormányra segítette Orbán Viktort. Ezt követően azonban az első Orbán-kormány szigorú költségvetési politikát vitt és szorosan együttműködött az MNB-t 2001-ig vezető Surányival is. A költségvetési egyensúly megbomlása ezt követően kezdődik.  

Matolcsy 2000-ben került be a kormányba gazdasági miniszterként, és amikor Járai Zsigmond váltja fel a jegybank élén Surányit, pénzügyminisztériumi utóda, Varga Mihály már nem tudja megfékezni Matolcsy nagyratörő ötleteit. 2010 után ismertté vált elképzelései közül ekkor jelenik meg a fixen nulla százalékos kamatozású vállalkozói hitel, valamint az is, hogy a magyar gazdaságnak mindent belső erőforrásból kell előállítania. Kinevezését megelőzően olyan kijelentéseket tett, miszerint „a magas ütemű gazdasági fejlődés elérhetőnek tűnik, ha nagyobb hangsúlyt kap a hazai kutatás-fejlesztés, az infrastruktúra és az oktatás támogatása (…) mindehhez nem számíthat Magyarország az EU-támogatásokra, mivel felismerték, hogy nem tudják finanszírozni a kelet-európai térség felzárkózását, hazai forrásokra van tehát szükség”. Meghökkentő gondolatok ezek egy EU-csatlakozási tárgyalást folytató ország gazdasági miniszterétől, s kissé mintha megelőlegeznék Orbán lekicsinylő nyilatkozatait az EU-s források jelentőségét illetően.

 

„Blöff, blöff és blöff” – Matolcsy György portréja, avagy a jobb kéz, amelyet most levágnak

 

Matolcsy miniszterségéhez fűződik a Széchenyi-terv elindítása, habár azt inkább tekinthetjük a költségvetés gazdaságfejlesztési fejezetei átnevezésének, valamint az egyértelműen a felső középosztályra célzott lakáshitel-támogatási program. Ennek nagy szerepe volt a költségvetési egyensúly megbomlásában. Matolcsy gazdasági multiplikátor-hatást tulajdonított a lakásépítéseknek, mondván, ez megdobja az építőipart, az pedig a GDP-t, csakhogy Surányi erre azt válaszolja: egy megépülő lakás vagy ház egyszer növeli a bruttó nemzeti összterméket, viszont a tizenöt évre vállalt állami kamattámogatást folyamatosan terheli a költségvetést.

Matolcsy azzal is észrevéteti magát első minisztersége idején, hogy megpróbálja fenekestül átszervezni a Gazdasági Minisztériumot, az erős belső ellenállás miatt azonban részleges meghátrálásra kényszerül. Mind a Fidesz egésze, mind Matolcsy azt tanulja meg ebből, hogy nagyobb hatalom kell a munka teljes elvégzéséhez. Mindenesetre azok az emberek, akiket 2000-ben államtitkári és más vezetői posztokra bevitt a minisztériumba, későbbi működése során is rendre felbukkannak mellette.

Miután a nagyot álmodni merő Fidesz sok, de nem elég szavazatot szerez 2002-ben, Matolcsy a megrendelésekkel jó előre kistafírozott Növekedéskutató Intézet élén teleli át az ellenzéki időket. 2006-tól a Fidesz országgyűlési képviselője, a párt Bács-Kiskun megyei listavezetőjeként jutott mandátumhoz. Matolcsy édesapja, idősebb Matolcsy György, a Pannónia Filmstúdió legendás igazgatója született Kecskeméten, innen a földrajzi kapcsolat. Egy évtizeddel később, immár jegybankelnökként Matolcsy Kecskemétre álmodta a nézeteit tovaterjeszteni hivatott unortodox közgazdasági képzés helyszínét, ugyanis Matolcsynak újra és újra felbukkanó ambíciója a régi tankönyvek meghaladása. 2022-ben a közgazdász-vándorgyűlés résztvevőit fakasztotta többszöri nevetésre az új közgazdaságtant megalapozni kísérlő mondandójával. Az iskolaalapítás jegyében nem csak több mint 40 milliárd forintnyi közpénzt sikerült elkölteni, de a létrejövő egyetem alapítványi kuratóriumába beültek Matolcsy egykori minisztériumi munkatársai (és Lezsák Sándor), a kivitelezés munkálataiban pedig komoly szerep jutott a tágabb Matolcsy-rokonsághoz tartozó Szemerey-család több tagjának is. Matolcsy 2025-ös távozását követően kiderült, hogy a kecskeméti egyetem alapítványa 127,5 milliárd forintot adott kölcsön az egyik jegybanki alapítvány cégének, amely azt egy lengyelországi tőzsdeügyleten elbukta. Az állam – a meg nem kérdezett adófizetők  nagyvonalúságából – még egyszer kifizette az egyetemi campusra szánt pénzt.

