Sértődött tulaj, vállalhatatlan edző, elárverezett trófeák – nagy kézilabdaklubok tündöklése és bukása
A Győri Audi ETO KC pénzügyi válsága kapcsán összeszedtük az elmúlt évtizedek legemlékezetesebb, tündérmeséknek induló kézilabdadrámáit.
Mivel a sportágban a televíziós jogdíjakból és jegybevételekből származó piaci hasznok töredékét teszik ki a kiadásoknak, a sztárcsapatok működése szinte kivétel nélkül egy-egy dúsgazdag mecénástól, nagyvállalattól vagy állami támogatási rendszertől függ. Mindegy, hogy magántőke vagy közpénz fújja a lufit: amint a pénzcsap elapad, a kánaánt pillanatok alatt felváltja a teljes összeomlás. Íme a legemlékezetesebb példák az európai és a hazai kézilabda történetéből, ahol a csúcsról egyenes út vezetett a mélybe – és egy skandináv ellenpélda arra, hogyan lehet elkerülni ezt a csapdát.
Nem a Real Madrid és nem is a Barca
A kétezres évek második felében a mindössze hetvenezer fős spanyol kisváros, Ciudad Real csapata volt a férfi kézilabdázás abszolút ura. A BM Ciudad Real olyan világsztárokat vonultatott fel, mint Talant Dujsebajev, Ólafur Stefánsson, Sterbik Árpád vagy Luc Abalo, és 2006 és 2009 között háromszor is megnyerte a Bajnokok Ligáját. A magántőkés hátteret az ingatlanfejlesztő milliárdos a város szülötte, Domingo Díaz de Mera biztosította, ám a 2008-as gazdasági világválság bedöntötte a spanyol építőipart. A klub 2011-ben a túlélés reményében Madridba költözött, és felvette az Atlético Madrid nevét. Ez azonban csak két év haladékot jelentett: 2013 nyarán a klub hatalmas adósságok miatt csődöt jelentett és jogutód nélkül megszűnt, játékosai pedig szélnek eredtek.
Elüldözték a milliárdos tulajt, de megbánták
A hamburgi projekt tipikus példája volt annak, hogyan lehet magánvagyonból mesterségesen szupercsapatot építeni. A klubot Andreas Rudolph orvostechnikai milliárdos finanszírozta, aki tízmilliókat pumpált a világsztárok (Pascal Hens, Domagoj Duvnjak, Igor Vori, Hans Lindberg) leigazolásába. A csúcsot a 2013-as BL-győzelem jelentette. Egy évvel később azonban Rudolph kiszállt a finanszírozásból. Rudolph, aki 10 év alatt több 10 millió eurót ölt a klubba, belefáradt az állandó hatalmi harcokba és a lyukak tömködésébe. Azonnal kiderült, hogy a klub piaci alapon teljesen életképtelen. 2014 májusában Rudolph lemondott és bejelentette, hogy nem ad több pénzt, mire a német liga (HBL) megvonta a klub licencét. A klub azonban a független választottbíróságon (Schiedsgericht) formai hibákra hivatkozva megtámadta a döntést, és Rudolph még egyszer, utoljára adott egy pénzügyi garanciát (Haftungserklärung) ahhoz, hogy megkapják a 2014/15-ös rajtengedélyt – tehát ekkor még egyszer megmentette őket. De a végzetüket nem kerülhették el, miután ekkor már hiába kérték Rudolphot a visszatérésre, ő teljesen elzárkózott az újrakezdéstől. 2016 januárjában fizetésképtelenséget jelentettek, törölték az eredményeiket a Bundesligából, és a harmadosztályból kellett újrakezdeniük.
