Száz dollár fölé drágult az olaj, Hormuz válsága Európában is érződik

Két hónapja nem látott mélypontra esett a Hormuzi-szoros hajóforgalma, miközben a kőolaj világpiaci ára csütörtök hajnalban ismét száz dollár fölé emelkedett. Kedden mindössze hét áruszállító hajó haladt át a Perzsa-öböl stratégiai kijáratán, ami július 23. óta a legalacsonyabb napi érték. A Brent típusú kőolaj határidős jegyzése közben 101,53 dollárig emelkedett hordónként. A fejlemények különösen érzékenyek Európának, ahol az energiaárak az ipar versenyképességét és a háztartások kiadásait is befolyásolják. A forgalom visszaesését a hajók elleni támadások újabb hulláma okozta. A tengerészeti biztonsági jelentések szerint szeptember végén és október elején megszaporodtak a drónos, rakétás és más incidensek. A brit tengeri biztonsági szolgálat szerdán egy Katar északi partjaitól mintegy 51 tengeri mérföldre haladó tartályhajó elleni csapásról számolt be. A hajót több lövedék érte, és sérültekről is érkezett jelentés. Az ilyen támadások után a biztosítók, a hajótulajdonosok és a rakományok megrendelői egyaránt újraértékelik a kockázatot. A Kpler hajózási elemző cég szerint kedden hét áruszállító hajó lépte át a szorost. Egy másik adatforrás, az LSEG nyolc hajót számolt, köztük öt olajszállítót és egy cseppfolyósított földgázt szállító tankert. Az eltérés a megfigyelési módszerekből és az egyes hajók besorolásából fakadhat. A szakértők azt is hangsúlyozzák, hogy a nyilvános adatok nem feltétlenül tartalmazzák azokat a járműveket, amelyek biztonsági okokból kikapcsolják automatikus azonosító berendezésüket. A napi számok különösen nagy visszaesést mutatnak a háború előtti állapothoz képest. Február 28., az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni támadásainak kezdete előtt mintegy 125 nagy kereskedelmi hajó haladt át naponta a Hormuzi-szoroson. A jelenlegi forgalom tehát a korábbi szint töredéke. Ugyanakkor az összesített export nem zuhant hasonló arányban, mert a termelők más kikötőket, átrakási módszereket és alternatív útvonalakat is használnak.

Pótló útvonalakon érkezik az olaj

A Kpler elemzői szerint a szoroson áthaladó nyersolaj mennyisége az előző heti háborús csúcshoz képest 27 százalékkal, legalább napi 10,1 millió hordóra esett vissza. Ez a háború előtti mennyiség körülbelül 74 százaléka. A különbség azt mutatja, hogy a hajók száma és az átszállított olaj mennyisége eltérően változhat: néhány nagy tartályhajó jóval több rakományt vihet, mint sok kisebb jármű. Az Ománi-öböl partvidékéről és a Vörös-tengerről indított olajexport ugyanakkor napi 6,7 millió hordóra emelkedett, ami a háború előtti szint több mint kétszerese. Ez részben ellensúlyozza a Hormuzon átmenő szállítás visszaesését. A Kpler szerint a Közel-Kelet összesített kőolajexportja így a háború előtti szint közelében maradhat. A megoldás azonban költséges, és a tengeri kockázatokat teljesen nem szünteti meg. A szoros jelentőségét földrajza adja. A Perzsa-öböl termelő országainak jelentős része ezen a keskeny átjárón keresztül jut ki az Indiai-óceán felé. A háború előtt a világ kőolaj- és cseppfolyósítottföldgáz-ellátásának hozzávetőleg egyötöde haladt itt át. Ha a hajók nem tudnak biztonságosan közlekedni, a kínálati zavar a földrajzilag távol eső piacokon is megjelenik. A kereskedelmi hajózás biztonsága ezért a nemzetközi gazdaság egyik alapfeltétele. A jelenlegi iráni háború különösen nehézzé tette a helyzetet. A február végén kezdődött amerikai–izraeli hadműveletek után Irán és a vele kapcsolatban álló fegyveres szereplők több térségben támadtak katonai és gazdasági célpontokat. A Hormuzi-szorosban a hajók ellen végrehajtott műveletek lehetővé teszik, hogy a fegyveres konfliktus közvetlenül érintse a világkereskedelmet. A hajózási társaságok ezért nem pusztán a rakomány értékét, a személyzet biztonságát is mérlegelik.

Az európai üzemanyagárak is nyomás alá kerülnek

A tartalékok felhasználása átmenetileg enyhítheti az árnyomást, ám nem jelent új termelőkapacitást. Ha a hajóforgalom tartósan veszélyes marad, a kitermelők, finomítók és kereskedők továbbra is magasabb költségekkel szembesülnek. Ráadásul a stratégiai készletek egyszer elfogynak, ezért a hosszabb válságra készülő kormányoknak mérlegelniük kell a felszabadítás ütemét. A kockázatok egy része a biztosítási piacon jelenik meg először. A veszélyesnek minősített útvonalakon a hajók magasabb háborús kockázati díjat fizethetnek, a személyzet biztonsági követelményei szigorodnak, és a kikötői műveletek is lassulhatnak. A hajótulajdonosok dönthetnek úgy, hogy késleltetik az indulást, vagy másik útvonalat keresnek. Ez a szállítási kapacitás tényleges szűküléséhez vezethet akkor is, ha a termelő országok elegendő olajat tudnának kitermelni. A következő napokban a kereskedők két adatcsoportot figyelnek majd: a Hormuzon ténylegesen áthaladó hajók számát és a közel-keleti export teljes mennyiségét. A keddi hét hajó önmagában rendkívül alacsony érték, de a szerdai tíz áthaladás azt mutatja, hogy a forgalom napról napra változhat. A nyilvános hajókövetési adatok ráadásul nem adnak teljes képet minden mozgásról. A tartós trend megítéléséhez több nap és több adatforrás összevetése szükséges.