Kultúra

Színészügynökségek és a kulisszák mögötti realitás

A Magyarországon megjelent nemzetközi produkciók a profi filmkészítést igen, az erős érdekképviseletet viszont még nem hozták el hozzánk. Két hazai ügynökség vezetője, Fellner Gréti a Kultark Talent Agency casting directora, és Steinhauser Andrea televíziós szakember és a Steinhauser Casting vezetője segít betekintést nyújtani a hazai szereplőválogatási folyamatokba, és abba, milyen anyagokra és felkészültségre lehet szüksége annak, aki szeretne bekerülni egy produkcióba.

Színészügynökségek és a kulisszák mögötti realitás
Fotó: Népszava- archív

Az elmúlt években a Magyarországon forgó külföldi produkciók jelentős munkát adtak a hazai castingügynökségeknek. Fellner Gréti, a főként ilyen produkciókban dolgozó Kultark Talent Agency casting directora bízik abban, hogy a jövőben a magyar filmek és televíziós alkotások is nagyobb szerephez jutnak. Steinhauser Andrea, a Steinhauser Casting vezetője szerint Magyarország továbbra is vonzó forgatási helyszín a nemzetközi produkciók számára. Ennek okai között a kedvező gyártási környezet, a felkészült szakemberek és a kedvező pénzügyi feltételek. Úgy tapasztalta, hogy a külföldi megrendelők egyre inkább bíznak a magyar casting directorokban és ügynökségekben. „Míg korábban gyakran kész szereplőgárdával érkeztek a filmek, és csak a kisebb mellékszerepekre kerestek helyi jelentkezőket, ma már egyre többször az alkotói folyamat korábbi szakaszában is bevonják a magyar szakembereket” – mesél a változásról.

A filmes munkához nem minden esetben szükséges színészi végzettség vagy korábbi tapasztalat. Fellner Gréti úgy véli, a külföldi produkcióknál sokszor inkább a jelentkező karaktere és nyelvtudása számít. „Előfordul, hogy nagyobb szerepekre is olyanokat választanak, akik nem végeztek színművészeti képzést. A statisztaszerepeknél pedig különösen fontos lehet a megfelelő megjelenés, a produkció által kért ruházat és a megbízhatóság” – részletezi.

A jelentkezéshez szükséges bemutatkozó anyagok összeállításában ugyanakkor eltér a két szakember véleménye. „Érdemes három-négy jó minőségű fotót készíteni, de nem feltétlenül van szükség hagyományos, költséges portfólióra. Hasznos lehet egy bemutatkozó videó is, amelyből a casting szakemberei felmérhetik a jelentkező nyelvtudását és akcentusát. A showreel – vagyis a korábbi szerepléseket bemutató videó – előnyt jelenthet, ha jó minőségű, változatos és megfelelően összeállított jelenetekből áll – mondja Fellner Gréti. A casting direktor az IMDb-adatlap jelentőségét is kiemelte, mivel a nemzetközi szakmában ez fontos tájékozódási pont. Steinhauser Andrea ezzel szemben úgy látja, hogy a mozgóképes munkáknál a hagyományos fotóportfóliónak nincs különösebb jelentősége. „Egy gondosan beállított, retusált fényképből ugyanis nem derül ki, hogyan mozog valaki, milyen a mimikája vagy a hangja. Ezeket a tulajdonságokat a kamera előtti munka során lehet igazán megítélni” – indokol.

 

Fotó: Kristóf  D. Keszthelyi

 

Ügynökségek: képviselet vagy közvetítés?

 

A professzionális színészügynöki képviselet Magyarországon még nem olyan elterjedt, mint a nagyobb nyugati piacokon. Fellner Gréti tapasztalatai szerint elsősorban a már befutott színészeknek, illetve azoknak a fiataloknak van ügynökük, akikben a szakma komoly lehetőséget lát. Szerinte fontos lenne, hogy a képviselet szélesebb körben elterjedjen, mert az ügynök a színész érdekeinek védelmében is szerepet játszhat. A szakember felidézte, hogy korábban előfordultak olyan produkciók, amelyeknél a producer csak akkor volt hajlandó együtt dolgozni egy színésszel, ha annak nem volt ügynöke. Véleménye szerint ennek oka lehetett, hogy a képviselt színészek jobb szerződéses feltételeket vagy magasabb napidíjat kérhettek volna. „A kevés munkalehetőség miatt azonban sokan inkább elfogadták az elérhető feladatokat, és kevésbé tudtak figyelni arra, hogy ne kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe” – ad magyarázatot Fellner Gréti.

Steinhauser Andrea a magyar és a klasszikus nyugati színészügynöki képviselet közötti különbséget emeli ki. „Külföldön az ügynök gyakran erőteljesebben képviseli ügyfelét, akár kizárólagos szerződéssel is, és a munkaszerzésben is aktív szerepet vállal. Magyarországon az ügynökségek inkább az adminisztratív folyamatokban és a pénzügyi képviseletben vesznek részt. A hazai szakma kisebb, Budapest-központú, ezért a színészek és a casting directorok kapcsolata személyesebb lehet” – világít rá a differenciára.

 

Magyarország és az Egyesült Államok: két eltérő rendszer

 

A magyar és az amerikai castingrendszer között a jelentkezők szempontjából is jelentősek a különbségek. Fellner Gréti példaként említette, hogy Magyarországon egy statisztától gyakran három-négy különböző ruhát is kérnek egy forgatásra, míg külföldön a saját ruházat biztosítását külön díjazhatják. Kiemelte: az amerikai rendszerben a szakszervezetek, a színészügynökök, a casting directorok és a statisztákat közvetítő ügynökségek feladatai szabályozottabb keretek között működnek.

