Novemberben indulhat a várólista-csökkentés, a kórházak kereshetik meg a betegeket

A Tisza-kormány eredetileg október elejére, majd október közepére ígérte a csípő- és térdprotézis-műtétek felgyorsítását célzó program indulását. Azonban az indításhoz szükséges, a részleteket pontosító jogszabályok még nem készültek el, ezért a többletműtétek ténylegesen novemberben kezdődhetnek meg.

A program lényege, hogy a feladatot vállalók többletfinanszírozás fejében az átlagos napi műtétek mellett több beteget operáljanak, a műtétekben részt vevő egészségügyi dolgozók pedig plusz pénzt kapnának.  A kapacitásokat a műtők jobb kihasználásával, szükség esetén délutáni vagy hétvégi beavatkozásokkal növelhetnék.

Információink szerint a várólistán szereplő betegeknek nem kell külön jelentkezniük. A többletműtéteket vállaló kórházak keresnék meg az érintetteket, hogy egyeztessenek velük a beavatkozás lehetőségéről és időpontjáról. Egyelőre azonban nem ismert, pontosan mely intézmények kapcsolódnak be a programba, és mikor kezdhetik meg a betegek behívását.

A program pénzügyi keretéről a kormányzati megszólalásokban tízmilliárdos és a több tízmilliárdos nagyságrend is elhangzott. Lapunk úgy tudja: a legutóbbi tervezett összegként 20 milliárd forinttal számolnak a döntéshozók. Az egészségügyi kormányzat célja, hogy 2027 végére érdemben rövidüljenek a várakozási idők.

Korábbi vállalásuk szerint a fekvőbeteg-ellátásban legfeljebb hat hónapot, a járóbeteg-ellátásban legfeljebb két hónapot kellene várni. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter később úgy fogalmazott, hogy a betegek legalább 90 százalékának 180 napon belül kellene ellátáshoz jutnia. A két vállalás között van különbség: az utóbbi a betegek egy részénél továbbra is megengedne fél évnél hosszabb várakozást.

Hét év alatt több mint kétszeresére nőtt a várakozás

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai szerint 2019-ben országosan átlagosan 126 napot vártak azok a betegek, akiken térdprotézis-műtétet végeztek. 2026 augusztusára ez az idő 295 napra emelkedett. A csípőprotézis-beültetéseknél ugyanezen időszak alatt 88 napról mintegy 145 napra nőtt a tényleges átlagos várakozási idő. Ezek az adatok a már elvégzett műtétek előtti várakozást mutatják, nem azt, hogy egy ma várólistára kerülő beteg pontosan mikor jut operációhoz.

„Nyolcat megoperálunk, de tizenhatot jegyzünk elő” – Videóriport az Uzsoki Utcai Kórház műtőjéből

Az országos átlag ráadásul jelentős intézményi különbségeket takar. A három legnagyobb műtéti várólistán június elején összesen 35 623 olyan beteg szerepelt, aki már legalább hatvan napja várt beavatkozásra. Közülük 19 892-en térdprotézisre, 9796-an csípőprotézisre, 5935-en pedig szürkehályog-műtétre vártak. Vagyis ezek a számok nem az összes várakozót, hanem a legalább hatvan napja várókat mutatják. A NEAK értékelése szerint a hozzáférési probléma elsősorban a protézisműtéteknél súlyos. A szürkehályog-műtétek országos tényleges átlagos várakozási ideje például nem éri el a hatvan napot, bár az egyes intézmények között ott is lehetnek jelentős eltérések.

Az Uzsokiban már alig van tartalék

A kormány a műtéti kapacitások jobb kihasználásától várja az eredményt. Csakhogy vannak olyan kórházak, ahol a munkaszervezésben már alig maradt tartalék. Ilyen az Uzsoki Utcai Kórház ortopédiai osztálya, ahol videóriportunkat forgattuk.

