Digitális csatatér lett a TikTok, náci mítoszokkal küzd a hiteles történelemoktatás

Repülő csészealjak, horogkeresztes fantáziavilág, föld alatti birodalmak és lüktető technózene: a TikTokon néhány másodperc is elég ahhoz, hogy egy régi szélsőjobboldali mítosz új közönséget találjon. A rövid videók formátuma különösen kedvez az olyan látványos, történelmileg hamis vagy manipulált tartalmaknak, amelyek egyszerű magyarázatot, sokkoló képet és erős érzelmi reakciót kínálnak. Az osztrák FH Joanneum EDUTOK kutatási projektje azt vizsgálta, hogyan lehet a nemzetiszocializmus bűneiről és ideológiájáról megbízható tudást közvetíteni egy olyan platformon, amelynek logikája a gyors figyelemszerzésre épül. A projektet az Osztrák Köztársaság Zukunftsfonds alapja támogatta, és 2025 januárjától 2026 júniusáig futott. A kutatók abból indultak ki, hogy a TikTokon egyszerre terjednek neonáci, antiszemita és a holokausztot relativizáló tartalmak, miközben múzeumok, emlékhelyek és független alkotók ugyanott próbálják elérni a fiatalokat történelmi tényekkel.

A figyelemért ugyanabban a térben folyik a verseny

A szélsőséges tartalmak előnye, hogy nem kell megfelelniük a történeti pontosság követelményeinek. Egy összeesküvés-elmélet néhány képpel és hangzatos mondattal eladható, míg egy hiteles magyarázatnak forrásokat, összefüggéseket és érzékeny emberi történeteket is közvetítenie kell. A kutatásban vizsgált intézményi csatornák ezért gyakran egyéni sorsokon keresztül beszélnek a náci üldözésről: áldozatok életútját, korabeli dokumentumokat és emlékhelyi tárgyakat mutatnak be, rövid magyarázó szöveggel. Az EDUTOK különbséget tesz az intézményi és az alulról szerveződő csatornák között. Előbbiek mögött múzeumok, levéltárak, kutatóintézetek vagy emlékhelyek állnak. Ide tartoznak például a TikTok holokauszt-emlékezeti és oktatási kezdeményezéséhez kapcsolódó projektek, köztük a mauthauseni emlékhely csatornája. A másik csoportot olyan független tartalomkészítők adják, akik intézményi háttér nélkül magyaráznak történelmi eseményeket, cáfolnak mítoszokat és kapcsolják össze a múltat a mai vitákkal.

A hiteles történelemoktatásnak ugyanazért a néhány másodpercnyi figyelemért kell megküzdenie, amelyet a szélsőséges propaganda sokkal egyszerűbb és látványosabb üzenetekkel próbál megszerezni.

 

A legnagyobb nehézség nem csak a videók rövidsége. A tartalommoderálás is paradox helyzetet teremt. Az automatikus szűrők gyakran érzékenyen reagálnak a nemzetiszocializmussal, koncentrációs táborokkal vagy erőszakkal kapcsolatos kifejezésekre, függetlenül attól, hogy propaganda vagy oktatási anyag részei-e. Emiatt előfordulhat, hogy a történészek és emlékhelyek videói kisebb elérést kapnak, vagy a készítőknek kerülő kifejezéseket kell használniuk.

Az algoritmus ellen is történelmet kell tanítani

Innen ered az úgynevezett algospeak: a felhasználók szavakat torzítanak, betűket cserélnek jelekre vagy más kifejezésekkel helyettesítik a moderáció által érzékenynek minősített fogalmakat. A jelenség eredetileg a platformok automatikus szűrőinek kijátszására alakult ki, és ma egymással ellentétes célú csoportok is alkalmazzák. Ugyanaz a technika segítheti a történelmi oktatást és a szélsőséges propaganda terjedését is. A rövid videós formátum ugyanakkor lehetőséget is kínál. Az emlékhelyek és oktatók olyan fiatalokat érhetnek el, akik hagyományos történelmi kiállításokat vagy hosszabb dokumentumfilmeket nem feltétlenül néznének meg. A személyes történetek, korabeli fényképek és dokumentumok gyorsan teremthetnek kapcsolatot a nézővel, ha a készítők nem engednek a hatásvadászat kísértésének.

A platformok felelőssége ezért egyre nagyobb. A kutatók szerint a moderációs rendszereknek pontosabban kellene különbséget tenniük gyűlöletkeltő, relativizáló propaganda és tudományosan megalapozott oktatási tartalom között.

 

Az átláthatatlan algoritmusok ma sok esetben éppen azok munkáját nehezítik, akik a szélsőséges narratívákat próbálják megcáfolni. A kutatás egyik fontos felismerése, hogy a hitelességet nem feltétlenül a hosszúság biztosítja. Egy néhány másodperces videó is lehet pontos, ha világosan jelzi a forrását, nem hamisítja meg a történelmi kontextust, és további tájékozódási lehetőséget kínál. Az intézményi csatornák ezért gyakran a videó leírásában helyeznek el forrásokat, miközben a képernyőn eredeti dokumentumokat vagy tárgyakat mutatnak. Az oktatóknak közben azt is el kell fogadniuk, hogy a fiatal néző gyakran nem időrendben találkozik a történelemmel. Egy virális videó, egy politikai vita vagy egy mém lehet az első kapu egy témához. Emiatt különösen fontos, hogy a magyarázat ne csak cáfoljon, hanem röviden azt is megmutassa, honnan származik a hamis állítás, és milyen ellenőrizhető tények alapján lehet megítélni. A TikTok nem helyettesíti az iskolai történelemoktatást, de megkerülhetetlen tér lett az emlékezetpolitikai küzdelemben. A kérdés már nem az, jelen legyenek-e ott a múzeumok és történészek, hanem az, képesek-e hitelesen, mégis a platform nyelvén megszólalni. Ha nem, a múlt értelmezését könnyen azok formálhatják, akiknek a pontosság helyett az elérés az egyetlen mércéjük.