Belföld

1,3 milliárd forint ment át azon a magyar cégen, amely EU-s kifizetéseket intézett oroszoknak

A magyar kormányban tudták, hogy a vállalatot a szankciók elkerülésére is használhatják, mégis majdnem egy évig működhetett zavartalanul.

1,3 milliárd forint ment át azon a magyar cégen, amely EU-s kifizetéseket intézett oroszoknak

2025. február végén Nagy Márton nemzetgazdasági miniszterként hivatalában fogadta Kirgizisztán miniszterelnök-helyettesét, Danijar Amangeldijevet, akivel többek között kereskedelmi együttműködésről tárgyaltak. Ezt a találkozót valamiért teljesen elhallgatta a hasonló tárgyalásokat kifejezetten reklámozó Fidesz-kormány. A Népszabadság viszont most megtudta: a találkozón szóba került az a magyar cég is, amely egy dollártízmilliárdokat megforgató orosz pénzmosó hálózat fontos szereplője volt.

A magyar kormány már ekkor tisztában volt azzal, hogy gond lehet a céggel, ami még akkor is működött, amikor a kormányt külföldről figyelmezették: az oroszok pénzmosó hálózatának tagjáról van szó. A cég MBH Banknál vezetett számláin az elkövetkezendő hónapokban aztán legalább 1,3 milliárd ment keresztül – derítette ki a Népszabadság. Ebben az időszakban csúcsra jártak a magyar-kirgiz tárgyalások.

 

Körözött moldáv oligarcha olajozza a Putyin-rezsim háborús gépezetét

 

Oroszország nemzetközi pénzügyi műveleteit számos szankció korlátozza az Ukrajna ellen indított háborúja óta (a leghatásosabb talán, hogy az országot kizárták a SWIFT nemzetközi átutalási rendszerből), ami jelentősen megnehezítette, hogy Oroszország külföldről szerezzen be a háború és a gazdasága fenntartásához szükséges, alapvető fontosságú árukat. A korlátozások miatt Vlagyimir Putyin orosz elnök évek óta szorgalmazza egy, a nyugati struktúráktól független pénzügyi hálózat felépítését.

A pénzügyi szankciók megkerülésére az egyik legjelentősebb próbálkozás az A7 nevű cég köré felhúzott hálózat, melynek működését még tavaly tárta fel az Open Source Centre (OSC) kutatóközpont, kiszivárgott belső dokumentumok alapján.

Az A7-et 2024-ben alapította Ilan Shor, a körözés alatt álló moldáv oligarcha, ő a hálózat fő szervezője is. (Az izraeli-moldáv Shor 2014-ben mintegy egymilliárd dollárt lopott el három moldáv bankból – ez akkor az ország GDP-jének egynyolcadát tette ki. Pár évvel később elmenekült az országból, aztán Oroszországban kötött ki, azóta az orosz állampolgárságot is megkapta. Távollétében 15 év börtönbüntetésre ítélték Moldovában, ahol azóta is körözés alatt áll. Ennek ellenére sokáig aktív maradt a moldáv közéletben, 2019 és 2023 között még parlamenti képviselőnek is megválasztották távollétében. Pártját azóta betiltották, de továbbra is befolyásolja hazája politikáját.)

A cég másik alapítója Oroszország állami hadiipari bankja, a Promszvjazbank. A PSZB vezérigazgatója, Pjotr Fradkov az A7 társelnöke (az ő apja Mihail Fradkov, aki 2004 és 2007 között orosz miniszterelnök volt, később a Külföldi Hírszerző szolgálatot vezette). A PSZB később 49 százalékos tulajdonos lett a cégben. Az A7 fejlődését tőkeinjekcióval segítette az állami Vnyesekonombank is (VEB.FR, az orosz külkereskedelmi bank), tovább erősítve a kormányzati hátteret.

Reflektorfénybe viszont maga Putyin állította az A7-et, amikor tavaly szeptemberben videós kapcsolaton keresztül részt vett a pénzügyi szolgáltató vlagyivosztoki központjának megnyitóján. A helyszínen volt Ilan Shor mellett Pjotr Fradkov is, aki egyenesen azt mondta, az A7 létrehozása Putyin saját döntésén alapult.

