Több pénz juthat az egészségügyre, de ettől még nem biztos, hogy jobb lesz az ellátás

A már megkezdett, egyedi méltányossági támogatással finanszírozott gyógyszeres kezeléseket akkor sem kívánja megszakítani a Nemzeti Egészségbiztosi Alapkezelő (NEAK), ha utólag másként ítéli meg a korábbi finanszírozási döntést – jelentette ki Kaló Zoltán a META konferenciáján. A főigazgató ezt egy betegszervezet képviselőjének kérdésére válaszolta,  aki azt firtatta: mi történik azokkal a betegekkel, köztük ritka betegségben szenvedő gyermekekkel, akiknek a korábban engedélyezett hat hónapos kezelése lejár, és a folytatáshoz újabb kérelem, döntés szükséges.

Terápiát nem állítanak le

„Terápiát nem állítunk le” – szögezte le Kaló Zoltán, hozzátéve, hogy a korábbi döntéseket nem kívánják visszamenőleg megkérdőjelezni. Mint elmondta, a beteg és a kezelőorvos természetesen dönthet a terápia megváltoztatásáról, de a finanszírozó nem kívánja megszakítani a már megkezdett kezelést. A főigazgató azonban jelezte, szerinte az egyedi méltányossági rendszer jelentős átalakításra szorul.

Jelenleg ugyanis a kérelmezők sokszor nem tudják, hol tart az ügyük elbírálása, ezért telefonon próbálnak tájékozódni. A tervek szerint olyan elektronikus ügykövető rendszert alakítanának ki – amint az ehhez szükséges forrásokhoz hozzájutnak – amelyben a betegek egy azonosító segítségével ellenőrizhetnék a kérelem állapotát és a döntés várható időpontját.

Első fejlesztés már van, határidő még nincs

Kaló Zoltán ezt az elsőként megvalósítandó fejlesztések közé sorolta, de határidőt nem tudott mondani. A konferencián az új daganatellenes és más innovatív gyógyszerek magyarországi hozzáférhetősége is szóba került. Kaló Zoltán elismerte, hogy a társadalombiztosítási támogatásba történő befogadásban Magyarország elmarad több nyugat-európai országtól. Ugyanakkor szerinte a nemzetközi összehasonlítások nem mindig tükrözik a teljes hozzáférést, mert egyes gyógyszerek egyedi méltányossággal már a rendszeres támogatásba kerülésük előtt is elérhetők lehetnek.

A főigazgató szerint a gyógyszerbefogadásnak folyamatosnak kell lennie, nem pedig négyévente, választási időszakokhoz igazodva kellene dönteni az új készítmények támogatásáról. Kaló Zoltán szerint az általa tervezett változtatások egyik alapelve az átláthatóság lenne. Mint mondta: az orvosoknak és a kutatóknak is meg kellene ismerniük az új terápiák értékelésének legfontosabb adatait: hány beteg számára jelenthetnek előnyt, mekkora egészségnyereség várható tőlük, milyen tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre, és mennyire bizonytalanok az eredmények.

Átalakul a NEAK is

A főigazgató bírálta, hogy ezek az információk jelenleg sok esetben nem nyilvánosak, miközben a gyógyszerek várható előnyeiről a közvéleményben olykor túlzó állítások jelennek meg. A jövőben rendeletben is előírnák a technológiaértékelés meghatározott adatainak közzétételét. A NEAK működését is alapvetően átalakítanák.

Kaló Zoltán szerint az egészségbiztosító jelenleg elsősorban kifizetőhelyként működik: ellenőrzi és finanszírozza az ellátásokat, de nem rendelkezik megfelelő kapacitással annak mérésére, hogy a kifizetett beavatkozások milyen eredményt hoznak. Ezen az úgynevezett értékalapú finanszírozás bevezetésével változtatnának.

