Magyar katolikus körlevél bírálja a leggazdagabbak fényűző életmódját

A katolikus püspöki kar 1996-ban bocsátotta ki az Igazságos és testvériesebb világot! című körlevelét, most pedig – a harmincadik évfordulón – ugyanezzel a címmel újabb körlevéllel jelentkezett. A terjedelmes, több mint hatvanoldalas kiadványban megjelentetett dokumentumot Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek jelenlétében hétfő este mutatták be.

Székely János szombathelyi megyéspüspök, a püspöki kar elnöke köszöntőjében elmondta, hogy a körlevél kiadásáról tavaly született döntés, tehát – ezt már mi tesszük hozzá – egy olyan időpontban, amikor még nem lehetett tudni, ki nyeri a 2026-os parlamenti választást.

Krisztus nem másodhegedűsként jött a világra, nemcsak az Istennel való kapcsolatunkat akarta átformálni, hanem az egész világot – fogalmazott Székely János. Az ember arra születik – folytatta –, hogy megtanuljon szeretni.

 

Építsünk együtt

 

A körlevél evangéliumi látásmóddal próbált ránézni a magyar társadalomra. Harminc év alatt rengeteg minden történt Magyarországon. Jelentős gazdasági fejlődés és átalakulás ment végbe, tagjai lettünk az Európai Uniónak, de negatív jelenségek is „kopogtatnak”, mint például az aggasztó demográfiai helyzet, a határaink mellett dúló háború, a klímakatasztrófa egyre fenyegetőbb réme, a leszakadó és mélyszegénységben élő néprétegeink valósága – sorolta Székely János.

A kiadvány nemcsak elemzés, hanem meghívás is minden jóakaratú emberhez annak érdekében, hogy „építsünk együtt egy igazságosabb és testvériesebb világot”. A körlevél bevezetőjéhez hasonlóan a püspöki kar elnöke is Izajás próféta könyvét idézte, majd kijelentette: „ha tudnánk meglátni a szegényt, megtörni a kenyeret az éhezőnek, akkor a társadalmunk újra megtelne örömmel, élettel”. Székely János szerint ugyanis ez a körlevél legfőbb üzenete: ha igazságosabb lenne a világunk, akkor boldogabb is volna.

 

A súlyos egyenlőtlenségek továbbra is jelen vannak a magyar társadalomban

 

A nyolc fejezetre tagolt körlevél harmadik része az igazságosabb és emberségesebb gazdaság megteremtésének lehetőségével foglalkozik. Az átlagos reáljövedelem – olvasható – harminc év alatt mintegy a 2,3-szorosára növekedett, a foglalkoztatottság az utóbbi évtizedekben jelentősen bővült. Ugyanakkor a gazdasági nehézségek és a súlyos egyenlőtlenségek továbbra is jelen vannak a magyar társadalomban. „Különösen is bántó a leggazdagabb réteg sok esetben fényűző életmódja” – tette szóvá a püspöki kar körlevele nevek említése nélkül.

 

 

A kiadvány, amely értelemszerűen még nem reflektálhatott Magyar Péter miniszterelnök hétfőn tett bejelentéseire, más gondokra is felhívta a figyelmet. 2008 óta nem emelkedett a gyes és a minimálnyugdíj összege, így igen sok hazai család és idős ember él a szegénységi küszöb, a fogyatékossággal élők és szüleik 75 százaléka pedig a relatív szegénységi küszöb alatt.

Az egyszülős családok jelentős része is komoly anyagi gondokkal küzd. A saját jogú nyugdíjasok körülbelül egynegyede, mintegy 544 ezer idős ember kap havi 160 000 forintnál kevesebb nyugdíjat. A devizahitelesek és a díjhátralékosok egy jelentős része még nem tudta az irreálisan magas kamatok miatti tartozását visszafizetni. A szociális területen dolgozók bére számottevően elmarad az országos átlagbértől.