 

Vlagyimir Putyin orosz elnök, valamint Ilan Shor és Pjotr Fradkov az A7 vlagyivosztoki központjának megnyitóján 2025 szeptember 5-én. Fotó: Kreml

 

Az orosz cég újgenerációs fintech cégnek mondja magát, azt állítva, hogy a szankciók ellenére képes euró- és dolláralapú kifizetéseket is biztosítani ügyfelei számára. Ehhez a hátteret pedig saját, A7A5 nevű kriptovalutája biztosítja, amit nem érintenek a korlátozások. A kriptovaluta valóban létezik, egy nyugati szankciókkal sújtott kirgiz vállalat bocsátja ki, de ez csak fedősztori. Az OSC-hez eljutott dokumentumok azt bizonyítják, hogy az A7 valójában a hagyományos bankrendszerre támaszkodott, hagyományos pénzmosási módszereket használva – mindehhez nagyon kifinomult módszereket vetettek be, és óriási mennyiségű pénz ment át a hálózaton.

A Financial Times szerint az A7 hálózata legalább 6,9 milliárd dollárt futtatott át a nemzetközi bankrendszeren a nyugati szankciók ellenére, többek között a JPMorgan Chase, a Citigroup és más nemzetközi nagybankok számláin keresztül. Az OSC összesen több tízmilliárd dollárra becsüli a hálózat által tisztára mosott összeg nagyságát.

Több mint 80 országban lévő beszállítót ért el a hálózat, derül ki a kiszivárgott belső iratokból. Ezzel lehetővé tették orosz vállatoknak – köztük szankciókkal sújtott hadiipari cégeknek is –, hogy a világon bárhol vásárolhassanak. A legtöbb pénz Kínába és az Egyesült Arab Emírségekbe ment, de egy magyar cég kulcsfontosságú volt az Európai Unióba irányuló átutalásokhoz.

 

A magyar MiddleAsiaTrade House a hálózat kulcsfontosságú szereplője

 

Az A7-ről szóló elemzések az Európai Unióba érkező kifizetések kulcsfontosságú szereplőjeként jellemeznek egy magyar céget. Ez a MiddleAsiaTrade House Kft., melyet 2024. december 5-én jegyeztek be Budapesten, és melynek egyetlen tulajdonosa a Kirgiz Köztársaság Kereskedelmi Társasága (TKKR) volt. Ez a kirigiz állami vállalat volt a pénzmosó hálózat legfontosabb, központi eleme, ügyfelei között szankcionált orosz cégek is voltak (a TKKR szerepét és a hálózat működését cikkünk második felében mutatjuk be).

A MiddleAsiaTrade House-t az A7 által hivatalosan kijelölt kifizető szervezetként említik a belső iratok, PHU001 azonosítóval jelölték.

Nem sokkal a MiddleAsiaTrade House bejegyzését követően, 2025 februárjában Budapesten járt Danijar Amangeldijev. Kirgizisztán első miniszterelnök-helyettese Nagy Márton nemzetgazdasági miniszterrel találkozott. Erről a találkozóról viszont semmilyen hivatalos tájékoztatást nem adott ki a magyar fél, pedig máskor az Orbán-kormányok büszkén reklámoztak minden külkereskedelmi tárgyalást – főleg, ha azok a keleti nyitás jegyében egy türk országgal zajlottak.

 

Danijar Amangeldijev Kirgizisztán miniszterelnök-helyettese és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter 2025. február 24-én, Budapesten. Fotó: Kirgiz Köztársaság Minisztertanácsa

 

A kirgiz fél viszont beszámolt a találkozóról, eszerint a két ország gazdasági kapcsolatairól tárgyaltak, és külön kitértek a TKKR-el való együttműködésre is. A kirigiz beszámolókból az is kiderül, hogy ezen a megbeszélésen Nagy Márton mellett jelen volt két akkori helyettes államtitkár, valamint egy főosztályvezető is (ő ma a Gazdasági és Energetikai Minisztérium helyettes államtitkára). Kirgiz oldalról a tárgyalóasztalnál ült Talantbek Kushchubekov akkori budapesti kirgiz nagykövet, valamint Erdős Endre, Kirzigisztán tiszteletbeli konzulja is.

