Külföld

Benko bukásának osztrák tanulságai a Matolcsy-féle ingatlanbefektetések tükrében

Az osztrák Signa összeomlása nyomán a hitelezők és a hatóságok évek óta próbálják kibogozni a cégek közötti pénzmozgásokat. Az osztrák vállalkozó ingatlanbirodalmának vége több szempontból is emlékeztet a Matolcsy nevével fémjelzett jegybanki alapítványok botrányára.

Benko bukásának osztrák tanulságai a Matolcsy-féle ingatlanbefektetések tükrében
René Benko a tárgyalóteremben. A szövevényes ügy felforgatta Ausztriát Fotó: EXPA / JOHANN GRODER / APA-Images / APA-Images via AFP

René Benko osztrák ingatlanbirodalmának 2023 végi összeomlása után fokozatosan derült fény arra, milyen súlyos pénzügyi problémák húzódtak meg a Signa látványos beruházásai mögött. A vállalatcsoport bonyolult céghálózatot épített ki, hatalmas hiteleket halmozott fel, és számos ingatlanáról kiderült, hogy jóval kevesebbet érhet a korábban feltételezettnél. A bukás körülményeit azóta is részletesen vizsgálja az osztrák sajtó és az igazságszolgáltatás. A történet több szempontból is emlékeztet a magyar jegybanki alapítványok vagyonát kezelő Optima ügyeire, bár a két botrány között lényeges jogi különbségek vannak.

A bécsi ORF augusztusi beszámolója szerint a Signa Development hitelezői összesen 2,59 milliárd eurót követelnek a csődbe ment vállalattól, ebből azonban eddig csaknem 1,7 milliárd eurót ismertek el jogos követelésként. A felszámolás rendkívül bonyolult és hosszadalmas. Az ingatlanok eladásából próbálnak pénzt szerezni a hitelezők kifizetésére, miközben azt is vizsgálják, hogy a korábbi vezetők hibás döntéseikkel hozzájárultak-e a vállalat bukásához. Emellett egyes korábbi pénzügyi tranzakciókat is megpróbálnak bírósági úton megtámadni, hogy az így visszaszerzett összegekből csökkenthessék a hitelezők veszteségeit.

 

Politikai tekintély és üzleti kockázat

 

Benko felemelkedésében a személyes kapcsolatrendszer szokatlanul fontos szerepet játszott. Az osztrák lapok évek óta részletezik, hogy a vállalkozó különböző pártok vezetőihez is közel került. A Der Standard portréja felidézte a korábbi szociáldemokrata kancellár, Alfred Gusenbauer Signánál betöltött szerepeit és Benko kapcsolatát Sebastian Kurz volt konzervatív kancellárral. A politikai ismeretség önmagában nem bizonyít szabálytalanságot, de a kapcsolatokból eredő tekintély a befektetők szemében erősíthette a vállalat hitelességét.

Alfred Gusenbauer volt osztrák kancellár a Signa összeomlása után tagadta, hogy felelősség terhelné a történtekért. A Falternek adott, a Der Standard által is ismertetett 2025-ös interjújában azt állította, hogy a vállalat felügyelőbizottságának korábbi elnökeként soha nem látta a Signa Holding mérlegét, és csak 2023 őszén döbbent rá, milyen súlyos pénzügyi helyzetbe került a cégcsoport. Szavai ugyanakkor felvetik a kérdést, mennyire láttak bele a vállalat tényleges működésébe azok a befolyásos politikai szereplők, akik jelenlétükkel Benko üzleti birodalmának tekintélyét is növelték.

Az osztrák számvevőszék azokat az állami vállalatokat is vizsgálta, amelyek üzleti kapcsolatban álltak Benko cégcsoportjával. A VIENNA TWENTYTWO nevű bécsi ingatlanberuházásról készített jelentésében megállapította, hogy az állami tulajdonú ARE ingatlanfejlesztő társaság nem mérte fel megfelelően a Signával kötött együttműködés pénzügyi kockázatait. A beruházást nagyrészt hitelekből finanszírozták, 2023 végére pedig már egy esedékes banki törlesztőrészlet kifizetésére sem maradt elegendő pénz. A számvevőszék arra is figyelmeztetett, hogy az ilyen közös beruházásoknál a magánvállalat csődje esetén végül az állami partnerre hárulhatnak a veszteségek.

A bécsi Postsparkasse épületével kapcsolatos üzletet vizsgáló osztrák számvevőszéki jelentés szintén súlyos hiányosságokat tárt fel. A számvevők egyebek mellett kifogásolták, hogy az állami ingatlankezelő nem biztosított megfelelő versenyt az ügylet előkészítésekor, és az üzleti kapcsolatok ellenőrzése sem volt kielégítő. A Signa bukásának egyik tanulsága éppen az, hogy az állami vállalatoknak különösen körültekintően kell eljárniuk a magánbefektetőkkel kötött megállapodásoknál, mert a rossz döntések következményeit végső soron a közpénzek is megszenvedhetik.

 

A magyar párhuzam határai

 

Az osztrák eljárás büntetőjogi szakasza jóval előrébb tart a Matolcsy-ügynél. Az ORF tudósítása szerint Benkót szeptemberben jogerősen 30 hónap szabadságvesztésre ítélték a hitelezők megkárosításával kapcsolatos egyik ügyben. A büntetés letöltésének szabályai miatt szabadult a büntetés-végrehajtásból, de egy másik eljárásban az előzetes letartóztatását elektronikus felügyelettel járó házi őrizetben folytatták. Az ügyészség több további Bekóhoz köthető ügyet vizsgál.

A magyar és az osztrák ügyben több hasonlóság is felfedezhető: a bonyolult céghálózatok, a jelentős hiteltartozások, az ingatlanok sokszor bizonytalan értéke és a pénzügyi ellenőrzés hiányosságai. A Signa bukása megmutatta, milyen nehéz és hosszadalmas visszaszerezni a pénzt egy csődbe ment ingatlanbirodalomból. A magyar jegybanki alapítványok esetében továbbra is kérdés, mekkora részt sikerül megmenteni a vagyonból, és kiket terhelhet felelősség a történtekért.

Ezt is ajánljuk

Szerkesztői válogatás