Borbély András: Nincs vesztenivalóm az Alexandra Palace-ban

Borbély András, akinek profi menedzsere is van már, többször megjárta a European Tour színpadát, tavaly, Budapesten a Big Fisht – a legmagasabb, 170-es kiszállót – is hidegvérrel megoldotta Luke Woodhouse ellen. A Népszabadságnak adott interjújában elmondta, a PDC-s szereplései mellett miért játszik a World Darts Federation eseményein is, s hogy eddigi egyik legnagyobb skalpjának annak a Mitchell Lawrie-nak a legyőzését tartja, akit Luke Littlerhez hasonló tehetségnek tartanak.

Kifejezetten könnyedén nyerte meg a Hungarian Darts Super League nyolcas döntőjét. Számított erre?

Egyáltalán nem, már csak azért sem, mert tudtam, milyen erősek az ellenfeleim. De valamiért ez most így jött ki… Nagyon boldog vagyok.

Az elődöntőben Kovács Patrikot, a döntőben Major Nándort győzte le 3-0-ra – ők a PDC-versenyek kapcsán is a tapasztaltabb hazai dartsosok közé tartoznak. Mit jelent ezen a szinten, hogy a magyar mezőnyben ennyire simán vette ezt az akadályt?

Rengetegszer játszottunk egymással, sokszor megvertem már őket, és ők is engem, kiváló játékosok mindketten. Szerintem az segített most, hogy a többiekkel ellentétben rajtam nem volt különösebb teher. A WDF lakeside-i világbajnokásgára is kijutottam, ráadásul kiemeltként. Így azzal a tudattal játszhattam a nyolcas döntőn, hogy ha a PDC nem jön össze, oda biztosan mehetek, ami nagy nyugalmat adott. Így viszont ki kell hagynia Lakeside-ot. Igen, értelemszerűen választanom kell, nem lehet elindulni mindkettőn. Még év elején tűztem ki magamnak azt a célt, hogy a WDF-vébére kijussak, ezért jártam a ranglistaversenyeket, nagyon örülök neki, hogy ez kiemeltként sikerült. Így nyilván az Alexandra Palace-ba megyek inkább, de továbbra is utazok az amatőr szervezet kupáira is, pénteken például Máltára, ezen a hétvégén ott versenyzek.

Az utóbbi időben nagyon stabilnak tűnik a teljesítménye. Mennyit tesz hozzá ehhez, hogy rendszeresen játszik WDF-tornákat?

Azt gondolom, rengeteget, mert sok a jó dartsos ezeken a versenyeken is. Sok tapasztalatot lehet szerezni abból is, amikor velük játsszok, akár győzök, akár kikapok. Az is hasznos, hogy az utazásokkal, a külföldi boldogulással egyre jobban megszokom ezt az életformát. A WDF egy lépcsőfok, aki sikeres akar lenni a PDC-ben, annak először ezt kell megmászni, mert ha már ez sem sikerül, a PDC-ről álmodozni sem érdemes. A játékerőt tekintve a profi szervezet színvonala a többszöröse az amatőrnek.

Kik a legnagyobb nevek, akiket az elmúlt időszakban sikerült legyőznie WDF-tornán?

Nem is tudom… Tavaly, október végén egy budapesti ezüst kategóriás versenyen 4-1-re legyőztem Mitchell Lawrie-t, idén júliusban, a prágai PDC European Tour kelet-európai selejtezőjében pedig a lengyel Krzysztof Kciukot. Augusztusban a horvátok WDF-versenyén a korábbi PDC ProTour-kártyás angol Matthew Edgar ellen is nyerni tudtam. Talán ezeket emelném ki.

 

Borbély András az idei Hungarian Darts Trophyn is megmérette magát. Fotó: PDC Europe / Kiss Gábor

 

Hogyan éli meg, hogy a sok WDF-verseny, és néhány European Tour-szereplés után ezúttal az Alexandra Palace közönsége előtt szerepelhet?