A Népszabadság úgy értesült, hogy konkrétan a magyar MiddleAsiaTrade House is szóba került a tárgyaláson. A találkozó előtt a biskeki magyar nagykövetség is gyűjtött információkat a TKKR-ről és a kapcsolódó cégekről. Úgy tudjuk, részben ezek alapján

a Szijjártó Péter vezette Külgazdasági és Külügyminisztérium már 2025 januárjában úgy ítélte meg, hogy a kirgiz cégcsoport és partnerei „szankciókövető és szankció elkerülő tevékenységét” nem tudják előre megítélni. Ekkor tehát már legalább annak gyanúja felmerült a magyar kormányban, hogy az Oroszország elleni szankciók megkerülésére használhatnak egy Magyarországon bejegyzett céget.

Mindezek ellenére a vállalat akadálytalanul megkezdhette a működését. Hivatalos mérlege szerint 2025-ben 1,327 milliárd forint folyt be a céghez, kiadásai pedig 1,313 milliárdot értek el, ekkora tehát az az összeg, ami biztosan átfolyt a cégen pár hónap alatt (ez akkori árfolyamon mintegy 3,6 millió dollárt jelentett). A vállalat minden bevétele Magyarországról származott, az viszont már nem derül ki a mérlegadatokból, hogy kifizetései külföldre mentek-e a hivatalosan vegyes termékkörű nagykereskedelemmel foglalkozó cégnek.

A MiddleAsiaTrade House-nak három számlája volt Magyarországon, mindhárom a Mészáros Lőrinc és a magyar állam tulajdonában lévő MBH Banknál. Ezek a számlák 2025 januárja és júliusa között működtek a cégiratok szerint. A hatóságoknak tehát az sem tűnt fel, hogy a cég hónapokig érvényes bankszámla nélkül működött – márpedig egy vállalkozásnak kötelező bankszámlával rendelkeznie.

A Népszabadság információi szerint nyárra a magyar kormányt több külföldi partnere is értesítette arról, hogy komoly problémák vannak a TKKR körül. Májusban a britek már gyanút fogtak, és nemzetközi auditot rendeltek el a türk állami cégnél, a vizsgálatról a magyar külügy is értesült. Egy hónappal később már az amerikaiak is jelezték a magyar kormánynak, hogy súlyos visszaéléseket találtak a TKKR-nél, tudta meg lapunk.

A TKKR vezetőjét, Zhanyshbek Uulu Nazarbeket végül 2025 augusztusában szankciós listára tette az Egyesült Királyság, mert részt vett az Oroszország elleni szankciók megkerülésében. Nazarbek szerepel a magyar cégiratokban is, mint a MiddleAsiaTrade House Kft. tulajdonosának képviselője.

Úgy tudjuk, a nemzetközi jelzések nyomán a KKM megkereste a MiddleAsiaTrade House számláit vezető MBH-t, amire a bank június végén azt válaszolta, hogy megszakították kapcsolatukat a céggel.

Megkeresésünkre az MHB azt közölte, hogy banktitok miatt konkrét ügyfelekre vonatkozó kérdésekre nem válaszolhatnak. Általánosságban annyit közöltek, hogy minden hatályos jogszabályt betartanak, így kiemelt figyelmet fordítanak a pénzmosás megelőzésére is. „Ezért minden olyan megalapozatlan állítást és pletykát visszautasítunk, ami ennek az ellenkezőjét feltételezi az MBH Bank vonatkozásában” – közölték. Az nem derül ki, hogy a NAV felé tettek-e bejelentést. A cég működésével kapcsolatos kérdéseinket elküldtük a NAV Pénzügyi Információs Egységének és az Európai Bizottságnak is, de választ nem kaptunk.

Az FT cikkéből kiderül egyébként, hogy a brit Standard Chartered már 2025 februárjában felfüggesztette egy sor, a hálózathoz tartozó fedőcég számláját. Több másik bank is gyanút fogott 2025 elején, külön pénzmosás elleni ellenőrzéseket tartottak az érintett cégeknél.

„A kérdésekben említett társaságok, illetve magánszemély nem a Magyar Nemzeti Bank által felügyelt szolgáltatói körbe tartoznak, így azok tevékenységéről, tulajdonosi hátteréről, elfogadott pénzeszközeik forrásáról stb. a jegybanknak nincsenek ismeretei” – ezt már Binder István, az MNB felügyeleti szóvivője reagálta megkeresésünkre. Az MBH Bank esetleges felelősségét firtató kérdésre nem válaszolt az MNB.