 

 

Alapítványbirodalom

 

Visszatérve az időrendhez, a karrier csúcsai 2010-től következnek. Matolcsy nemzetgazdasági miniszteri kinevezést kap, csúcsminiszterként irányítja a teljes költségvetési és gazdaságpolitikát. Orbán minden kritikától megvédi „unortodox” guruját, a jobbkezeként emlegetve őt. Pedig a Matolcsy által sugallt elképzelés, az Orbán által hangoztatott „kisebbfajta csoda” napok alatt összeomlik. Ez ugyanis arra az elgondolásra épült, hogy az Európai Bizottság majd felmentést ad a Bajnai-kormány által kidolgozott szigorú költségvetési pálya betartásának kötelezettsége alól. Ám a görög és egyéb válságok közepette az éppen csak rendbe rakott Magyarország kérését egyből kikosarazzák. Hiába emleget ezekben a napokban államcsődöt meg görög helyzetet Kósa Lajos és Szijjártó Péter, ezzel csak pénzpiaci pánikot, a brüsszeli bizottságot nem hatják meg. Innen indul a hadviselés Brüsszellel szemben, ami csak folytatódik, amikor az épülőfélben lévő Orbán-rendszer nekiáll a jogállam lebontásának.

A kormány azonban ott állt gazdaságpolitika nélkül 2010. június elején, pár nap alatt kellett kigondolni, hogyan is fognak kormányozni. Ebből születik az első akcióterv, amely behozza az egykulcsos személyi jövedelemadót – benne, ahogy Matolcsy megálmodta, a legalacsonyabb keresetűekre szabott nulla kulcs nélkül, ily módon ők az adójóváírás megszüntetésével hatalmas adóemelést szenvednek el – és a 27 százalékos áfát, valamint a különadók sorát. A kormány a magán-nyugdíjvagyon 3000 milliárd forintjának alkotmányellenes államosításával szerez mozgásteret, és hosszú harcba, majd cicázásba kezd a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). Miközben pedig a kormány végül tüntetőleg nem vesz fel IMF-hitelt és csatázik az EU-val, valójában aláveti magát a kemény fiskális elvárásoknak, és 2012-re leviszi a költségvetési hiányt a GDP 3 százaléka alá. Ez példátlanul kedvező eredmény, ennek ára azonban a 2012-es recesszió és az ekkoriban tetőző szegénységi ráta.

Ezeket az eredményeket Matolcsy elérhette volna éppenséggel a Bajnai-kormány fiskális pályájának folytatásával is, akkor azonban nem lehetett volna a számára olyannyira fontos huszárvágásokat, elsősorban az egykulcsos szja-t bemutatni. Simor András, aki jegybankelnökként próbált volna együtt dolgozni Matolcsyval, olyan emberként jellemzi őt, akit a német „Allessbesserwisser”-ként emleget, tehát olyasvalaki, akinek mindig az a célja, hogy megmutassa, mindent jobban tud másoknál, és ezért mindent másképp csinál.