Magyarországon az elmúlt évtizedekben a korrupció erősen jelen volt a gazdasági életben, amely nem csupán a megvesztegetéshez hasonló jogellenes cselekményeket jelenti, hanem a közjóval össze nem egyeztethető, átláthatatlan és tisztességtelen befolyásgyakorlás formáit is magában foglalhatja – állapította meg a körlevél. A katolikus egyház tanítása a demokratikus rendszerek legsúlyosabb torzulásai között tartja számon a politikai korrupciót, egyúttal fontosnak tartja a korrupció minden formájának elutasítását, valamint az átláthatóság és a tisztesség érvényesülését a gazdasági életben.

 

A roma kisebbség nem probléma, hanem lehetőség

 

A körlevél szerint a gazdasági élet területén a mai magyar társadalom legfontosabb kihívása a leszakadó néprétegek esélyeinek erősítése. Elengedhetetlenül fontos minőségi oktatást biztosítani a legszegényebb településeken felnövő gyerekek számára is. Elérhető munkalehetőségeket kell biztosítani az ország leszakadó kistérségeiben is. Elfogadhatatlan, hogy gyermekek százezrei nőnek fel úgy, hogy nélkülözik a szükséges anyagi javakat.

Roma honfitársaink jelenléte nem probléma, hanem mindenekelőtt lehetőség. „A hazánk előtt álló egyik legfőbb feladat az ő felzárkózásuk, beilleszkedésük elősegítése” – rögzítette a körlevél. A katolikus egyház és más keresztény felekezetek saját küldetésükből fakadóan részt vállalnak a szegénység enyhítése és a társadalmi felzárkóztatás szolgálatában. Sürgető feladat az idősotthonok és a pszichiátriai otthonok létszámbővítése is.

Az ötödik, „Szeretet és igazságosság a közéletben” címet viselő fejezetből kiderül: az egyház elvárja tagjaitól, hogy hitüknek és belőle fakadó erkölcsüknek megfelelően kapcsolódjanak be a közéletbe, vegyenek részt a politikai életben is. A politikának a közjót, vagyis a társadalom egészének javát kell szolgálnia, hitelét veszti, ha pusztán saját hatalmának korlátlan felépítése vagy önző, anyagi érdekek irányítják.

A püspökök és a papok nem tölthetnek be politikai tisztséget, küldetésük nem politikai természetű. Arra kell törekedniük, hogy a közösségekben természetszerűen jelen lévő eltérő politikai hovatartozások ne okozzanak belső feszültségeket, törésvonalakat.

 

 

A helyes kormányzati politika központi törekvésének kell lennie, hogy mindenki munkához juthasson, így tudjon gondoskodni maga és családja megélhetéséről. A pénzügyi kedvezményeken alapuló munkahelyteremtésnek ugyanakkor hátulütői is lehetnek, különösen akkor, ha a gazdasági érdekek elsőbbséget kapnak a munkavállalók jogai és a közjó rovására.

 

Fontos meghallani a vidék hangját

 

1990 után az „anarchia veszélyét hordozó decentralizáció” során kis falvak önálló oktatási és egészségügyi intézményfenntartóvá váltak. Az elmúlt évtizedekben aztán komoly centralizáció történt. Egyelőre nem alakult ki egy működőképes egyensúly a központi és a helyi intézmények között – kifogásolta a körlevél. A nagymértékben központosított állami intézmények nehézkesen működhetnek, nem mindig tudnak megfelelően és kellő időben reagálni a helyi szükségletekre. Fontos lenne visszaállítani az önkormányzatok szélesebb körű feladatellátását, és biztosítani az ehhez szükséges forrásokat.