A MiddleAsiaTrade Housenak csak 2025 júliusában és augusztusában volt alkalmazottja – egy fő –, akire összesen 12 millió forintot költöttek. Ezeken túl több más információ is arra utal, hogy tényleges tevékenységet valószínűleg nem végzett Magyarországon a MiddleAsiaTrade House. Székhelye egy olyan Baross téri címen volt, ahová több mint 140 cég van bejegyezve – jelentős részük kényszertörlés vagy felszámolás alatt áll. A cég vezetője egy 1973-as születésű lett férfi, aki Rigában lakik. Ő feltehetőleg orosz nemzetiségű, erre utal legalábbis, hogy a cég ügyintézése során a magyar-angol dokumentumokat oroszra fordították neki, és anyjának is orosz neve van. A lett férfi minden bizonnyal csak aláírt: egy cége Lettországban gokartokat forgalmaz, ő maga pedig amatőr gokart- és strandteniszversenyző. A MiddleAsiaTrade House kézbesítési megbízottja egy magyar jogász volt, aki több választáson is a Gattyán György alapította Megoldás Mozgalom jelöltjeként indult.

2025 októberében már Nagy Márton tárcájánál is tudtak arról, hogy mi a valódi háttere a MiddleAsiaTrade House-nak – értesült a Népszabadság. 

A hónap közepén volt is egy találkozó a témában a magyar és a kirgiz fél között információink szerint, és valószínűleg ennek nyomán a TKKR napokon belül megkezdte a MiddleAsiaTrade House felszámolását. A cég tehát kevesebb mint egy évig működött.

 

Felpörgő magyar-kirgiz kapcsolatok

 

A MiddleAsieTrade House működése körüli időszakban egyébként is megsokasodtak a magas szintű krigiz-magyar találkozók. 2024 októberében Orbán Viktor a Karmelitában tárgyalt Akilbek Dzsaparov kirgiz miniszterelnökkel gazdasági ügyekről. Az év novemberében Biskekbe utazott a magyar miniszterelnök Szijjártó Péterrel, ahol mások mellett Szadir Dzsaparov kirgiz elnökkel tárgyaltak. Dzaparov aztán 2025 májusában viszonozta a látogatást, a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítése minden találkozón szóba került. Szijjártó 2025 januárjában Bakit Torobajev kirgiz miniszterelnök-helyettest fogadta Budapesten – ekkor már működött a MiddleAsiaTrade House. Ezen találkozón jelentették be, hogy a 2021-ben, eredetileg 16 millió dolláros kerettel indult Magyar-Kirgiz Fejlesztési Alapot további 36 millióval megtolja a magyar állam – mindezt annak ellenére, hogy 2023-ban korrupciós vádakkal letartóztatták a magyar állami pénzeket kezelő fejlesztési alap igazgatótanácsának kirigiz elnökét. 2025 szeptemberében Akilbek Kaszimalijev kirgiz miniszterelnök látogatott Budapestre, ahol Orbánnal tárgyalt.

 

Kifinomult módszerekkel kerülték meg a szankciókat

 

De hogyan tudott az A7 hálózata dollártízmilliárdokat megmozgatni ilyen rövid idő alatt a szankciók ellenére? Ehhez nem volt elég a hagyományos korrupció, az A7 igen kifinomult módszereket fejlesztett ki a szankciók megkerülésére. Ilan Shor júliusban az orosz állami hírügynökségnek, a TASSZ-nak azt mondta: „Szabadságot adunk a cégeknek és az országoknak, mert rendszerünk immunis a szankciókra”. Shor ekkor sok szempontból igazat mondott.

Amikor egy orosz cég külföldi partnerrel üzletelne, vagy szankciós listán lévő árut, például drónalkatrészt szeretne venni külföldről, akkor a külföldi bankok azonnal blokkolják az utalást, amint meglátják, hogy orosz importról és tiltott eszközről van szó. Az A7 megoldása az lett, hogy a külfölddel üzletelni kívánó orosz cég vett egy váltót az A7-től, a bank pedig vállalta, hogy a váltó értékéig kifizeti a külföldi beszállítót. Erre kiépített az A7 egy nemzetközi hálózatot, mely több száz fedőcégből állt világszerte, melyeknek a legnagyobb nyugati bankoknál is voltak számláik. A külföldi fedőcég átvette a váltót az A7-től, és megkapta az orosz cég által befizetett pénzt. Így kifelé már nem az orosz cég, hanem a fedőcég jelent meg vevőként – ami a külföldi bankoknak már egy törvényesen működő, teljesen elfogadható kereskedelmi partnernek tűnt, ami használhatja a SWIFT rendszert.

