Harry Houdini halálának rejtélye 100 év után halloweeni fűszerezéssel

Harry Houdini, korának legnagyobb showmanje 1926. október 22-én, a montreali Princess Színház öltözőjében a díványon pihengetett, amikor is három egyetemi hallgató kereste fel, miután látták az előadását, és nem hittek a szemüknek. Egyikük, Joscelyn Gordon Whitehead, azt kérdezte tőle, igaz-e, hogy a hasizmai olyan erősek, hogy bármilyen ütést kibírnak. Majd egymás után néhány gyors és kíméletlen ütést mért a hasára. Houdinit váratlanul érték az ütések, összerándult a fájdalomtól, de nem tulajdonított különösebb jelentőséget az esetnek. Felszállt az éjszakai vonatra, és Detroitba utazott. Kilenc nappal később meghalt.

A hivatalos halálok a vakbél átfúródása következtében kialakult hasi fertőzés volt, amit Whitehead ütéseinek tulajdonítottak. 

Meghalni 52 évesen egy olyan hétköznapi betegségben, mint a vakbélgyulladás? A magyar származású szabadulóművész arról volt híres, hogy mindig kijátszotta a halált: kiszabadult lakattal lezárt ládákból, kiúszott a víz alatti koporsókból, és kiszabadult a fejjel lefelé felakasztott kényszerzubbonyból is. Sportolót meghazudtolóan kőkemény fizikumú volt. A legenda szerint még egyes izomkötegeit is képes volt külön-külön irányítani, és kívánságra ki tudta ficamítani a vállát.

Összeesküvési-elméletek

Egy könyv szerint Houdinivel „rosszindulatú cirkuszi törpék egy csoportja végzett, akik titokban behatoltak a hotelszobájába, hogy arzént keverjenek a reggeli teájába”. Mások tévesen azt feltételezték, hogy ugyanúgy halt meg, ahogyan az 1953-as, a Tony Curtis főszereplésével készült Houdini című filmben látható: nem sikerült kiszabadulnia egy lezárt tartályból a híres vízkínzókamra mutatványa során.  Azt is lehetett olvasni, hogy a spiritiszták gyilkolták meg, amiért Houdini leleplezte, miként érintkeznek a halottakkal. Mások azt is felvetették, hogy a spiritiszták talán Whiteheaddel szövetkeztek.

S akkor már tényleg előrehaladott vakbélgyulladása lett volna?

„Ez nem csupán Houdini halálának története – írja a 77 éves urológus sebész, Larrian Gillespie a júliusban megjelent Houdini: A férfi, aki kétszer halt meg (The Man Who Died Twice) című könyvében. – Hanem annak a története is, hogyan tűnik el az igazság, és miért van az, hogy néha a tudománynak kell helyette kimondania azt.”

Amikor átnézte Houdini városi halotti anyakönyvi kivonatát, amelyben át- és kihúzások látszottak, meglepte, hogy az okmányt olyan orvos írta alá, aki nem volt jelen Houdini halálakor. Egy halotti bizonyítványt nem így szoktak kitölteni – mondta a kutató egy interjúban.

Hamis halotti bizonyítványra gyanakodnak

A Los Angelesben élő Larrian Gillespie 15 évig praktizált Beverly Hillsben. A kaliforniai UCLA egyetemen  végzett, és rendszeresen jelentek meg orvosi publikációi is. Orvosi engedélyét azonban 2002-ben felfüggesztették, miután több páciens panaszát követően egyezségre jutott a kaliforniai hatóságokkal. Emellett kilenc, táplálkozással foglalkozó könyvet is írt, népszerű lett a tévé showkban.

Houdini halálának vizsgálata során Gillespie az 1920-as évekből származó orvosi szakkönyveket, eskü alatt tett nyilatkozatokat, halotti bizonyítványokat, leveleket és korabeli újságcikkeket nézett át. Szakértőkkel, orvosokkal és Houdini egyik rokonával is beszélt.

Back stage film (1919) Fotó: Wolf Tracer Archive / Photo12 / AFP

Gillespie állítja, hogy a michigani halotti bizonyítvány mellett két másik dokumentum is készült: az egyik Detroitban, a másik pedig Houdini életbiztosítói társaságánál. Elmondása szerint a michigani állami anyakönyvi hivatal szakértője később érvénytelennek minősítette a városi halotti bizonyítványt, mivel több jel is arra utalt, hogy manipulálták.