Ennek lényege, hogy a finanszírozó ne csupán az elvégzett beavatkozásokat fizesse ki, hanem figyelembe vegye az elért egészségnyereséget és a betegek tapasztalatait is. A főigazgató példaként említette, hogy a jobb betegtapasztalatot nyújtó intézmények akár magasabb finanszírozási szorzót is kaphatnának. Hozzátette azt is, hogy az új finanszírozási megoldásokat először kísérleti programokban vezetnék be, majd négy év alatt szélesebb körben alkalmaznák az egészségügyi technológiák, az alapellátás és a szakellátás finanszírozásában. Erősítenék a betegek érdekérvényesítési lehetőségeit.

Azonos szavazati jog

Kaló Zoltán azt szeretné elérni, hogy a ciklus végére a betegképviselők a finanszírozási döntésekben az orvosszakmai képviselőkkel azonos szavazati joggal rendelkezzenek. Beszélt arról is, hogy a tervek megvalósítását azonban a NEAK saját működési nehézségei is akadályozzák. Szerinte az intézmény informatikai rendszerei elavultak, egyes területi hivatalokban a legfiatalabb szerverek is tízévesek. A szakemberhiány miatt több feladatra nincs megfelelő helyettesítés, és a szervezet elemzési kapacitása is gyenge.

Összesen három új ember

Kinevezése óta mindössze három új munkatársat tudott felvenni. Kaló Zoltán elismerte, hogy az átalakítás ezért lassabban haladhat, mint szeretnék. Arra is figyelmeztetett, hogy Magyarország nem tud minden olyan új terápiát finanszírozni, amely a gazdagabb nyugat-európai országokban már elérhető. A kormány egészségügyet érintő vállalásainak kritikusait türelemre intve arról beszélt, hogy a kormány 2027-ben adja oda a közfinanszírozott egészségügyre fordítható 500 milliárdot.  Annak teljesülését pedig a 2026-os módosított költségvetéshez képest kell majd vizsgálni.

500 milliárd és kész

Az idei kórházi konszolidációt firtató újságíró kérdésre válaszolva ugyanakkor azt mondta, lesz idén konszolidáció, de hogy a jövő évi 500 milliárdos többletforrás feltétele az, hogy ezen felül ne kérjenek újabb pénzt az egészségügyre. A főigazgató szerint a forrásbővítés önmagában nem garantál jobb betegellátást. Az orvosi béremeléseket követően például egyes teljesítménymutatók visszaestek, ami szerinte azt mutatja, hogy a finanszírozási ösztönzők és a működési szabályok átalakítása nélkül a többletkiadás nem feltétlenül jár együtt az ellátás javulásával.

Nem minden a pénz

Ezt a megállapítást erősítette Bodnár Viktor, az IFUA Partners szakértőjének előadása is. Szerinte a magyar egészségügy problémái jelentős részben szervezeti és irányítási eredetűek, ezért nem kezelhetők kizárólag pénzügyi kérdésként. Az egyik legsúlyosabb gondnak a szakemberhiányt nevezte. A közgazdász elemzése szerint Magyarországon lakosságarányosan mintegy 30 százalékkal kevesebb ápoló dolgozik, mint az Európai Unió átlagában. A hiány enyhítéséhez szerinte újra kellene gondolni az egészségügyi munkamegosztást, és több olyan feladatot kellene megfelelő képzettségű szakdolgozókra bízni, amelyekhez nem feltétlenül szükséges orvosi diploma. A kórházak rendszeresen újratermelődő adósságát sem elsősorban az intézményvezetők hibájának tartja. Úgy vélte, a rendkívül központosított rendszerben a kórházigazgatók mozgástere olyan szűk, hogy korlátozottan képesek befolyásolni intézményük gazdálkodását. Bodnár Viktor szerint az elmúlt 16 évben mintegy kétszáz jelentősebb szervezeti átalakítás történt az egészségügyben.

Az állandó változtatások helyett most arra lenne szükség, hogy meghatározzák az ellátórendszer céljait, felmérjék a tényleges teljesítményét, és kiszámítsák, milyen eredményt lehet elérni a rendelkezésre álló, illetve a tervezett többletforrásokból. A megelőzés háttérbe szorulását is súlyos problémának nevezte. Előadásában elhangzott, hogy az egészségügyi kiadások alig több mint három százalékát fordítják prevencióra.