Fontos az is, hogy a politikai hatalom birtokosai mindig meghallgassák az ellenvéleményeket, és aktív párbeszédet folytassanak az értelmiséggel, de meghallják a vidék hangját, az egyszerű ember bölcsességét is. Magyarország önállósága és függetlensége szintén fontos, megőrzendő kincsünk. Az egyház társadalmi tanítása elismeri a nemzeti szuverenitás jelentőségét, amely egy nemzet politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális önazonosságát fejezi ki. Ez a szuverenitás azonban „nem abszolút: a nemzeteknek tudniuk kell egy közös cél javára lemondaniuk jogaik egy részének gyakorlásáról, annak tudatában, hogy egy családot alkotnak”.

A nemzetünket érintő nagy kérdések esetében – amilyen a családok védelme, a migráció, a béke megőrzése, a határainkon túl élő magyarság támogatása és érdekeinek védelme, valamint az energiaellátás, a vízkészletek és a földtulajdon nemzeti kézben való megőrzése – nagy bölcsességet igényel annak megkülönböztetése, hogy mikor kell európai partnereinkkel közösen, és mikor önállóan döntéseket hoznunk. Ezek miatt viták kereszttüzébe kerülhetünk: „mégis nekünk kell döntenünk, és nem engedhetjük, hogy külső erők játékszerévé váljunk”.

A határainkon túl élő magyarság nemzetünk szerves része, ezzel együtt kiemelt fontosságú a jó szomszédság ápolása is a környező népekkel. Függetlenségünk és önállóságunk megőrzése mellett törekednünk kell arra, hogy jó kapcsolatokat ápoljunk Európa országaival.

Markáns véleményt fogalmaz meg a körlevél a közbeszéd állapotáról: „a hazai közbeszédben eluralkodott az egyoldalú, csak a sikert vagy a kudarcot hangsúlyozó kommunikáció, ami lényegében lehetetlenné teszi a társadalmi, gazdasági és kulturális problémák elfogulatlan elemzését és megvitatását, valamint a széles körben elfogadható megoldások közös keresését. A helyzetet tovább rontja a személyeskedő, lejárató propaganda, az ellenségképek gyártása, a féligazságok terjesztése, ami emberileg teszi szinte megvalósíthatatlanná az értelmes és tartalmas közvitát”.

 

Megértéssel kell azok felé fordulni, akik az azonos neműekhez vonzódnak

 

A püspöki kar kiadványa úgy látja, hogy az ideológiai és politikai szempontból kettészakadt ország kettészakadt sajtójában alig-alig folyik problémacentrikus érdemi párbeszéd, sőt: aki erre törekedne, azt mindkét oldal kiközösíti. A közbeszédben rendkívül romboló az agresszív hangnem, mások emberi méltóságának megsértése. Pedig az „igazságnak nincs szüksége erőszakra, az a maga szelíd erejével törekszik a meggyőzésre. Megtorló kommunikációnak, bosszú- és gyűlöletbeszédnek, groteszkre épülő stílusnak nem volna helye a közbeszédben”.

Egy demokratikus állam stabil működésének elengedhetetlen feltétele a jog tiszteletben tartása. A katolikus egyház társadalmi tanítása vallja a jogállamiság elvét, „ahol a törvény, és nem az emberek önkényes akarata uralkodik”. Ebből fakad a jogbiztonság, a törvény előtti egyenlőség és a hatalommegosztás tisztelete – bármely politikai erő legyen is éppen hatalmon. Nem lehet jogállamot a jog áthágásával, és nem lehet szeretetteljes társadalmat a gyűlöletkeltésre alapozva felépíteni. A hatalmat gyakorlók önkorlátozása és a más vélemények érdemi meghallgatása elengedhetetlen feltétele egy harmonikus közösségnek.

A körlevél többi fejezete a „csodálatos emberségünk”, a család, az oktatás, nevelés és kultúra, a teremtésvédelem, a fiatalok, a társadalom spirituális megújulásának témáját tárgyalja. A teljesség igénye nélkül: az egyház szilárd hittel vallja, hogy a család a társadalom alapvető sejtje, a kultúra továbbadásának és az ember lelki fejlődésének elsődleges színhelye, amely egy férfi és egy nő élet- és szeretetközösségére épül. Az egyház feladatának tekinti, hogy a házasságot mint szeretetszövetséget és vonzó életutat mutassa fel, közvetítse a „házasság szentségének értékét, az elköteleződés, a hűség és az áldozatvállalás szépségét”.