Azért csak próbált együttműködni Simor  Matolcsyval, mert a nemzetgazdasági miniszter ignorálta a Magyar Nemzeti Bankot – ahogyan egyébként saját minisztériumát is, másfél évig be sem költözött a József nádor téri épületbe. Király Júlia, akkori MNB-alelnök is fel nem vett telefonokról beszél, és arról, hogy a jegybank csak kerülőutakon értesült olykor a készülődő kormányzati döntésekről, s olyankor igyekezett közvetítőkön keresztül interveniálni a nagyobb bajok elkerülése érdekében. Különös módon a Matolcsy minisztériumi kabinetfőnöke, Wiedermann Helga neve alatt megjelent Matolcsyt dicsőítő könyv is leírja azt az esetet 2011 őszéről, amikor Matolcsy nem az IMF-fel, hanem a Goldman Sachs Magyarországon tartózkodó delegációjával közölte először, hogy a kormány tárgyalásba bocsátkozik a Valutaalappal. A munkareggeli során a befektetőház munkatársai kezében „megállt a vajazókés”, hogy aztán egyikük gyorsan kimenjen a mosdóba, írja Wiedermann Helga. Az egészben az a legkülönösebb, hogy Matolcsy kabinetfőnöke a szokatlan vezetői stílus dicséreteként említi az elképesztő esetet, amely lehetőséget adott egy befektetőháznak arra, hogy egy exkluzív információ birtokában a forintárfolyamra spekuláljon.

 

 

Arról, hogy Matolcsy miért megy át a Magyar Nemzeti Bankba 2013 márciusában, megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint Orbán azt kérte tőle, foglalja el az egyik utolsó független intézményt, és van olyan vélemény is, hogy amiként Matolcsy miniszterként igyekezett beleszólni a jegybank dolgába, úgy gondolta, ez fordítva is működni fog. De olyan vélekedés is van, miszerint az MNB élén kevesebb, de legalábbis másféle a munka, mint egy állandó nyilvános nyomás alatt álló miniszter esetében, és a fizetés is magasabb, különösen miután az Orbán-kormány feloldotta a 2010-ben általa elrendelt felsővezetői bérstopot.

Simor András nagyon röviden összefoglalja az átadás-átvétel történetét: ő az egyik nap elhagyta a bank épületét, a másik nap pedig beköltözött az utóda. Az átvételhez nem kapcsolódott semmilyen érdemi kommunikáció, ahogyan Matolcsy a megörökölt alelnökökkel sem váltott sok szót. Az első hetekben alaposan átszervezi és felforgatja a jegybankot, többen ezt látva maguktól távoznak, mint például Király Júlia alelnök is. Az új szervezeti és működési szabályzatot már jó előre megírta nagy valószínűséggel Nagy Márton, aki már fiatalon az MNB-hez került, és Matolcsy idején vált az intézmény meghatározó, sok szempontból tényleges vezetőjévé.

Az első jegybanki Matolcsy-évek hibájául Surányi György tulajdonképpen csak a növekedési hitel fix nulla kamatozását rója fel. A komoly gondok 2016-2017 táján kezdődnek, amikor a GDP-növekedés hajszolása közepette elkezd elszállni az infláció és 2022 őszén elképesztően látványossá válik a forintárfolyam-romlása is. Októberben előfordul, hogy 434 forintot ér 1 euró. Ebben hatalmas szerepe van Matolcsynak is, aki két héttel korábban a csak nagy nehezen elkezdett kamatemelési ciklus leállítását jelentette be, amire végképp elszabadultak a pénzpiaci indulatok, megmutatva, milyen alacsony bizalmi tőkét gyűjtött össze Matolcsy. Ebben szerepet játszhat az a személyes tényező is, hogy amiként miniszterként a pénzügy- és gazdasági miniszterek, az Ecofin tanácskozásait unta nagyon a róla szóló könyv szerint, úgy az MNB elnökeként a jegybankelnökök tanácskozásait kerüli, ezeken helyette gyakran Patai Mihály képviseli Magyarországot. Matolcsy így nem épített fel a krízishelyzetekben az ország számára pénzre váltható kapcsolati tőkét.