Az amerikai piacon fontos különbség van a szakszervezeti és a szakszervezeten kívüli munkák között. A SAG-AFTRA az előadóművészek érdekeit képviselő amerikai szakszervezet; a szakszervezeti tagság és a hozzá kapcsolódó feltételek a munkavállalók lehetőségeire és jogaira is hatással vannak. A nagyobb amerikai casting- és statisztaügynökségek, például a Central Casting és a Casting Networks, jelentős szerepet töltenek be a jelentkezők és a produkciók összekapcsolásában. A magyarországi ügynökségek működése sok esetben inkább adatbázis-kezelésre és közvetítésre épül. A jelentkezés jellemzően ingyenes, az ügynökségek pedig a produkciós irodák létszámigényeit szolgálják ki. A statiszták érdekeinek képviselete így kevésbé hangsúlyos.

A kifizetések rendszerint egyszerűsített foglalkoztatás vagy iskolaszövetkezeti konstrukció keretében történnek. Az Egyesült Államokban a forgatási óraszámokat és a túlóradíjakat szigorúbb szabályok rendezik, túlóra esetén pedig jelentősen emelkedhet az óradíj. Magyarországon a statiszták munkanapja gyakran tizenkét órás, és a túlóradíj csak ezt követően lép életbe. Az étkezés biztosítása terén is eltér a gyakorlat: az amerikai rendszerben meghatározott időközönként étkezést írnak elő, míg a hazai produkcióknál a körülmények változóak, és a kisebb magyar produkciók esetében gyakran szerényebb ellátásra lehet számítani. A két filmes piac mérete, működése és szakmai infrastruktúrája jelentős különbsége a szereplőválogatásban, a képviselet rendszerében, a szerződésekben és a díjazásban egyaránt megmutatkozik.

 

A gyerekstatiszták és színészek biztonsága

 

A gyermekszereplők foglalkoztatása különösen érzékeny terület, hiszen a stábnak a gyermek érdekeit, testi-lelki biztonságát és életkorát is figyelembe kell vennie. Az amerikai rendszernek különösen fontos területe a gyermekszereplők képviselete és védelme. Az Avalon Artist Group Los Angelesben és New Yorkban is jelen van, a 2007-ben alakult Take3Talent pedig New York-i ügynökségként gyermekek, tinédzserek és felnőttek professzionális képviseletével foglalkozik.

Steinhauser Andrea elmondása szerint Magyarországon több jogszabály – köztük a Munka Törvénykönyve, a munkavédelmi és a gyermekvédelmi szabályozás, az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó törvény, valamint a Polgári és a Büntető Törvénykönyv – határozza meg a gyermekek munkavégzésének kereteit. A szakember hangsúlyozta, hogy szigorú előírások vonatkoznak erre a területre. „A casting önkéntes, és kizárólag szülő vagy gondviselő jelenlétében történik. Ez önmagában még nem jelent munkaviszonyt, és díjazás sem jár érte. A forgatáskor viszont már munkaviszony keletkezik, amelyhez jogok és kötelezettségek kapcsolódnak” – mondja Steinhauser Andrea, majd hozzáteszi: a szülőket vagy gondviselőket a munka előtt részletesen tájékoztatják a feltételekről, és a szülő felügyeleti jogát a forgatás alatt sem korlátozhatja senki. A folyamatban a gyámhatóságnak is meghatározó szerepe van. Mint a Népszabadságnak Steinhauser Andrea elmondta: a gyermek foglalkoztatását a munkaviszony kezdete előtt tizenöt nappal be kell jelenteni a hatóságnak, amelynek joga és kötelessége a teljes folyamat során mérlegelni a gyermek érdekét. A szakember szerint a szabályozás szigorú, és ez helyes is.

 

Ki rendelkezik a gyerekszínész keresetével?

 

A gyermekszereplők védelme nem ér véget a forgatási helyszínen: a megkeresett pénz sorsa is fontos kérdés. Az Egyesült Államokban a Coogan-törvényként ismert szabályozás a gyermekszínészek keresetének egy részét védi. A törvény Jackie Coogan gyerekszínész történetéhez kapcsolódik, akinek a szülei felélték a munkájával megkeresett pénzt. A szabályozás értelmében a gyermek keresetének 15 százalékát egy elkülönített, zárolt számlára, úgynevezett Coogan Accountba kell helyezni. Ehhez a szülő és az ügynökség sem férhet hozzá szabadon; a gyermek nagykorúvá válásakor rendelkezhet az összeggel.

A magyar gyakorlatban a gyermekszereplők díjazását rendszerint a szülővel kötött megbízási vagy egyszerűsített foglalkoztatási szerződés alapján fizetik ki, a pénz pedig a szülő bankszámlájára érkezik. A gyerekstatiszták napidíja általában nettó 15–25 ezer forint körül mozog. Hogy ebből a gyermek kap-e zsebpénzt, vagy a család félretesz-e neki megtakarítást, az a család döntésén múlik. A hazai gyermekszereplők és -statiszták foglalkoztatásával kapcsolatban így több kérdés is felmerül: mennyire átlátható a gyakorlat, milyen mértékben érvényesülnek a gyermekek érdekei, és milyen biztosítékok védik a munkával megkeresett pénzüket?

Miközben a magyarországi castingügynökségek közül többen nem kívántak válaszolni a megkeresésre, a hazai és amerikai gyakorlat összevetése fontos különbségekre világít rá. Budapesten egyszerre van jelen a nemzetközi filmgyártás technológiai és szakmai háttere, valamint egy olyan statisztaállomány, amelynek érdekképviselete és védelme nem éri el az amerikai rendszer szintjét. Hollywood elhozta Budapestre a csillogást, de a védőhálót nem.

Ezt is ajánljuk

Szerkesztői válogatás