The Guardian: Orbán Viktor bukásával Budapestet is elveszítette az amerikai posztliberális jobboldal

A The Guardian hosszú riportja szokatlan nézőpontból tekint vissza az Orbán-korszakra: nem a magyar politikai szereplők, hanem azoknak az amerikai és nyugat-európai konzervatív gondolkodóknak a világát mutatja be, akik Budapestet egy új politikai rend kísérleti terepének tekintették. Brian Goodman írásának központi helyszíne a budai Várban működő Danube Institute. A szerző hónapokon át járt az intézet rendezvényeire, és azt igyekezett megérteni, miért vált Magyarország a liberális berendezkedést elutasító, úgynevezett posztliberális jobboldal találkozóhelyévé.
A riport szerint az Orbán-rendszer vonzereje nem merült ki abban, hogy a magyar kormány kapcsolatokat ápolt Donald Trumppal és környezetével. Az amerikai jobboldali értelmiség egy részének Magyarország annak bizonyítékát jelentette, hogy az állam aktívan alakíthatja a társadalmat: kedvezményekkel támogathatja a hagyományos családmodellt, korlátozhatja a bevándorlást, és a gazdaságpolitikát is kifejezetten konzervatív célokhoz igazíthatja. Goodman szerint az ideérkező vendégek számára Budapest egyszerre kínált politikai példát, intézményi hátteret és nemzetközi kapcsolati hálót.

Budapest mint a jobboldal szellemi központja

A riport egyik kulcsszereplője Rod Dreher amerikai publicista, aki a Danube Institute vendégkutatójaként fontos szerepet játszott a magyar kormányzás külföldi bemutatásában. Goodman felidézi Tucker Carlson 2021-es magyarországi útját és Orbán Viktorral készített, barátságos hangvételű interjúját. Ezek a látogatások egy olyan időszakban történtek, amikor az amerikai konzervatív közegben mind nagyobb figyelem irányult a magyar modellre. Goodman személyes beszámolójában a Danube Institute rendezvényei sajátos társasági életként jelennek meg. Politikai filozófusok, médiaszereplők és aktivisták vitáznak a liberalizmus válságáról, miközben egymás kapcsolatait, befolyását és washingtoni ismeretségeit méricskélik. A szerző ironikusan ír a szellemi szalon hangulatáról, s megállapítja: a mozgalom résztvevői saját ideológiai programmal rendelkeznek.

Ennek a gondolkodásnak fontos műve Patrick Deneen 2018-ban megjelent, Why Liberalism Failed című könyve. A filozófus úgy érvel, hogy a liberalizmus az egyéni autonómia és a formális egyenlőség hangsúlyozásával végül aláásta a közösségi kötelékeket, köztük a család és a vallás társadalmi szerepét. A Guardian által ismertetett posztliberális válasz ezért nem a régi konzervatív politika egyszerű visszaállítása: követői erősebb, a társadalmi értékrendet tudatosan formáló államot szeretnének.

A cikk Philip Pilkington közgazdász álláspontját is bemutatja. Pilkington szerint a liberális kapitalizmus a fogyasztás és a munka elsődlegességével maga gyengíti azokat a hagyományos intézményeket, amelyekre korábban támaszkodott. Ez a diagnózis magyarázza, miért férhetnek meg ugyanabban a szellemi körben a gazdasági beavatkozás támogatói és a kulturálisan radikális jobboldal képviselői.

