Még mindig sms-eket küldenek egyházi vezetőknek a levitézlett KDNP-sek

Tarr Zoltán jelenleg kulturális miniszter, korábban református lelkész és zsinati tanácsos volt. Prőhle Gergely húsz éve a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, a Fidesz kormányzása idején egy ideig több minisztériumban is betöltött pozíciókat. Rubovszky Rita a Ciszterci Iskolai Főhatóság igazgatója, a tavaszi választás után lehetséges oktatási miniszterként került elő a neve. Ők hárman voltak a vendégei a Szemlélek keresztény portál hétfő esti rendezvényének, amelynek egyik kérdése így szólt: mi jön a politikai kereszténység után?

Van egy mesterségesen gerjesztett bizalmatlanság

A kormány és az egyházak viszonyában Tarr Zoltán távolságtartást érzékel az egyházak részéről. Ennek fő okát abban látja, hogy az előző kormány sok hazugságot állított a Tiszáról, ezek közül az egyik az egyházellenesség vádja volt. „Az egyházi vezetők némelyike a mai napig kap sms-eket a KDNP levitézlett képviselőitől, amelyekben megfenyegetik őket, hogy ne tárgyaljanak velünk” – számolt be. Az óriási mennyiségű egyházi intézmény a miniszter szerint egyebek között arra is jó lehetőséget kínál az elzavart kormány számára, hogy megpróbálja oda betenni bizonyos embereit, akiknek máshol nem nagyon lenne hely. Az egyházi vezetők körében mesterségesen gerjesztett bizalmatlanság van a kormány felé. Hozzátette: ez nem mindenkire érvényes, akadnak, akik nyitottak a párbeszédre és a korrekt kapcsolat kialakítására. Mások viszont – ismételte – kifejezetten távolságtartóak. Az, amivel a KDNP és a Fidesz is „kábította” az egyházi vezetőket, hogy „fél év alatt elfüstöl a Tisza-kormány, csak addig kell kitartani”, nem látszik beteljesedni. Miközben a Fidesz lassan felszámolja saját magát, nem tűnik úgy, hogy a kormány megbicsaklott volna. „Nem érezzük magunkon, hogy célt és irányt tévesztettünk volna” – állapította meg.

Ehhez társul, hogy a társadalomban is van idegenkedés az egyházakkal szemben. A kormánynak tehát, amely párbeszédre alapuló viszonyra törekszik az egyházakkal, kettős nehézséggel kell megküzdenie. A Tisza az egyházi kérdéseken túl az „ország ügyeiben” is együttműködést szeretne. Tarr Zoltánt megemlítette azt is: zavarja, amikor a KDNP-sek az egyházak nevében beszélnek az Országgyűlésben. Tudomása szerint az egyházak erre nem kérték meg őket.

Néhány Facebook-oldal feketébe borult

Rubovszky Rita nem vitatta, hogy az a jelenség, amiről Tarr Zoltán beszélt, létezik. És azért létezik, mert az ő korosztálya olyan kultúrkörben nevelkedett, olyan helyzetből jött, amikor a körülöttük lévő papok egy részét börtönbe zárták. A katolikus egyház traumatizált állapotban „futott rá” a rendszerváltásra, szerette volna visszakapni az „elvesztett” aranykort. Ugyanakkor – hívta fel a figyelmet Rubovszky Rita – felnőtt egy generáció, amely a korábbi helyzetet nem is tudja értelmezni. Az előző tizenhat év egyházi szempontból egyfajta biztonságot adott. Másrészt a „biztonsági ajánlatok” sokszor egyfajta függést eredményeztek. Ettől még nem szabad teljes egyházakat és „hívő seregeket” megbélyegezni – figyelmeztetett. Vigyázni kell arra, hogy elválasszuk a túlszámlázásokat és a túlkapásokat – a bűnt – azoktól, akik hősiesen dolgoznak, például egy száz százalékig roma gyerekeket tanító ózdi katolikus általános iskolában.