Ezzel még csak a pénzügyi korlátozásokat kerülik meg, a tiltott áruk még mindig gyanússá tehetik az utalásokat. Ezek megkerülésére az A7 írt egy speciális programot, amit Számlázónak neveztek el. A szoftver az eredeti számlák párjaként egy teljesen ártalmatlan árucikkeket tartalmazó adatbázis alapján generált hamis számlát (például a drónalkatrész helyett gyerekülés), a számláról eltüntetett minden, esetleg Oroszországra utaló információt, még hamis pecsétet is generáltak mesterséges intelligenciával, hogy valódinak tűnjön a számla – a végösszeg viszont maradt az eredeti. A külföldi partner leszállította az árut a hamis számláért, a fedőcég kifizette a SWIFT rendszeren keresztül, és továbbította Oroszországba az árut. Az irányítás azonban végig az A7-nél volt. Az A7 egy egyedi VPN-hálózatot használt, így a bankok azt látták, a tranzakciók például Bishkekből vagy Dubajból indultak, miközben valójában Moszkvából utalták a pénzt. A bankoknak tehát semmi nem tűnt fel, mert csak annyit láttak, hogy egy kirgiz cég Bishkekből gyereküléseket vásárol egy kínai partnertől – nem pedig a valóságot, hogy például drónalkatrészek mennek Oroszországba.

2025 júliusára a kiszivárgott belső főkönyvek szerint mintegy 2,1 billió rubel – körülbelül 25 milliárd dollár – értékű váltó haladt át az A7 rendszerén. 2026 áprilisában az A7 azt állította, már majdnem háromszor ennyi, több mint 6,1 billió rubel ment át a bankon.

Ezen összegeknek csak a töredékére találtak bizonyítékot a független elemzők, de még így is több tízmilliárd dollár mehetett át a hálózaton. Ilyen sok pénz megmozgatásához már nem elég néhány fedőcég, hanem hasznosabb egy nemzetgazdaság, amibe beágyazódva nem feltűnők a százmillió dolláros üzletek: a szankciókkal nem érintett Kirgizisztán lett az A7 műveleteinek központja. Az állami Kirgiz Köztársaság Kereskedelmi Társasága (TKKR) nevű kereskedőcég volt az, melyen keresztül az A7 hozzáfért a nyugati fizetési csatornákhoz. A TKKR volt a legnagyobb szereplője a hálózatnak, a Financial Times szerint mintegy 4 milliárd dollár folyt át a kirgiz Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium tulajdonában lévő vállalaton annak 2026. februári megszűnéséig. A kiszivárgott anyagok szerint a TKKR neve több ezer számlán és SWIFT-utaláson szerepel. A TKKR ügyfelei között szankcionált orosz cégek és katonai beszállítók is voltak.

 

A szankciók ellenére hasít az A7

 

Az A7-hez kapcsolódva nem csak a már említett TKKR-vezető Nazarbeket szankcionálták. Maga az A7 és legalább hét további orosz és kirgiz cég, illetve személy szerepel különböző, köztük EU-s és amerikai szankciós listákon. Ezek többsége a hálózat kriptovalutás műveleteihez kapcsolódik, és 2025 július-augusztusában lépett életbe. Magát az A7-et először egyébként azért szankcionálta az EU, mert az Európai Bizottság szerint a Kreml az A7-en és Ilan Shoron keresztül beavatkozott a 2024-es moldáv választásokba. Moldávok tízezreit fizették le, tüntetéseket szerveztek, hogy az oroszbarát erőket támogassák – végül az EU-párti elnök nyerte a választást.

A szankciók ellenére az A7 ma már jelentős fizetési szolgáltató a hagyományos polgári vállalkozások számára is Oroszországban. A cég szerint az orosz devizatranzakciók csaknem egyötödét bonyolítja az A7, főbb partnerországaik között van Kína, Malajzia és Indonézia, és további terjeszkedést terveznek Afrikába, a Közel-Keletre és Latin-Amerikába.

Ezt is ajánljuk

Szerkesztői válogatás