Bolhának tűnő elefántok: ezeken is múlik a magyar klubélet jövője
Egyre nagyobb a feszültség a klubok kulturális szerepe és gazdasági fenntarthatósága között: a probléma országos szintű, még a legnépszerűbb helyeket felvonultató Budapestet is érinti. Iparági szereplők beszéltek a magyar klubélet jelenéről a Music Hungary Konferenciáján.
Válságban van a magyar klubélet, a megoldást pedig továbbra sem találja a hazai szórakoztatóipar – egy év elteltével ismét erről is szólt a Music Hungary Konferencia. A Tisza-kormány még 2026 februárjában, A működő és emberséges Magyarország alapjai című programjában a szórakozóhelyekkel kapcsolatos konkrét terveire nem tért ki, csak a feltörekvő könnyűzenei előadók támogatását és egy átláthatóbb kulturális finanszírozást ígért. Bár ez utóbbi legalább némi reményt jelenthetne az iparágnak.
Straub Gergő, a veszprémi Expresszó tulajdonosa, Süli András, a debreceni Campus fesztivál programigazgatója és Versegi Ádám, a kecskeméti Ápoló Klub alapító tulajdonosa és ügyvezetője abban egyetértettek, hogy bár a probléma országos szinten jelen van, a legnehezebb helyzetben mégiscsak a kisebbek, a pár száz fős helyek vannak: ők egyszerűen alig tudják megtermelni adottságaik lévén azt az összeget, amelyből kijön a fellépők gázsija, az utazás költségei és a technika, nem beszélve a helyszín fenntartásáról, a rezsiről és a személyzet béréről. A problémák pedig egymásra rakódnak: amíg a klubok csak épphogy megkeresik a működési költségeket, korszerűsítésre már nem jut, így gazdaságilag egyre kevésbé éri meg az is, hogy egy-egy feltörekvő zenekarnak lehetőséget biztosítsanak. Jobb híján a nagyobb közönséget vonzó tematikus bulik bevételeiből próbálják finanszírozni a kisebb koncerteket.
A megszólalók szerint érdemes megkérdőjelezni ezen a ponton azt is, hogy a klubok egyáltalán klubok-e vagy rendezvényhelyszínek: a fennmaradás érdekében sokan már szinte mindenre építenek, bizonyos napokon koncertekkel, máskor partikkal várnak mindenféle szubkultúrát, mindenféle zenével. (Ami azt eredményezi, hogy nincs minden szubkultúrának egy fix helye minden héten.)

Fotó: Koncz Márton / Népszabadság
A megváltozott fogyasztói szokások erősen meglátszanak a helyek vonzerején is: gyakorlatilag vért kell izzadniuk a kluboknak, hogy ott tartsák a közönséget. Korábban a közönség egy része még csak nem is az adott zenekar miatt látogatta rendszeresen ezeket a helyeket, hanem mert megbíztak a klub programkínálatában, ismerték a közösséget, így maga a helyszín jelentette a biztos szórakozási pontot. Manapság megfontoltabbak lettek a fogyasztók: jellemzően arra költenek, amit biztosan ismernek. Egy-egy előre kiválasztott eseményre érkeznek és sok esetben még az is kihívás, hogy az afterre esetleg maradjanak, sőt, előtte sem töltenek sok időt a helyszínen.
A beszélgetésen felmerültek a konkurenciák is: a közönség számának csökkenésében a felek véleménye szerint közrejátszik többek között az, hogy a 10-15 évvel ezelőtti állapothoz képest óriási mennyiségű tartalom érhető el már az otthonokban is a streaming szolgáltatásoknak köszönhetően. Ugyanakkor felmerült egy ezzel ellentétes folyamat is: a fiatalok egy része éppen a digitális elszigetelődésből szeretne kitörni és új típusú közösségi élményeket keres. A klubok erre reagálva már nem csupán az esti közönség felé nyitnak: népszerűek a társasjáték estek, a kocsmakvízek és több olyan esemény is, amely nem hagyományosan klubzenei program, például egy délutáni olvasóklub. ami azt is jelenti, hogy már nem csupán az esti közönségre érdemes nyitniuk. A felek felvetették, hogy még az is lehet, a klubok megmenekülése számára ez az irány lesz döntő: mennyire tudnak majd széles réteget megszólító közösségi térként funkcionálni.
