Dániában a válogatott női kézilabdázók annyit keresnek, mint az ápolónők, Győrben a sztárfizetések miatt pukkadt ki a lufi
Egy válogatott kézilabdázónő éves keresete egy ápolónőét idézi Dániában, eközben Győrben a skandináv sztárok az orvosok és topmenedzserek fizetését élvezhették, érzékeltette a húsz éve Koppenhága közelében élő Orvos András, a daniasport.hu alapító főszerkesztője a két ország sportfinanszírozása közötti szakadéknyi különbséget.
A győri pénzügyi válságról Dániában szinte minden médium beszámolt, de a történet gyorsan lekerült a napirendről. „Itt a kézilabda nemzeti ügy, úgyhogy mindenhol foglalkoztak a súlyos győri anyagi problémákkal, hogy a fizetések csökkentése kell az életben maradáshoz, de ez csak egy napig tartott” – összegezte a hírfolyamot Orvos András labdarúgó edző, újságíró, aki két évtizede él az országban. A daniasport.hu alapítója szerint nagy volt a meglepetés, hiszen a Győrt korábban Európa egyik legstabilabb klubjának tartották, ahová a skandináv játékosok is nagyon szívesen igazoltak. Sőt: egyenesen a sportág legjobbjai taposták egymás sarkát egy szerződésért.
A kiemelten jó fizetés, a Bajnokok Ligája-szereplés és a trófeák, valamint az élhető város egyaránt komoly vonzerőt jelentettek. „Egy dán játékosnak óriási lehetőség volt, hogy Győrbe kerüljön” – fogalmazott a szakember. A győri válság azonban most megmozgathatja a játékospiacot: a zöld-fehér keretből felszabaduló kézilabdázók iránt a sajtóhírek szerint már most európai topklubok érdeklődnek, ami a fizetési igényekre és az erőviszonyokra egyaránt hatással lehet.
„Itt a játékos-szakszervezet szólal meg először”
Orvos András szerint a magyar és a dán sportközeg között az egyik legnagyobb különbség a játékosok érdekvédelmében van. Dániában egy klub fizetésképtelenségekor nem a sportolóknak kell egyedül megküzdeniük a helyzettel: a szakszervezet azonnal fellép az érdekükben.
„Itt a játékos-szakszervezet szólal meg először” – hangsúlyozta. A szervezet jogi segítséget nyújt, képviseli a játékosokat, és szükség esetén az eszközökben sem válogat, ha kell, simán nyomásgyakorlással kényszeríti a klubokat a fizetések rendezésére. Erejére jellemző, hogy nemrégiben a labdarúgók bérvitája közben nem engedte, hogy a legjobbak pályára lépjenek a válogatottban, és helyettük alsóbb osztályból verbuvált csapat játszott Dánia néven.
Ráadásul a kézilabda szövetség egy speciális biztosítási rendszert is működtet: a kluboknak meghatározott összeget kell befizetniük, amelyből fizetésképtelenség esetén a játékosok legalább részben hozzájuthatnak elmaradt járandóságukhoz. „Magyarországon nem hallani arról, hogy a játékos-szakszervezet mit kezdeményez, hol van, mit csinál, hogyan védi meg a játékosokat” – jegyezte meg.

Fotó: Flajsz Péter / Népszava-archív
Egy ápolónő fizetése a dán válogatott kézilabdázó mércéje
A két ország közötti különbség a fizetéseknél válik igazán látványossá. Orvos András elmondta, egy olyan dán női kézilabdázó, aki időnként bekerül a válogatottba, akár Európa- vagy világbajnokságra is eljut, de nem állandó kerettag, és nem a csapat sztárja, éves szinten nagyjából annyit keres, mint egy kórházi ápolónő.
A klubok adhatnak lakhatási vagy autótámogatást, sportfelszerelést és egyéb kisebb juttatásokat, de ezek nem változtatják meg alapvetően a fizetési viszonyokat. A legnagyobb sztárok természetesen többet keresnek, akár a középszintű válogatott játékosok bérének kétszeresét is, a magyar ajánlatokkal azonban még így sem tudnak konkurálni.
„Ezek a játékosok Magyarországon a dán orvosok, ügyvédek vagy topmenedzserek fizetését kapták” – érzékeltette az arányokat Orvos András. A Győrben elérhető bérek azért is lehettek magasabbak, mert az élsportolók kivételesen kedvező adózási szabályokat élvezhettek (ezt a kivételezést a Tisza nemrégiben megszüntette), bónuszként pedig a lakhatás, az autó és egyéb juttatások is komoly vonzerőt jelentettek. „A dán klubok ezzel mér régóta nem tudtak versenyezni” – tette hozzá.
Törvényszerű volt, hogy a lufi kidurran
A szakember szerint a győri pénzügyi modell fenntarthatóságával kapcsolatban már jóval korábban feltehettek volna kérdéseket. Úgy látja, a klub olyan fizetési versenybe szállt be, amelyet saját bevételeiből hosszú távon képtelenség volt finanszírozni. „Nem tudom, hány éve ment így, de törvényszerű volt, hogy a pénzügyi lufi valamikor kidurran” – fogalmazott. Merthogy időközben a győri önkormányzat közleményéből kiderült, a csapat egyik főtámogatójaként közpénzzel olajozta meg a helyi projektet. Ami persze a városnak, de még az országnak is sok szép élményt okozott, ezzel együtt ilyesmi Dániában ismeretlen gyakorlat.
Példaként a két dán női topklubot, az Odensét és az Esbjerget említette, amelyek rendszeresen veszteségesen működnek, ezért a tulajdonosi kör minden évben saját magánbevételeiből pótolja a hiányt. Jelentős eltérés még, hogy a dán klubok tisztában vannak saját pénzügyi korlátaikkal, és nem szállnak be olyan fizetési versenybe, amelyet nem tudnak kigazdálkodni.
A győri modell másik problémája szerinte az utánpótlás-nevelés eredményessége. Miközben a klub milliárdos költségvetéssel akadémiai hátteret működtet, továbbra is drága külföldi sztárokra épít. „Ha nem képesek saját játékosokat kinevelni, akik nemzetközi szinten is megállják a helyüket, akkor a hatékonysággal van a probléma” – összegzett.
Orvos András szerint a győri válság nem rengeti meg a dán kézilabdát, de az európai játékospiacon érezhető változásokat generálhat. „Nyilvánvalóan senki nem örül ennek, Dániában sincs káröröm vagy ilyesmi, ugyanakkor úgy vélik: ennek a pénzügyi lufinak ki kellett pukkadnia. Csak az volt a kérdés, mikor fogy el belőle a levegő.”
Ezt is ajánljuk
Három helyen tört el Tóth Balázs kézközépcsontja
Carlos Alcaraz második győzelmével közelebb került az elődöntőhöz a világbajnokságon
Visszavonult a spanyol aranygeneráció világ- és Európa-bajnoka
A második hely ára és jutalma: mit jelent a Nemzetek Ligája-hajrá a magyar válogatottnak?
Szoboszlai Dominik Fejér megye díszpolgára lett