Az oligarcha magánya
Szergej Szamszonyenko orosz oligarcha érkezésével Szkopje lett a férfi és a női kézilabda egyik legfényesebb fellegvára. A férfi csapat 2017-ben és 2019-ben is megnyerte a Bajnokok Ligáját, míg a női együttes egymás után kétszer játszott BL-döntőt, miközben a világ legjobban fizetett sztárjai alkották a kereteket. A tündérmese akkor ért véget, amikor Szamszonyenko üzleti birodalma megingott, és egyre nőttek a bérhátralékok. Az oligarcha 2019-ben nyílt levélben azzal indokolt, hogy a szponzoroktól és az EHF-től befolyt összegek az évi több millió eurós költségvetés 10 százalékát sem fedezik, társmecénást pedig nem sikerült találnia macedón üzleti körökből. Ehhez jött, hogy a 2017-es macedón kormányváltással a politikai hátszelét is elvesztette, az új kormány által beígért 2.5 millió eurós mentőcsomag sosem érkezett meg. A női csapatot 2018-ban gyakorlatilag egyik nyárról a másikra felszámolták, a férfi együttes pedig bár csodával határos módon még behúzta a 2019-es BL-trófeát a hónapok óta fizetés nélkül játszó kerettel, utána szétesett. A régi tartozásokat nem tudták rendezni, így az EHF 2022-ben kizárta a klubot a Bajnokok Ligájából. A Vardarnál egyébként a focicsapattal is ugyanez történt, amely a másodosztályba süllyedt, és csak évek múlva tudott visszakapaszkodni a legjobbak közé.
A Slagelse bukása
A kétezres években Dánia volt a női kézilabda Szilícium-völgye, ahol bőkezű szponzori pénzekből építettek világverő csapatokat. A legendás Anja Andersen irányításával a Slagelse DT Bojana Popoviccsal és Ausra Fridrikasszal a soraiban három BL-címet nyert (2004, 2005, 2007). A projekt azonban nem volt örökéletű: amint a klub arca, edzője, egyben résztulajdonosa, Andersen távozott, a szponzorok pedig elpártoltak, a klub pénzügyileg összeomlott. A sztárok elmenekültek, a csapat visszacsúszott az alacsonyabb osztályokba, majd 2013-ban hivatalosan is csődbe ment (hasonlóan a szintén háromszoros BL-győztes Viborg HK-hoz, amely ugyan elkerülte a megszűnést, de soha nem tért vissza az elitbe). Az Andersen-hatást jól mutatja, hogy 2008 nyarán az FCK Håndboldhoz igazolva sok játékos is követte őt. Más kérdés, hogy 2010-ben ez a klub is megszűnt.
Andersen megint nem hozott szerencsét
Míg a fenti klubokat magánbefektetők és szponzorok tartották el, a román női kézilabda kirakatcsapatát az állami tulajdonú vegyipari óriás, az Oltchim kombinát finanszírozta. Ez azon kevés klubok egyike, vagy talán az egyedüli, ahol Anja Andersen neve biztos nem aranybetűkkel került be az évkönyvekbe. De bármilyen színnel is írtak róla, csupán részfejezet jutott neki, egy mindenki számára kellemetlen epizód. 2011 februárjában Kovács Péter helyére a dán szupersztár érkezett vezetőedzőnek a csapathoz, de négy meccs után menesztette őt a vezetés, miután elszálltak a csapat BL-esélyei – 32 napig tartott a két fél közös története. De itt Andersennek természetesen semennyi hatása nem volt a klub összeomlására. A kétezres évek végén és a 2010-es évek elején a világ legjobban fizetett sztárjai játszottak a Valcea színeiben (Cristina Neagu, Katarina Bulatovics, Bulath Anita), a csapat 2010-ben BL-döntőt játszott. Amikor azonban az állami iparvállalat 2012-ben csődközelbe került, elapadtak a támogatások, a látszólag biztos lábakon álló klub azonnal szétesett. A 2012-13-as szezonra persze még jól bevásároltak, a szezon közben azonban elfogyott a pénz, a játékosok hónapokig nem kaptak fizetést. 2013 nyarán a klub jogutód nélkül megszűnt, később még a trófeáit is elárverezték a hitelezők kifizetésére. A város élvonalbeli kézilabdáját egy új jogi személlyel mentették meg (előbb HCM, majd SCM Ramnicu Valcea néven), amely azóta is a román bajnokságban szerepel. A trófeákat egyébként az utódcsapat egyik szponzora és elnöke, Gabi Bajan cége vette meg, aki az ereklyéket ingyen átadta a város önkormányzatának, illetve a jelenlegi csapatnak.
