A rabszolgaság miatti bocsánatkérés dominálhatja a nemzetközösségi csúcsot

Nagy-Britanniának a rabszolgaságban játszott szerepe a belpolitika egyik első számú vitapontjává vált az elmúlt napokban. Ennek aktualitását III. Károly múlt hét óta tartó Karib-tengeri körutazása és annak most zajló tetőpontja, az Antigua és Barbuda fővárosában, St John’sban zajló nemzetközösségi csúcstalálkozó szolgáltatja. A brit történelmi emlékezés a kérdésnek azt az oldalát hangsúlyozza szívesen, hogy a szigetország úttörő szerepet játszott a rabszolgaság eltörlésében. Tény, a 19. század elejétől kezdve a világ első számú abolicionista (rabszolgaság-ellenes) hatalmává vált. Előbb, 1807-ben betiltotta a rabszolga-kereskedelmet, majd 1833-ban magát a rabszolgaságot is eltörölte a Brit Birodalomban. Vitathatatlan viszont az is, hogy ezt megelőzően az egyik legnagyobb rabszolga-kereskedő nagyhatalom volt, amely tetemes gazdasági hasznot húzott milliók kényszermunkájából és szenvedéséből.

Nem avatkozhat be a kormány politikájába

III. Károly, mint a Nemzetközösség feje és még mindig több karibi ország államfője, nehezen feledtetheti el, hogy éppen az előző, II. Károly uralkodása idején alapították meg a Királyi Afrika Társaságot, mely a fekete kontinensről több tízezer embert szállított rabszolgasorba Amerikába. A történelem iránt érzékeny, a Nemzetközösség felé pedig édesanyjához, II. Erzsébethez hasonlóan mélyen elkötelezett uralkodó már korábban is elismerte a múlt “szégyenteljes” oldalait és St John’sban elhangzó beszédében “őszinte szomorúsággal” és “megkérdőjelezhetetlen őszinteséggel” fog szembenézni a múlt szégyenteljes fejezeteivel. Bár említést tesz a szenvedésekről, a Buckingham-palota szerint meg fog állni azon a ponton, amikor hivatalos bocsánatkérést kellene kifejeznie.

Ezt kommunikációs stábja szerint már csak azért sem teheti meg, mert az alkotmányos monarchia szellemében nem avatkozhat be a kormánypolitikába. A változatlanul folyó rákkezelése ellenére töretlenül tevékenykedő király fellépése kulcsfontosságú a jövő szempontjából, hiszen már eddig is a térség négy korábbi brit gyarmata, Guyana, Trinidad és Tobago, a Dominikai Köztársaság és Barbados vált teljesen függetlenné a brit monarchiától, de mások is, köztük éppen a házigazda Antigua és Barbuda, foglalkoznak a királyi szerepvállalás folytatásával.

Burnham felvetette: megkövetné az afrikai és karibi államokat

A július 20-án hatalomra lépett munkáspárti vezető, Andy Burnham a napokban felvetette, hogy kész lenne az érintett afrikai és karibi országok formális megkövetésére. Ezzel az erősen konzervatív The Daily Express szerint rendkívül kényes helyzetbe hozta, “busz alá lökte” Őfelségét. Ugyan a Nemzetközösség vezetői üdvözölték ezt az “első, lényeges lépést”, a brit kormányfő rögvest lehűtötte a kedélyeket azzal a kijelentéssel, hogy a mai minisztereket nem lehet felelőssé tenni évszázadokkal korábban elkövetett bűnök miatt, de a költségvetés jelenlegi helyzete és a megélhetési válság sem tennék lehetővé a CARICOM, a Karib-tengeri Közösség országainak évek óta követelt reparációs igényeinek teljesítését.

Ha pénzt nem is ígért és jogi felelősséget sem vállalt, leszögezett valamit, ami kormányfő elődjeinek eddig nem sikerült. Azt az álláspontot sugallta, hogy Nagy-Britannia indokoltan büszke a rabszolgaság eltörlésére, de nem tagadhatja el, hogy ezt megelőzően ország és udvar egyaránt profitált belőle. Amit végül kilátásba helyezett, az egy ún. “strukturált párbeszéd” a rabszolgaságnak kitett nemzetekkel és különböző fejlesztések finanszírozása. A követelt jóvátétel alatt a karibi országok sem kizárólag készpénzes megváltást értenek, hanem listájukon egészségügyi és oktatási befektetések, adósságcsökkentés, a globális felmelegedés következményeinek ellensúlyozására tett lépések pénzügyi támogatása és technológiaátadás is megtalálhatók.

Kézzel-lábbal tiltakoztak

Egyes brit lapjelentések szerint, ha a brit főtisztviselők eredeti elképzelése megvalósult volna, a csúcsértekezlet napirendjén nem is szerepelt volna a rabszolgaság kompenzációja, és ha mégis, Andy Burnham nem vett volna részt a konferencián. A Guardian napilap arról tájékoztatott, hogy Ralph Gonsalves, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek volt kormányfője, egyben a kárpótlási kampány egyik élharcosa szerint Nagy-Britannia “kézzel-lábbal tiltakozott” a téma megtárgyalása ellen. Az ügy alaposan megosztotta a belpolitikát. Az ellenzék vezére, Kemi Badenoch, joruba származású nigériai szülők gyermeke nemhogy a pénzbeli kártérítés, de még a hivatalos bocsánatkérés gondolatát is elveti. Úgy érzi, hogy azoknak az afrikai uralkodóknak és kereskedőknek a leszármazottait, akik emberek elfogásában és eladásában részt vettek, ugyanúgy felelősségre lehetne vonni, mint a brit monarchiát. Különben is “elég volt a bocsánatkérésekből”. A hétvégi politikai magazinműsorokban megszólalt Ed Davey, a Liberális Demokraták első embere is, aki a rabszolga-kereskedelmi múltról kezdeményezett vitát helyesli, de ugyancsak elfogadhatatlan számára a pénzügyi reparáció.

A vita csak még jobban elfajulhat, ha az előző napok kisebb tüntetései eszkalálódnak és komoly, szervezett demonstrációkra kerül sor.