Visszalépett Benni Gantz, új esély nyílhat Netanjahu izraeli ellenfelei előtt

Nyolc nappal az izraeli parlamenti választás előtt váratlanul fontos szereplő távozott a versenyből: Benni Gantz, az egykori vezérkari főnök és védelmi miniszter hétfőn bejelentette, hogy pártja, a Kék–Fehér nem indul az október 27-i voksoláson. Az izraeli Ynet és a The Times of Israel beszámolója szerint a politikus a nemzeti egység megteremtéséért ezután is dolgozni kíván.

Gantz döntésének közvetlen oka a választási matematika. A felmérések hónapok óta azt jelezték, hogy a korábban jelentős támogatottságú centrista párt nem éri el a parlamentbe jutáshoz szükséges 3,25 százalékos küszöböt. Ha mégis elindul, híveinek szavazatai könnyen elveszhettek volna a mandátumok kiosztásakor. A visszalépéssel viszont lehetőség nyílik arra, hogy ezek a választók más, bejutásra esélyes ellenzéki formációk mögé álljanak.

A lépés annál feltűnőbb, mert Gantz október elején még kampányolt, és a politikai táborok közötti megbékélést állította programja középpontjába. A Jerusalem Post október 10-i tudósítása szerint akkor a gyenge közvélemény-kutatási eredmények ellenére sem mondott le a versenyről. Most mégis úgy ítélhette meg, hogy a folytatás inkább ellenfeleinek kedvezne.

Egykori szövetségesek, eltérő elképzelések

Gantz hosszú ideig Benjamin Netanjahu miniszterelnök egyik legfontosabb centrista kihívója volt. Katonai múltja és mérsékelt politikai arculata miatt a jobboldali szavazók egy része számára is elfogadható alternatívának számított. Politikai pályája azonban fordulatokkal volt tele: miközben Netanjahu ellenében szervezte az ellenzéket, válsághelyzetekben késznek mutatkozott az együttműködésre is.

A Hamász 2023. október 7-i izraeli terrortámadása után Gantz és akkori szövetségese, Gadi Eisenkot egyaránt csatlakozott a rendkívüli háborús kormányzáshoz. Később a Gázai övezet háború utáni rendezésével és a kormány stratégiai céljaival kapcsolatos nézeteltérések miatt távoztak. Azóta útjaik is elváltak: Eisenkot önálló politikai erőt épített, és a mostani választáson Netanjahu egyik legfőbb kihívójaként jelenik meg.

Gantz továbbra is olyan széles, nemzeti egységre épülő kabinetet szeretne, amely a szemben álló táborok mérsékeltebb pártjait egyesítené. Egy korábbi Jerusalem Post-interjúban azt hangsúlyozta, hogy a radikális politikai szereplőket ki kellene szorítani a kormányzati döntésekből. Eisenkot ezzel szemben elutasítja azt az elképzelést, hogy Netanjahuval közösen alakítsanak egységkormányt. A két volt katonai vezető közötti vita ezért nem csupán személyes rivalizálás: más választ adnak arra is, miként lehetne lezárni az izraeli politika elhúzódó megosztottságát.

A visszalépés rövid távon inkább az ellenzéknek hozhat előnyt, de korántsem biztos, hogy Gantz minden korábbi támogatója ugyanoda szavaz. Egyesek Eisenkot pártját választhatják, mások a mérsékelt jobboldali vagy középen álló erők felé fordulhatnak, és olyanok is lehetnek, akik otthon maradnak. A tényleges hatás csak a szavazatok leadásakor derül ki.

Trump beállt Netanjahu mögé, kilenc nappal az izraeli választás előtt

Arab voksok nélkül nehéz lehet a kormányváltás

Izrael 120 tagú parlamentjében, a kneszetben legalább 61 mandátum kell a többséghez. A legutóbbi felmérések alapján sem Netanjahu jobboldali-vallásos tábora, sem a zsidó pártokból álló ellenzéki blokk nem számíthat biztosan ekkora támogatásra. A különböző kutatóintézetek becslései eltérnek, és a kampány utolsó napjai még módosíthatják az erőviszonyokat.

Ebben a helyzetben kulcsszerep juthat az izraeli arab közösség pártjainak. Az ellenzéki kormányváltáshoz döntő lehet a mintegy egyötödnyi arab kisebbség részvétele. A zsidó ellenzéki pártok és az arab képviselők együttesen megszerezhetik a többséget, de ebből még nem következik automatikusan közös kormány.

A legtöbb jelentős zsidó párt ódzkodik attól, hogy arab politikai erőket vegyen be a kabinetbe. A megoldás elvben olyan kisebbségi kormány is lehetne, amelyet arab képviselők kívülről támogatnak, például a bizalmi szavazásokon. Ám ehhez kölcsönös politikai engedményekre volna szükség, és az sem világos, milyen tartós együttműködés alakulhatna ki a biztonságpolitikai és a palesztinkérdésben meglévő mély nézetkülönbségek mellett.

Az AP arra is rámutatott, hogy az arab pártok befolyását a velük szembeni politikai elzárkózás határozza meg. Manszúr Abbász, a Raám vezetője nyitott a pragmatikus együttműködésre, miközben az ellenzéki pártok jelentős része nyilvánosan kizárta a közös kormányzást. 

Gantz távozása így legfeljebb egy akadályt hárít el Netanjahu ellenfelei elől: csökkentheti a parlamenten kívül rekedő ellenzéki szavazatok arányát. 

Mesterséges intelligenciával is befolyásolnák az izraeli voksolást