Hegedűs Zsolt: Az 500 milliárd kétszeresét is el tudnám költeni az egészségügyre

A magyar egészségügy a jelenlegi gazdasági és demográfiai adottságaihoz képest is alulteljesít, és ezen önmagában a finanszírozás növelése nem változtat – erről Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter beszélt a Magyar Zene Házában rendezett szakmai tanácskozáson. A Merész Gergő és Harsányi András által moderált beszélgetésen Tótth Árpád, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) vezetője is ismertette az intézményrendszer átalakítására vonatkozó elképzeléseit.

A miniszter szerint Magyarország az elkerülhető halálozások, a daganatos betegségek és a szűréseken való részvétel tekintetében is kedvezőtlen helyzetben van. Miközben a kórházi ágyak száma nemzetközi összehasonlításban magas, az ellátás hatékonysága alacsony, és különösen súlyos a szakdolgozóhiány. Hegedűs Zsolt megerősítette, hogy a jövő évi költségvetésben 500 milliárd forintos egészségügyi többlettel számolnak, amelynek részletei várhatóan egy-két héten belül válnak nyilvánossá. Ugyanakkor úgy fogalmazott: legalább ennek a kétszeresét is el tudná költeni olyan fejlesztésekre, amelyek nem csupán a jelenlegi rendszer fenntartását szolgálnák.

Magyar Péter szerint teljesen új szemléletre van szükség, jövőre 500 milliárd forinttal többet költenek az egészségügyre

A finanszírozást a gyógyítás eredményéhez kötnék

Az egészségügyi kormányzat az értékalapú finanszírozás bevezetésére készül. Ennek lényege, hogy a kórházak ne kizárólag az elvégzett beavatkozások után kapjanak pénzt, hanem az ellátás minősége és a betegek gyógyulási eredménye is befolyásolja a finanszírozásukat. A miniszter a várólisták csökkentésére indított programot hozta fel példaként. A csípő- és térdprotézisműtéteknél nem pusztán több operációt várnának el az intézményektől, hanem korszerűbb műtéti technikákat, gyorsabb rehabilitációt és mérhető minőségi eredményeket is. A tervek szerint a minőségi követelmények teljesítéséhez kezdetben 5 százalékos többletfinanszírozás kapcsolódhatna, amelyet egy-két éven belül 10 százalékra emelnének. Bevezetnék a betegek által jelzett gyógyulási eredmények és ellátási tapasztalatok rendszeres mérését is. A műtét után például hat hónappal megkérdeznék a betegeket, javult-e az állapotuk, csökkentek-e a panaszaik. A felméréseket a kórházaktól független szervezet végezné. Hegedűs Zsolt január 1-jétől egy, az angol mintához hasonló, független egészségügyi minőségellenőrzési hatóságot is elindítana, amely a köz- és magánellátás minőségét egyaránt vizsgálná.

Nem vármegyei, hanem regionális rendszerben gondolkodnak

Tótth Árpád szerint a magyar egészségügy egyik alapvető problémája, hogy az intézmények egymástól elszigetelten működnek, az alapellátás, a szakrendelők és a kórházak között pedig hiányzik a megfelelő együttműködés és betegút-szervezés. Az OKFŐ ezért a norvég tapasztalatokat is felhasználva regionális ellátásszervezési modell kialakítását vizsgálja. Ebben a betegellátást nem feltétlenül a jelenlegi vármegyei határokhoz igazítanák, hanem nagyobb, egymillió-kétmillió lakost ellátó térségekben hangolnák össze. Az első egyeztetések már megkezdődtek az Észak-Alföldön, a Debreceni Egyetem, valamint a szolnoki és nyíregyházi kórházak részvételével. Az átalakítás egyes ellátások központosításával és a kórházi profilok módosításával is járhat. A főigazgató szerint azonban ezekről az esetszámok, a szakember-ellátottság, a betegutak és az ellátás biztonsága alapján kell dönteni. Rózsa Péter egészségügyi közgazdász fölvetésére például arról beszélt, hogy előbb fel kell mérni, mely ellátásokat szükséges helyben biztosítani, és melyeket célszerű nagyobb centrumba szervezni. Példaként az évi kétszáznál kevesebb szülést végző szülészeti osztályokat említette, amelyek változatlan fenntartását szakmailag nem tartja indokoltnak. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az ellátás átszervezésekor a biztonságos betegszállítást és a megfelelő szakmai kíséretet is biztosítani kell.

Masszírozó ülések a mentőautókban – magához vonná az egészségügyi közbeszerzéseket a szaktárca

A hálapénz megszűnt, a teljesítményösztönzés hiányzik

Mindkét vezető problémának nevezte, hogy a hálapénz megszüntetésével párhuzamosan nem alakítottak ki új, megfelelő teljesítményösztönzőket. Tótth Árpád szerint a hálapénz korábban súlyosan torzította az ellátást, ugyanakkor a betegutak szervezésére és a teljesítményre is hatott. Kivezetése szükséges volt, de a helyére nem került olyan finanszírozási rendszer, amely az intézményeket a nagyobb és jobb minőségű teljesítményben tenné érdekeltté. Hegedűs Zsolt arról beszélt, hogy a kórházi kiadások jelentős részét a bérek teszik ki, miközben a javadalmazás alig kapcsolódik az elvégzett munka mennyiségéhez és minőségéhez. A szakmai közönség kérdéseire válaszolva elmondta: már vizsgálják, hogyan lehetne a teljesítményösztönzőket beépíteni a finanszírozásba, akár a homogén betegségcsoportokon (HBCS) alapuló elszámolás átalakításával. A Magyar Orvosi Kamara is tett erre javaslatot.

Betegút-szervezőkre is szükség lenne

Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben több ezer egészségügyi szervezőt képeztek, akiknek tudását a közfinanszírozott ellátás alig hasznosítja. Tótth Árpád elismerte, hogy a betegút-szervezés a magyar egészségügy egyik fájó hiányossága. A krónikus betegek ellátását az alapellátáshoz közelebb, míg például az onkológiai betegutakat regionális szinten szervezné. Ehhez azonban új munkakörökre, finanszírozásra és a beutalási szabályok felülvizsgálatára is szükség lenne. A főigazgató szerint jelenleg számos olyan szakrendelői megjelenés, laboratóriumi és képalkotó vizsgálat történik, amelynek nincs érdemi terápiás következménye. A jobb betegút-szervezéssel ezek egy része elkerülhető lenne. Hegedűs Zsolt a magánegészségügyben már alkalmazott betegmenedzseri megoldásokat is átvenné a közellátásba, elsősorban a nagy betegforgalmú és hosszú várólistákkal működő osztályokon. A miniszter szerint az év végéig, illetve január elejéig szeretnék megteremteni az átalakítás legfontosabb jogi és szervezeti alapjait. Ezt követően már a várólisták rövidülésén, a gyógyítás minőségén és a betegek tényleges egészségnyereségén is számon kérhetővé válhatna a kormányzati munka.

Több pénz juthat az egészségügyre, de ettől még nem biztos, hogy jobb lesz az ellátás