A konkurenciák között ugyanakkor felbukkannak az önkormányzatok is, amelyek a megszólalók tapasztalata szerint gyakran keresztbe tesznek a klubok működésének: ugyanazokat az előadókat hívják meg ingyenes rendezvényekre, akik korábban a fizetős klubok közönségét vonzották. Versegi Ádám, az Ápoló Klub tulajdonosa meg is jegyezte példaként, hogy előfordult, hogy egy nyári koncertjükre a megszokott 600-700 fő helyett körülbelül 300 jegyet sikerült mindössze eladni, mert aznap több ingyenes városi rendezvény is akadt. A megszólalók szerint a legjobb az lenne egy ilyen helyzetben, hogy nem az ingyenes programok szűnnek meg, hanem az önkormányzat használja a hely adottságait: legalább rendezze ott az ingyenes koncerteket.
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásai kapcsán a felek kiemelték, hogy azok főleg konkrét produkciók megvalósítását segítik, kevés a lehetőség viszont az infrastrukturális fejlesztésekre vagy esetleg a létszámövelésre. Hangsúlyozták, a helyszíneknek is kiszámítható támogatásra lenne szükségük, bár azt hozzátették, egyelőre nem érzik úgy, hogy a kultúra részeként tekint az állam a klubokra.
„Németországban, Franciaországban és az angoloknál is nagyon-nagyon fontos szerepet töltenek be a kulturális színtéren a klubok. A kulturális szerepvállalást és a társadalmi felelősségvállalást itt is elvárják a kluboktól, és a klubok ezt teljesítik is, hiába vannak kivéreztetve.” – ezt már Koczur Lucia, a Klubszövetség elnöke osztotta meg a kimondottan a budapesti helyzetről szóló beszélgetésen. Koczur Karácsony Gergely főpolgármester és Ongjerth Dániel kulturális menedzser társaságában többek között arról beszélt, hogy a főváros szórakozóhelyei aránytalanul nagy mértékben koncentrálódnak a belvárosra.

Fotó: Koncz Márton / Népszabadság
A résztvevők egyetértettek abban, hogy ez egyszerre terheli a lakókat és korlátozza az éjszakai élet fejlődését. „Azt az elképesztő zsúfoltságot és koncentrációt, ami kialakult turisztikai és szórakozási szempontból, ez megöli a várost, megöli a turizmust is, és megöli a szórakoztatóipart is, ha nem tudjuk ezeket decentralizálni.” – fogalmazott Karácsony Gergely, hangsúlyozva, hogy a szórakozási lehetőségeket Budapest más részein is fejleszteni kellene, ami hosszútávú törekvés is, különösen a rozsdaövezetekben, többek között a Hajógyári-szigeten és Csepelen is.
A beszélgető felek hangsúlyozták, a kulturális infrastruktúra fejlesztését már egyértelmű, hogy nem lehet kizárólag a piaci szereplőkre bízni, de az sem volna megoldás, hogy az állam vagy az önkormányzat közvetlenül próbálná meg működtetni a klubéletet. Ehelyett a várostervezés, az ingatlangazdálkodás és a kulturális szereplők együttműködése lehetne a megoldás.
Ezt is ajánljuk
Rálőhettek a FreeSZFE épületére a Labrisz rendezvénye alatt
A kultúra lehet az új kata egyik nagy vesztese, 15 filmes szervezet kéri a szabályok újragondolását
Csak nyerünk azzal, ha nem lesz olcsóbb a koncertjegy
Jól van, kicsi, mondjad – Így nyomják le a tévés rutinrókák az új generációt az X-Faktorban
2027 végén megszűnik a SkyShowtime, de a nyomában létrejön egy új mamutszolgáltató