Az Orbán-modell vonzereje és ellentmondásai

A Guardian elemzése alapján a posztliberális értelmiségiek különösen nagyra értékelték a magyar családtámogatásokat, a bevándorlás korlátozását, valamint az állami iparpolitika és az olcsóbb orosz energia kapcsolatát. Gladden Pappin, aki 2023-ban a Magyar Külügyi Intézet vezetője lett, a hagyományos család, a szigorú határok és az erős ipar összekapcsolását tekintette követendőnek. Christopher Rufo számára a magyar gyakorlat azért volt érdekes, mert a szociálpolitikai eszközök konzervatív társadalompolitikai célokat szolgáltak. Goodman ugyanakkor sorra veszi a modell nehézségeit is. A lakhatás drágulása, az infláció, a gazdasági növekedés gyengesége és a korrupcióval kapcsolatos bírálatok szerinte egyre nehezebbé tették, hogy Magyarországot a sikeres konzervatív kormányzás egyértelmű példájaként mutassák fel. Az írás külön felhívja a figyelmet a szigorú bevándorlásellenes retorika és az ipari beruházásokhoz érkező külföldi vendégmunkások közötti feszültségre. A termékenység alakulása sem igazolta maradéktalanul a népesedéspolitika híveinek reményeit.

A magyar választás végül alapvetően megváltoztatta a politikai környezetet. A Tisza Párt április 12-i győzelmével lezárult Orbán Viktor tizenhat éves kormányzása. Az új kormány a korábbi hatalmi rendszer több intézményi és médiapolitikai örökségét igyekszik felszámolni. A Guardian szerint a júniusi alkotmánymódosítás a Danube Institute-hoz és más, a Fideszhez közel álló intézményekhez kapcsolódó finanszírozási rendszerre is kihatott.

Az újságíró felidézi, hogy a márciusi CPAC Hungary rendezvényen a nemzetközi jobboldal ismert alakjai találkoztak Budapesten, miközben az akkori közvélemény-kutatások Magyar Péter előnyét mutatták. A színpadon többek között Javier Milei argentin elnök szerepelt, Donald Trump és JD Vance viszont nem jelent meg személyesen. Goodman ezt a mozgalom számára fordulópontként értelmezi: Budapest még egyszer felvonultatta a külföldi szövetségeseket, de a magyar választók már más irányba indultak.

Amerikai következmények

A Guardian-riport különös jelentőségét az adja, hogy nem azonosítja a posztliberális mozgalom sorsát Orbán politikai pályájával. A szerző szerint a magyar kormányváltás megszüntette a korábbi budapesti intézményi biztonságot, a mögötte álló gondolatok azonban tovább élnek az Egyesült Államokban. Deneen, Dreher és más szerzők elképzelései már évekkel korábban bekerültek a republikánus politikai vitákba; JD Vance alelnök környezetével is vannak szellemi kapcsolódási pontjaik.
Goodman a Heritage Foundation Project 2025 programját is felidézi, amely az amerikai szövetségi állam működésének átalakítására tett részletes javaslatokat. A Danube Institute és a Heritage korábbi együttműködését a brit lap a transzatlanti kapcsolatrendszer példájaként mutatja be.

A szerző Anne Applebaum történész értelmezésével is vitába száll. Applebaum az Orbán-korszakot a demokratikus intézményrendszer leépítésének példájaként vizsgálta; Goodman szerint azonban a külföldi posztliberálisokat kizárólag a volt magyar kormány kiszolgálóiként bemutatni nem elégséges magyarázat. A mozgalom saját válaszokat ad a társadalmi egyenlőtlenség, a közösségek gyengülése és a liberalizmus válságának vélt vagy valós jelenségeire. Ezekkel az állításokkal a magyar politikai fordulat után is vitatkozni kell.

A Guardian anyagának legfontosabb következtetése tehát az, hogy Budapest elvesztette korábbi szerepét a nemzetközi posztliberális jobboldal biztos politikai hátországaként, ám az itt létrejött kapcsolatok és eszmék nem szűntek meg. Az amerikai jobboldali gondolkodók számára az Orbán-korszak egy ideig kipróbáltnak látszó modellt kínált; a választási vereség után viszont azzal is szembe kell nézniük, hogy a mintának tekintett rendszer saját választóit sem tudta tartósan maga mellett tartani.
A The Guardian brit, országos és nemzetközi közönségnek szóló napilap és híroldal, amelynek elődje 1821-ben Manchester Guardian néven indult. Szerkesztősége politikai, külpolitikai, gazdasági és kulturális témákkal, valamint oknyomozó újságírással foglalkozik.