Hangody László ortopédsebész professzor és munkatársai évek óta olyan munkaszervezéssel dolgoznak, amelyben egy sebész két műtő között váltva akár négy térdprotézis-beültetést is elvégezhet a szokásos munkaidőben. Amíg az egyik műtőben operálnak, a másikban előkészítik a következő beteget. Egy komplikációmentes térdprotézis-beültetés maga nagyjából 35–40 percig tart, de az érzéstelenítés, a beteg előkészítése, a műtő takarítása és a következő operáció előkészületei további időt igényelnek.

Az Uzsokiban korábban volt olyan időszak, amikor egyetlen munkanap alatt tizenkét protézisműtétet is elvégeztek. A forgatás idején azonban  „már csak” napi nyolc beavatkozásra volt lehetőség. A sebészek dolgoznának, de a három műtőből csak kettőt tudtak használni, miközben a műtő berendezéseinek egy része elöregedett, és tovább szűkíti a kapacitásaikat, hogy kevés az aneszteziológus. A műtétek számát az is korlátozza, hogy az operált betegeket el kell helyezni és ápolni kell. Hiába sikerül gyorsan talpra állítani a protézisműtéten átesetteket, ha az osztályon nincs elegendő hely vagy megfelelő számú ápoló az újabb betegek fogadására.

A finanszírozásról is vita van

A program egyik kulcskérdése, hogy az egészségbiztosító által fizetett térítés fedezi-e a beavatkozások tényleges költségét. Hangody László a videóriportban arról beszél, hogy a kórházi finanszírozás az elmúlt években nem követte megfelelően a költségek növekedését. A protézisműtétekhez szükséges implantátumok, eszközök és egyéb ráfordítások drágultak, miközben a finanszírozás emelése szerinte nem tartott lépést ezzel.

A finanszírozói oldal, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) vezetői szakmai fórumokon jelezték: a műtétek megtérülésének értékelésekor nem elegendő kizárólag a beavatkozások után fizetett alapdíjjal számolni, figyelembe kell venni a kórházaknak külön folyósított bértámogatást is.

Eltérő költségek

Egy első protézisbeültetés és egy korábban beültetett protézis cseréje vagy rekonstrukciója ráadásul egészen eltérő költségekkel járhat. A forgatáskor mindkét műtéti típust követhettük.  A rekonstrukciós beavatkozásnál a sebészek csak a térd feltárása után szembesültek azzal, hogy az eredetileg tervezettnél nagyobb cserére van szükség. Ez nemcsak a műtéti időt, hanem a felhasznált implantátumok költségét is növelte. A finanszírozás betegségcsoportonként meghatározott átlagos térítésekkel működik. Ezért egy adott csoporton belül a kevésbé költséges esetek és a különösen drága, összetett műtétek nem feltétlenül térülnek meg azonos mértékben.

A várólisták rövidülése még nem feltétlenül jelent több műtétet

A program másik fontos eleme a várólisták felülvizsgálata. Hegedűs Zsolt miniszter, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) minapi konferenciáján beszélt arról, hogy egyes intézményekben az ellenőrzéskor kiderült, hogy a nyilvántartott betegek 20–30 százalékának már nincs szüksége az eredetileg tervezett műtétre, például azért, mert időközben másutt megoperálták. A kórházak most feladatul kapták, hogy vegyék fel a kapcsolatot a várólistán szereplőkkel, ellenőrizzék, továbbra is szükséges-e a beavatkozás, és aktualizálják a műtéti időpontokat.

Erre azért is szükség van, mert a közfinanszírozott rendszerben elvégzett műtétekről a NEAK rendelkezik adatokkal, a magánellátásban végzett beavatkozásokat a Nemzeti Protézis Regiszterből lehet legyűjteni, ide viszont nem feltétlenül kerül be a magánszolgáltatók által elvégzett összes beavatkozás és nem minden magánellátásban operált beteg szerepelt korábban közfinanszírozott várólistán. Az adatbázisban 2025-ben 2056 magánfinanszírozott csípőprotézis-műtét szerepelt.