 

 

A nemi identitással kapcsolatos bizonytalanság és az azonos neműek iránti vonzódás kérdése a keresztény családok életében is megjelenik. „Megértéssel kell fordulnunk mindazon családok irányába, amelyek ezzel a kihívással szembesülnek. Arra bátorítjuk őket, hogy – minden ember méltóságát tiszteletben tartva – az érintett családtagjuk felé türelemmel, irgalommal és szelíd szeretettel forduljanak”, miközben hűségesen képviselik az egyház Szentíráson alapuló tanítását.

 

Megrendült a jövőbe vetett bizalom

 

A körlevél kitért arra is, hogy a tisztaság megőrzése egyaránt fontos a házasság előtt és a házasságban, akárcsak a hűség. A szexualitás valódi értelme a „teljes önajándékozásban rejlik, amely a maga teljességében az élethosszig tartó házastársi szövetség biztonságában és igazságában bontakozhat ki”. A szexualitás megélésének más formái nem valósítják meg az egymás iránti teljes elkötelezettséget és önátadást.

A gyermekvállalási kedv csökkenésében nemcsak gazdasági tényezők játszanak szerepet, hanem a jövőbe vetett bizalom megrendülése, az emberi kapcsolatok törékenysége és az elköteleződéstől való félelem is. A katolikus egyház kiemelt erkölcsi és társadalmi felelősségnek tekinti a gyermekek védelmét. Törekedni kell arra is, hogy a társadalom egészében erősödjön a gyermekek iránti felelősség és a gyermekek védelme iránti érzékenység.

 

Valamit őszintén be kell ismerni

 

Ami az oktatást illeti: a mai magyar oktatási rendszer történelmi és kulturális sajátossága, hogy egyfajta hibaközpontú logikára épül. A magyar közoktatásban és a „standardizált mérések világában” fennállhat annak a veszélye, hogy a diák személyisége és fejlődése háttérbe szorul a teljesítmény és a hibák elkerülésének szempontjai mögött. Lényeges, hogy az oktatásban a mérhető teljesítmény mellett a gyermek személyiségének, fejlődésének és közösségi beilleszkedésének szempontjai is megfelelő súlyt kapjanak.

A körlevél szerint „őszintén be kell ismernünk, hogy az elmúlt évtizedekben az egyház sok területen veszített hitelességéből”. A visszaélések napvilágra kerülése, a múlt feldolgozatlansága és a bizalomvesztés sok embert eltávolított az egyházi közösségektől. A médiában gyakran nagyobb figyelmet kapnak a negatív hírek, miközben sok pap, szerzetes és elkötelezett keresztény hiteles élete kevésbé válik láthatóvá.

A fiatalok különösen érzékenyek a hitelesség kérdésére. Nem pusztán tanításra vágynak, hanem olyan közösséget keresnek, amelyben valódi figyelmet, elfogadást és szeretetet tapasztalhatnak meg. Az egyház csak úgy lehet hiteles, ha nem csupán beszél az Evangéliumról, hanem meg is éli azt.

„Az egyház küldetése az, hogy Krisztus irgalmas arcát mutassa a sebzett emberek felé, és ne bezárkózva, ítélkezve vagy közömbösen reagáljon a nehézségeikre” – emelte ki a körlevél. Az egyháznak nem önmaga körül kell forognia, hanem ki kell lépnie a perifériák felé, ahol az emberek szenvednek, keresnek vagy elveszítik reményüket. Olyan közösséggé kell válnia, amely kezdeményez, bevonódik és kísér, így nem „vámházként”, hanem mindenki számára nyitott otthonként jelenik meg, ahol az ember megtapasztalhatja Isten irgalmát.