Bodnár Viktor szerint ezen változtatni kellene, mert a betegségek megelőzése nélkül az ellátórendszer terhelése sem csökkenthető tartósan. A szakértő az intézmények nagyobb önállóságát, a finanszírozási rendszer átalakítását és a minisztériumok közötti szorosabb együttműködést sürgette. Különösen fontosnak nevezte, hogy az egészségügyi fejlesztéseket ne önmagukban, hanem az oktatási, gazdasági és társadalompolitikai célokkal összhangban tervezzék meg. Ehhez a következő uniós költségvetési időszak is lehetőséget kínálhat. Bodnár Viktor szerint a 2028–2034-re tervezett uniós fejlesztési keretekből egészségügyi beruházások is finanszírozhatók lehetnek, ám a támogatások megszerzéséhez több ágazat összehangolt fejlesztési terveire lesz szükség.

Egészségügy, gazdagság

Simor András volt jegybankelnök előadásában arra figyelmeztetett, hogy az egészségügy fejlesztésének lehetőségeit alapvetően meghatározza a magyar gazdaság teljesítménye. Értékelése szerint a magyar gazdaság 2022 óta alig növekedett, és a közép-kelet-európai országok átlagától is elmaradt. A korábbi növekedési modell tartalékai szerinte nagyrészt kimerültek: a foglalkoztatás már magas, a munkaképes korú népesség csökken, a beruházások szerkezete kedvezőtlen, a termelékenység pedig lassan javul. A volt jegybankelnök úgy vélte, a korábbi gazdaságpolitika túl sok forrást fordított közvetlen gazdasági beavatkozásokra és támogatásokra, miközben elhanyagolta azokat a közszolgáltatásokat, amelyek a hosszú távú növekedés feltételeit teremthetnék meg. Ezek közé sorolta az oktatást, az egészségügyet, a közlekedést és a kutatás-fejlesztést. Példaként említette, hogy ha valaki egy szükséges műtétre akár éveket vár, és emiatt nem tud dolgozni, az már nem pusztán egészségügyi, hanem gazdasági probléma is. Simor András szerint a kormánynak egyszerre kellene csökkentenie a magas költségvetési hiányt és növelnie a gazdaság fejlődési képességét. A kettő azonban nehezen egyeztethető össze, mert miközben az egészségügyre és az oktatásra többet kellene költeni, a költségvetési egyensúly javítása más kiadások visszafogását követeli meg. A volt jegybankelnök szerint ezért a kormánynak nemcsak arról kellene beszélnie, mire fordít több pénzt, hanem arról is, mely területeken tervez kevesebbet költeni.

Az uniós támogatásokkal kapcsolatban is óvatosságra intett. Szerinte nem mindegy, hogy az érkező források valóban új beruházásokat tesznek lehetővé, vagy csupán a költségvetés korábbi kiadásait helyettesítik. Az előbbi növelheti a fejlesztések összértékét, az utóbbi viszont nem feltétlenül. Simor András úgy vélte, a magyar gazdaság tartós növekedéséhez az állami közszolgáltatások, köztük az egészségügy és az oktatás fejlesztésére lenne szükség. Ezek eredményei azonban nem egyik évről a másikra, hanem öt-tíz éves távlatban jelentkezhetnek.  

Szekciója végén Kaló Zoltán egy további tervet is ismertetett: brüsszeli egyeztetéseket kezd annak megvizsgálására, hogy több régiós ország közösen szerezhetne-e be egyes nagy értékű egészségügyi technológiákat és gyógyszereket. Elsősorban a rendkívül ritka betegségek kezelésére szolgáló készítményeknél lát lehetőséget az együttműködésre. Ezeknél országonként olykor csak néhány beteg számára kell finanszírozási megállapodást kötni a gyártókkal. A visegrádi és akár az adriai térség országainak összefogásával nagyobb betegcsoportokra lehetne tárgyalni, ami javíthatná a finanszírozók alkupozícióját.