Ez egészen más lesz, nem csak a WDF-hez, de talán még a European Tour-állomásokhoz képest is. Minden téren, szakmailag és érzelmileg is nagyon pozitív ez az egész. Már az is nagyon jó, hogy egyre többször van lehetőségem a European Touron játszani, tavaly Münchenbe is kijutottam. Mindegyiken hasznos tapasztalatokat gyűjtöttem, amiket tovább tudtam vinni, de hosszú még az út, sok ilyet át kell élni ahhoz, hogy rutint szerezzek.

Volt már valaha az „Ally Pallyben”, akár csak nézőként?

Nem, sosem voltam, nem tudom mi vár rám, de csak jó érzéseim vannak az egésszel kapcsolatban. Ennek így is kell maradnia, mert ez volt az álmom: hogy kijussak, veszteni valóm pedig nincsen.

Van olyan játékos, aki ellen kifejezetten szívesen játszana?

Nincsen, már csak azért sem, mert legyünk őszinték: bárkit kapok, semmiképp nem én leszek az esélyes. Nem számít kivel játszom, ez a teher nem rajtam lesz, csak annyi a dolgom, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek.

Mit vár magától decemberben?

Egyetlen dolgot – hogy a lehető legjobb formát nyújtsam. Ennél többet nem is várhatok, csak azt, hogy oda tegyem a színpadra, ami bennem van az adott pillanatban. Ha ez sikerül, elégedetten távozhatok, akár győzelemmel, akár vereséggel párosul.

 

Borbély András a közönség felé fordulva ünnepli kiszállóját a 2026-os Hungarian Darts Trophy-n Dave Chisnall ellen. Fotó: PDC Europe / Kiss Gábor

 

Klubja már nincs, profi menedzsmentje viszont van. Miért alakult ez így?

A magyar bajnokságban már nem versenyzek, így nincs haszna, hogy igazolt játékos legyek, azokhoz a versenyekhez a WDF-nél sem kell, amelyekre én járok. A TCB Brand Management menedzserével, Ferenczi Ádámmal dolgozom, aki segít a márkaépítésben és egyéb szakmai dolgokban is. Családi ismeretségen keresztül jött az együttműködés, és nagy terhet levesz rólam, ő intézi a szponzori együttműködéseket, a sajtómegkereséseket, tárgyal a céggekel, egyeztet az újságírókkal is. Nem a dartsos közösségből jön, de a közös munka miatt már beleásta magát a sportágba, és hivatalos DRA-ügynök (Darts Regulation Authority – a szerk.).

A versenyeire is elkíséri?

A nyolcas döntőn és a Hungarian Darts Trophyn is ott volt, és jön majd a PDC-világbajnokságra is, de nagyrészt külön utazok más játékosokkal, sőt, akár egyedül is.

A 2023-as lakeside-i világbajnokságot követően – ahova juniorként kvalifikált a legjobb négy között – voltnagyjából két éve, amikor nem igazán ment a játék, hullámzó volt a teljesítménye. Mi történt, mi lehetett ennek az oka?

Igen, volt, két évnyi hullámvölgyem, főként személyes dolgok miatt, erről nem szeretnék mélyen beszélni. De nyilván az ember fiatalabb korában könnyebben beleesik ebbe, a lényeg viszont az, hogy sikerült visszatalálni a helyes útra, és most újra azt a játékot hozom, amire valójában képes vagyok.

Összességében véve hogy látja a magyar darts helyzetét?

Évről évre erősebbek vagyunk, mindig jönnek új játékosok. Szerintem nagyon pozitív az irány, emelkedik a színvonal, a PDC-s kvalifikációs versenyek is egyre nehezebbek lesznek.

És önmagát hol látja, mondjuk, öt év múlva?

Nem szeretek ennyire előre tekinteni, inkább versenyről versenyre haladok, nem gondolom, hogy jó ötlet ennyire előreszaladni. Most csak dartsozom, mással nem kell foglalkoznom, és szeretném tenni a dolgomat, mindent úgy ahogy kell. Akkor, azt hiszem, bármi elérhető.