Nagyon is pénzre váltható viszont az országon belüli kapcsolati tőkéje: a Növekedési Kötvényprogram fő haszonélvezői a NER legfelső elitjéhez tartoznak, Tiborcz István és Mészáros Lőrinc cégei, valamint a 4iG. Ezzel nagymértékben hozzájárulnak az MNB 2021 után jelentkező veszteségéhez. A klientúra ilyetén finanszírozása a korrupció magasiskolájának tekinthető. A Matolcsy által – az akkor még létező jegybanki nyereségből – épített alapítványbirodalom szintén százmilliárdokat nyelt el. Az Állami Számvevőszék Matolcsy távozása után tette csak közzé jelentését, ami súlyos visszaéléseket tárt fel. A 2025. végi cégmérlegekben igazolt vagyonvesztés 266 milliárd forint, de az alapítványi-labirintusban elveszett összeg a sajtóban megjelent tényfeltárások alapján akár 650 milliárd forintra is rúghat. A magyar közélet viszont e pénzek kapcsán vált gazdagabbá Kósa Lajos egyik aranyköpésével, miszerint a jegybank alapítványokba tett nyeresége „elveszíti közpénz jellegét”, így aztán ellenőrzés nélkül lehetett belőle költeni Matolcsy mániáira. 

 

Hanyatlás

 

Matolcsy csillaga a 2020-as évek elején már hanyatló pályán járt. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a magyar gazdaság növekedése leállt, a költségvetési hiány magas, az infláció európai éllovas, az uniós pénzek elapadtak. Ez nem mind Matolcsy egyedüli hibája, de az általa feltalált magyar modell állítólagos szárnyalása nyilvánvalóan véget ért. Mivel pedig Matolcsy jegybankelnökként kénytelen-kelletlen magas kamatszintet tartott fenn, a kormány őt tekintette, vagy legalábbis őt állította be a gazdasági növekedés akadályának. A másik ok, hogy Matolcsy keze alatt felnőtt az új Matolcsy: Nagy Márton. Matolcsynak a kormány, sőt Orbán címére küldött bírálatai valójában a kétségbeesés jelei voltak. Ismerőik szerint Matolcsy minden szava Nagy Márton ellen szólt, és általuk Orbánt figyelmeztette: ne hallgasson rá, át fogja verni, fogadja inkább vissza kegyeibe régi varázslóját.

Csakhogy Matolcsy egyrészt a fia túlságosan rongyrázó meggazdagodásából fakadó botrányok és a jegybanki alapítvány drámai vagyonvesztése miatt személyesen is zsarolhatóvá vált, amellett pedig Nagy Márton alaposan megtanulta tőle a politikai leckét. Oka is volt bosszút állni egykori főnökén, aki 2020-ban kirúgta a jegybanktól, nem számítva arra, hogy Nagy Márton Orbán szárnyai alá menekül. Nagy Mártonról különben is azt mondják, három szabály érvényes rá: nem szabad neki hátat fordítani; mindig az a kedvenc sportja, ami a főnökéé; bármi a kérdés, holnapra megoldja. Azaz letesz egy papírt, ami pontosan azt tartalmazza, amit a főnöke hallani akar. Az ilyen javaslat lényege, hogy a gordiuszi csomó puszta politikai akarattal átvágható, mindenre van megoldás, mégpedig látványos, de nagyon-nagyon egyszerű, mint az ársapka, az árrésstop, a kamatstop vagy az egyhavi rezsistop. Nem számít semmi, a lényeg a cselekvés látszata és a pillanat uralása.

Simplicity.

 

(A portré a Jelen és a Partizán által közösen kiadott Alakulhatott volna jól is című könyvben idén márciusban megjelent kötetben olvasható.)