Prőhle Gergely az evangélikus egyház vezetői részéről nem érzékel semmifajta ellenségeskedést a kormánnyal szemben. Ezzel együtt „mivel sokfélék vagyunk, valóban, nálunk is voltak olyanok, akiknek a Facebook-oldala feketébe borult április 13-án”, a parlamenti választás másnapján. Drámain megnőtt az egyházellenes megnyilvánulások száma a különböző médiumokban – jelentette ki konkrét esetek említése nélkül. Ennek van komolyan veendő és nem komolyan veendő része is. Egyvalami azonban biztos, és ezt jó, ha az összes történelmi keresztény egyház tudomásul veszi: az a társadalmi fogyás, amit az egyházak átélnek – és a népszámlálási eredményekben is megjelenő, drámai mértékű térvesztés –, nyomot hagy az egész társadalmon, a politikai életen is. Ha ez így van, és a magyar társadalomra szekuláris (világi) társadalomként kell tekinteni, akkor az egyháznak fel kell nőniük a feladathoz, hogy ezt tudomásul vegyék – folytatta Prőhle Gergely.

Ha az egyházak nem képesek fölfogni azt, hogy egészen más viszonyban kell lenniük a társadalmi valósággal, nem múltba fordulni az úri Magyarország barokkos világát idéző hangulatban, akkor csak tovább fog folytatódni a fogyás. Nem tartja véletlennek, hogy a választási kampányban Magyar Péter nem kívánt egyházi vezetőkkel találkozni. Az egyházi vezetőkkel való együtt mutatkozás ugyanis többet visz, mint hoz – vélekedett. Azt pedig senki ne gondolja, hogy a politika nem matematika egy bizonyos szinten. Azok a politikusok, akik nem pusztán haszonlesésből próbálták maguk mellé állítani az egyházakat, bizonyos értelemben kockázatot is vállaltak azzal, hogy nyílt színen bevallották az egyházak iránti elkötelezettségüket. A mostani kormányzat tagjai közül sokan fényévekre vannak az egyházi gondolkodástól – közölte Prőhle Gergely –, mások viszont nem, ahogyan például Tarr Zoltán, vagy az egykori piarista diák miniszterelnök sem.

Bizonyos egyházi vezetők nem szívesen találkoztak tiszás politikusokkal

A kérdés az, hogyan lehet az egyházakat kihozni ebből a nagyon rossz kommunikációs helyzetből, mit lehet közösen tenni az ellentétek enyhítése érdekében. A „politika mocsarában való elsüllyedésnél” sokkal fontosabb dolgok vannak: hogyan tudja az egyház a társadalmi szolgálatát úgy kifejteni, hogy ennek a „missziói parancs” szempontjából relevanciája legyen, méghozzá úgy, hogy közben nem a többségi társadalom előítéletével és alpári kritikájával találkozik állandóan? Tarr Zoltánnak a kormányon belül és a tiszás választók felé is van edukációs feladata – mondta Prőhle Gergely.

A miniszter pontosította az egyik elhangzott állítást: Magyar Péter találkozott egyházi vezetővel a választás előtt. Bizonyos egyházi vezetők ellenben nem szívesen találkoztak tiszás politikusokkal. Hat hónappal ezelőtt egészen más világ volt Magyarországon – utalt arra, hogy a választás gyökeresen megváltoztatta az erőviszonyokat. A Tisza-kormány – hangsúlyozta Tarr Zoltán – nem kíván politikai befolyást gyakorolni egyetlen felekezetre sem, nem fog pénzért támogatást vásárolni, nem szól bele az egyházi intézmények működtetésébe. A kormány betartja az egyházakkal kötött megállapodásokat, egyedi „extra juttatások” viszont nem lesznek: részben elvi okok, részben pedig az ország rossz gazdasági helyzete miatt nem. Rubovszky Rita felidézte, a Kádár-rendszer arra tanította a társadalmat, hogy mindent az államtól várjunk. Az állam gondoskodik rólunk, felelősséget vállal helyettünk, segélyt ad, zsebkendőtelekhez juttat. Ha valamiért a „sok jó mellett” súlyosan vádolja az elmúlt tizenhat évet, akkor az az, hogy a Fidesz a Kádár-rendszer „felelősségvállalás-nélküliségét mélyítette el”. Bizonyos szempontból így volt ez az egyházakkal való kapcsolatokban is, amit nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni.