Fűtési válság fenyegeti Iránt, a háború miatt gázhiány jöhet télen

A tél közeledtével egyre sürgetőbb feladattá válik az iráni vezetés számára, hogy biztosítsa a lakások fűtését és az ipar energiaellátását. A február 28-án kezdődött amerikai–izraeli háború súlyos károkat okozott a földgáz feldolgozásához szükséges létesítményekben, és az ország egyelőre csak részben tudta helyreállítani a kiesett kapacitásokat. A helyzet különösen az északi tartományokban válhat kritikussá, ahol a hidegebb időjárás miatt jelentősen megemelkedik a fogyasztás.

Fáteme Mohadzseráni kormányszóvivő arról számolt be, hogy a támadások következtében naponta mintegy 230 millió köbméternyi földgázhoz kapcsolódó kapacitás esett ki, és a hatóságok ebből hozzávetőleg 100 millió köbméternyi kapacitás helyreállításán dolgoznak. Az EFE spanyol hírügynökség jelentése szerint a szóvivő elismerte, hogy az északi országrészben télen gázellátási problémák jelentkezhetnek.

A National Iranian Gas Company adatait ismertető elemzés szerint négy gázfeldolgozó létesítmény sérült meg, és a kiesés elsősorban a napi feldolgozási kapacitást érinti. 

A földgázban gazdag ország régi problémája

Az iráni energiarendszer egyik legfontosabb pillére a Katarral közös tengeri lelőhely, a Déli Parsz. Az ott kitermelt gáz jelentős része parti feldolgozóüzemeken keresztül jut el a háztartásokhoz, az erőművekhez és az ipari fogyasztókhoz. A háborús támadások ezért a teljes ellátási láncot veszélyeztetik. Márciusban az Irakba irányuló gázszállítás is megszakadt egy időre, ami megmutatta, hogy az iráni energetikai létesítmények sérülése a szomszédos országokra is hatással van.

Az ellátási gondok ugyanakkor jóval korábban kezdődtek. Iránban a jelentős állami ártámogatások hosszú időn át magasan tartották a földgázfogyasztást, miközben az elöregedett vezetékek, a rosszul szigetelt épületek és a korszerűsítések elmaradása tovább növelték az energiarendszer terheit. A nemzetközi szankciók megnehezítették az új technológiák és berendezések beszerzését. A nagy földgázkészlet így önmagában nem jelent garanciát arra, hogy a fogyasztók a leghidegebb napokon is elegendő energiához jutnak.

A téli fogyasztás emelkedése minden évben nehéz döntések elé állítja a hatóságokat. Ha a lakosság fűtését részesítik előnyben, az ipari üzemek és az áramtermelő létesítmények számára kevesebb gáz maradhat. Az erőművek egy része más tüzelőanyagokra térhet át, ez azonban többletköltségekkel és nagyobb légszennyezéssel járhat. A termelési korlátozások pedig tovább gyengíthetik a háború és a szankciók által már amúgy is súlyosan érintett gazdaságot.

Maszúd Pezeskján elnök október 15-én maga is elismerte a veszélyt. Az Iran Press iráni hírügynökség beszámolója szerint arról beszélt, hogy a támadások gázlétesítményeket, erőműveket és gyárakat rongáltak meg, ám a kormány mindent megtesz a téli energiaellátás fenntartásáért. A National Iranian American Council október 15-i helyzetképe szerint a sérült berendezések javítása mellett más tüzelőanyagok biztosításával és az északi szomszédoktól lehetséges gázimporttal is számolnak.

A tengeri blokád a helyreállítást is nehezíti

A háborús károk felszámolására éppen akkor kellene jelentős összegeket fordítani, amikor az állam egyik legfontosabb bevételi forrása csaknem teljesen elapadt. A Reuters október 13-i, a Vortexa hajóforgalmi adataira épülő jelentése szerint az iráni tengeri nyersolajexport októberben is gyakorlatilag nullán állt az amerikai blokád következtében. Az elmaradó bevételek egyszerre korlátozzák az állami költségvetést, az importlehetőségeket és az energetikai újjáépítést.

A tengeri zárlat azonban nem akadályozott meg minden iráni energiaszállítmányt. A Reuters vizsgálata a napokban legalább nyolc, iráni eredetű cseppfolyósított propánt és butánt szállító tartályhajót azonosított, amelyek július közepe óta elhagyták az Ománi-öböl térségét. Egy másik hajó repülőgép-üzemanyagot juttatott Mianmarba. A szállítmányok a korábbi kivitelnek csak töredékét jelentik, de arra utalnak, hogy az amerikai blokád nem zárta le teljesen az iráni energiatermékek útját.

A Hormuzi-szorosban kialakult helyzet eközben az egész térség kereskedelmét veszélyezteti. Teherán a hajók elleni műveletek fokozásával is nyomást kíván gyakorolni Washingtonra. Az amerikai félidős kongresszusi választások előtt az iráni vezetés abban érdekelt, hogy a magas energiaárak növeljék Donald Trump belpolitikai nehézségeit. A szállítási útvonalak bizonytalansága azonban a térség más országainak és magának Iránnak is jelentős károkat okoz.

A gazdasági nyomás egyre súlyosabb társadalmi következményekkel fenyeget. Az iráni riál július óta mintegy 35 százalékot veszített értékéből a dollárral szemben, a szeptemberi éves infláció pedig 73,6 százalékra gyorsult. A drágulás és a devizahiány a helyreállításhoz szükséges külföldi berendezések beszerzését is megnehezítheti.

Az iráni vezetés számára ezért az elkövetkező hónapokban a lakosság energiaellátása éppolyan súlyos kihívás lehet, mint a katonai és diplomáciai küzdelem. A sérült gázfeldolgozók helyreállításának üteme, a rendelkezésre álló tüzelőanyag mennyisége és a tél keménysége együttesen dönti el, milyen korlátozásokra lesz szükség.