Prokop végzetes hibája
A női kézilabdázás történetének egyik legmeghatározóbb dinasztiája Gunnar Prokop menedzser és a főszponzor Hypo Bank együttműködéséből született: ez az osztrák Hypo Niederösterreich volt, amely nyolc BEK/BL-győzelemig jutott el az 1980-as és 2000-es évek között. A klubnál elképesztő pénzek mozogtak, a világ legjobb játékosai (köztük Farkas Ágnes, Tóth Tímea és Radulovics Bojana) álltak sorba a szerződésért. A 2008-as válság azonban meggyengítette az osztrák bankszektort, a Hypo Bank visszavágta a támogatást, de az összeomlást Prokop vállalhatatlan személyisége idézte elő. 2009-ben történt, hogy hét másodperccel a vége előtt 27-27-re állt a Metz elleni BL-meccs, amikor egy francia ellentámadás során a Hypo kispadján ülő Prokop berohant a pályára, és fellökte a ziccerben induló Szvetlana Ognjejovicsot. Az edző természetesen piros lapot kapott, de a meccs döntetlennel zárult. Prokop még egy lapáttal rátett azzal, hogy tettét „okos döntésként” értékelte a lefújás után. Négy nappal később aztán bocsánatot kért, és lemondott a vezetőedzői posztról. Az EHF azonban így is súlyosan büntetett: Prokopot 3 évre eltiltották minden kézilabdával kapcsolatos tevékenységtől, ráadásul 45 ezer euróra bírságolták; a klubtól levonták a Metz ellen szerzett pontot, és pénzbüntetést is kaptak. A Hypo Bank és a tartományi vezetés érthetően egyre kellemetlenebbnek érezte a klubmenedzserként hátrébb lépő Prokop sorozatos szélsőséges megnyilvánulásait, aki végül 2010. júliusával lemondott. Prokop távozásával a klub elveszítette a motorját és legfőbb lobbistáját, a főszponzor jelentősen csökkentette a támogatást, a világsztárok pedig szépen lassan elhagyták a nyolcszoros BL-győztest. Bár a csapat elkerülte a csődöt, a nemzetközi elitből teljesen kikopott.
Az első magyar BL-győztes csapat tragédiája
A hazai példák közül a dunaújvárosi kézilabda tündöklése és bukása a legfájóbb. A Dunaferr női csapata 1999-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját (a férfiak pedig KEK-döntőig jutottak), és a kétezres évek elején is a világ élvonalába tartozott Radulovics Bojanával, Pálinger Katalinnal vagy Kulcsár Anitával. A hátteret a helyi vasmű biztosította, ám a vállalat privatizációja és az új tulajdonosok sporttámogatási kedvének megszűnése után 2008-ban beütött a krach. A sztárok távoztak, a férfi szakosztály megszűnt, a női csapat pedig komoly adósságokat görgetve süllyedt el a hazai középmezőnyben, jelenleg is a megszűnés rémétől fenyegetve.
Dániában a válogatott női kézilabdázók annyit keresnek, mint az ápolónők, Győrben a sztárfizetések miatt pukkadt ki a lufi
A józan visszafogottság példája
Hogy Dániában mennyire megtanulták a Slagelse-féle összeomlások leckéjét, azt tökéletesen megmutatta a győri válság kirobbanását követő reakció. Amint kiderült, hogy az ETO pénzügyi gondokkal küzd és megválna több sztárjától, a játékosügynökök azonnal megrohanták a Bajnokok Ligája egyik közvetlen riválisát (is), a dán Team Esbjerget, és tálcán kínálták nekik a győri világklasszisokat. A dán klub vezetése azonban nem csapott le a kínálkozó lehetőségre. Esbjergben – ahol még egy kisebb üzleti veszteség után is szigorú költségkontrollt rendelnek el – pontosan tudják, meddig ér a takarójuk. A klub sok kisebb szponzorra, helyi vállalkozásokra és kiszámítható bérkeretre épít: nem hajlandóak felborítani a saját belső bérfeszültségüket és pénzügyi egyensúlyukat csak azért, mert a piacon hirtelen megjelentek a Győrben túlfizetett sztárok. Úgyhogy minden egyes potenciális új játékos esetében komolyan fognak mérlegelni, hogy ki mennyiért éri meg nekik. Ez a fegyelem az oka annak, hogy miközben a mesterségesen fújt óriások sorra dőlnek be, vannak klubok, amelyek stabilan ott vannak a tűz közelében.
Ezt is ajánljuk
Banai Ádám után Medveczky Erika is pályázik a kajak-kenu szövetség elnöki posztjára
Carlos Alcaraz sima győzelemmel csoportelső a világbajnokságon
A Vučić-rendszer romjain: válságban lévő válogatott a magyarok ellenfele
A Ferencváros lerázhatja edzője, Borbély Balázs korábbi csapatát
A szerbekkel játszik osztályozót a Nemzetek Ligájában a magyar labdarúgó-válogatott









