Nagy árat fizethet Európa a szélsőjobb ígéreteiért

Franciaország egyre mélyebb társadalmi és pénzügyi válságba süllyed. A középiskolások tiltakozásai országos méretűvé váltak, a tüntetéseket súlyos összecsapások, iskolarongálások kísérik. A diákok követelései jórészt jogosak: jobb oktatási körülményeket, több tanárt és megfelelően felszerelt iskolákat akarnak. Csakhogy az államnak egyre kevesebb pénze marad mindezekre.

A francia államadósság meghaladja a GDP 119 százalékát, a kötvényhozamok emelkednek, a befektetők bizalma megrendült. Emmanuel Macron kormánya olyan csapdába került, amelyből minden kijárat fájdalmasnak ígérkezik. A megszorítások újabb társadalmi tiltakozásokat válthatnak ki, a költekezés viszont tovább növelheti az adósságot. Ebben a helyzetben látszólag a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés elnökjelöltje, Marine Le Pen előtt nyílik meg a politikai tér: régóta arra épít, hogy a hagyományos pártok elveszítették a választók bizalmát, és ő képes rendet teremteni. Most azonban új ellenféllel találta szemben magát: a pénzpiacokkal.

Le Pen a héten igyekezett megnyugtatni a befektetőket. 2032-ig 140 milliárd eurós nettó megtakarítást ígért, és alkotmányos korlátok közé szorítaná az államháztartási hiányt. Ezzel azt kívánta üzenni, hogy a pártja képes felelősen gazdálkodni. Csakhogy a piacok bizalmát nem lehet nyilatkozatokkal megszerezni. A francia állampapírok kockázati felára továbbra is magas, és a befektetők joggal kérdezik, miből teljesítené Le Pen az ígéreteit. Különösen sokatmondó a nyugdíjreform ügye. Le Pen továbbra is eltörölné a 2023-ban elfogadott, a nyugdíjkorhatárt fokozatosan 64 évre emelő intézkedéseket. Ez ugyan népszerű a választók körében, hiszen a reform egykor hatalmas tiltakozásokat váltott ki, a visszavonása azonban újabb terheket róna a költségvetésre.

Ugyanígy kérdéses, hogyan lehetne egyszerre adót csökkenteni, fenntartani a szociális juttatásokat és látványosan mérsékelni az államadósságot. Le Pen mindent megígér a hatalomért: az elnökválasztásokon az elégedetlen polgárok támogatását kell megszereznie, akik többnyire jobb közszolgáltatásokat, nagyobb biztonságot és magasabb életszínvonalat várnak. A befektetők azonban kiszámítható gazdaságpolitikát, hiteles költségvetést és teljesíthető reformokat követelnek. A két elvárás között nehéz egyensúlyt teremteni, különösen annak, aki éveken át felelőtlen ígéreteket tett.

Hasonló dilemmával szembesül a német szélsőjobboldali párt, az Alternatíva Németországért is. Az AfD 2013-ban az euró elleni tiltakozásból született, és sokáig Németország kilépését szorgalmazta a közös uniós pénzügyi rendszerből. Most azonban belső vita bontakozott ki a korábbi álláspont körül. Egy új stratégiai dokumentum már nem sürgeti az euró elhagyását, inkább az Európai Unió átalakítását helyezné előtérbe. A papír komoly belső konfliktust idézett elő az AfD-nél.

Németország gazdasága szorosan összefonódott az európai egységes piaccal. A közös valutából való esetleges kilépés következményei beláthatatlanok lennének az exportáló vállalatok, a bankok és a megtakarítók számára. Az AfD vezetői kezdik, vagy legalábbis kénytelenek felismerni, ami ellenzéki jelszóként hatásos, az kormányprogramként komoly riadalmat kelthet. A választók elégedetlenségéből politikai tőkét kovácsolni viszonylag könnyű, különösen akkor, ha a hagyományos pártok képtelenek megoldani a felhalmozódott problémákat. A hatalom közelében azonban már számot kell adni arról is, ki fizeti az ígéretek árát. És erre a szélsőjobb nem képes. A pénzpiacok pedig nem politikai rokonszenv alapján döntenek.