Gillespie szerint több mint egy tucat, Houdinihez közel álló személy – köztük családtagok és alkalmazottak – pontatlanul állítottak dolgokat. Szerinte közülük többen segítettek eltitkolni a bűvész tényleges halálozási dátumát, részben azért, hogy úgy tűnjön, október 31-én halt meg.

A kutatás során Houdinit olyan szakértők segítették, akik között ott volt Patrick Culliton, a bűvészről szóló több könyv szerzője, valamint John Cox, a Wild About Harry című Houdini-honlap működtetője. Culliton egy interjúban arról beszélt, hogy eddig senki sem közelítette meg ezt a kérdést orvossebészi szemszögből. Bizonyítékai szerint igaza van.

Az eddig elfogadott magyarázat szerint Houdini halálát a vakbélgyulladás okozta, amelyet az ütés súlyosbított, és amely végül Streptococcus pyogenes baktérium okozta hashártyagyulladáshoz vezetett.

A gyanús özvegy és az életbiztosítás rejtélye 

Gillespie szerint azonban nem a vakbélgyulladás volt a halál elsődleges oka, és az ütés sem játszott döntő szerepet. Úgy véli, hogy a valódi kiváltó ok bélelzáródás volt, amelyet egy rostos, nehezen emészthető étel, egy tál chop suey elfogyasztása okozhatott, amit Houdini október 28-án evett. A bélelzáródás miatt október 29-én, késő délután sürgősségi műtétre került sor. Az úgynevezett enterotómia során a sebészek megnyitották a belet, hogy eltávolítsák a béltartalmat. Azonban már túl késő volt: a szerző szerint szeptikus sokk alakult ki, Houdini láza körülbelül 40,6 Celsius-fokra emelkedett. A felgyorsult légzés izomgörcsöket és eszméletvesztést okozott.

A bélelzáródás azonban egyetlen halotti dokumentumban sem szerepelt.

Houdinit október 30-án másodszor is megoperálták. Gillespie a halotti bizonyítványok vizsgálata alapján arra jutott, hogy a bűvész aznap délután 13 óra 26 perckor halt meg, nem pedig másnap, 13 óra 30 perckor, ahogyan a hivatalos dokumentumokban szerepel. Állítása szerint az iratokat utólag úgy módosították, hogy megváltozzon a halálozás dátuma. Az, hogy a halotti bizonyítványban nem tüntették fel a második műtétet, a legfontosabb árulkodó jel. Ez a perdöntő bizonyíték szerinte. Miért nem említették meg?

A The New York Times 1926. november 1-jén megjelent gyászjelentése „mérgezésnek” tulajdonította Houdini halálát.

Gillespie feltételezése szerint a kezelésében részt vevők attól tarthattak, hogy az étkeztetés és a bélelzáródás körülményei miatt orvosi műhiba gyanúja merülhet fel. Houdini halála után boncolást sem végeztek, így a halál okát nem erősítették meg. Így akarták elkerülni az esetleges orvosi műhibára utalást. A halál véletlen balesetként való megállapítása pedig lehetővé tette Houdini özvegye, Bess számára, hogy a férje életbiztosítása alapján kétszeres kártérítést kapjon.

Houdini dédunokaöccse hitelt ad az új teóriának

Houdinit 1926. november 4-én temették el a Queensben, a Machpelah temetőben. Minden évben sokan zarándokolnak oda a halloween-i hagyomány részeként.

Gillespie könyve pedig újdonságnak számít Whitehead szerepének a megítélése tekintetében is. Az egyetlen olyan szereplő benne, akit semmilyen felelősség nem terhel.  Houdini dédunokaöccse, George Hardeen egy interjúban azt mondta, hogy Gillespie elméletét „meggyőzőnek és hitelesnek” tartja. Ugyanakkor elismerte, hogy a bűvész történészeinek, rajongóinak és a szakma képviselőinek „nem lesz könnyű elengedniük azt, amiben eddig hittek”.

Whitehead – noha egykor hírhedtté vált – teljesen ismeretlenül halt meg. Soha nem emeltek vádat ellene, de Houdini halála miatt súlyos árat fizetett: visszavonultan, remeteként élt, hogy elkerülje a szégyent, amely azzal járt, hogy őt tartották felelősnek a bűvész haláláért.  Végül 1954-ben, 58 éves korában alultápláltság következtében halt meg. Montrealban, egy jelöletlen sírba temették. Gillespie nemrég gránitsírkövet rendelt a sírjára, majd személyesen utazott Montrealba, hogy jelen legyen a felállításánál. A sírkő felirata: Többé nem lehet hamisan megvádolni.