Nem volt hiábavaló a kirúgott tanárok áldozata, az idő őket igazolja

2022 az oktatási tiltakozások éve volt: a tavaszi és az őszi félévben is diákok, tanárok és szülők tüntettek, a szakszervezetek ugyancsak több alkalommal hirdettek pedagógussztrájkot. Válaszul az Orbán-kormány szigorította az iskolai munkabeszüntetés szervezésének feltételeit, jelentősen szűkítve a pedagógusok sztrájkjogát. Ennek hatására számos pedagógus a hivatalos sztrájk helyett polgári engedetlenség keretében tagadta meg a munkavégzést, így tiltakozva a sztrájkjog csorbítása és a közoktatás működési problémái – mint a túlzott központi irányítás, a valódi tanszabadság hiánya, magas munka- és tanulói terhek, alacsony fizetések, pedagógushiány – ellen.

A kormány azonban továbbra sem a tiltakozásokat kiváltó okokat próbálta orvosolni, hanem a kritikus hangok elfojtására koncentrált: 2022 őszén 15 tanárt rúgtak ki, amiért polgári engedetlenségi akciókban vettek részt. Az első elbocsátások szeptember végén történtek: a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium öt tanárának ‒ köztük a Tanítanék Mozgalom két képviselőjének, Törley Katalinnak és Palya Tamásnak ‒ szüntették meg a jogviszonyát azonnali hatállyal.

 

 

Novemberben további fővárosi gimnáziumokból bocsátottak el tanárokat, mások mellett Rábai Jánost a Karinthy Frigyes Gimnáziumból és Törökné Pethő Erzsébetet a Vörösmarty Mihály Gimnáziumból. A kirúgott tanárok közül többen bírósághoz fordultak, ám másodfokon, illetve a Kúrián végül elutasították kérelmeiket, ügyük jelenleg az alkotmánybíróság előtt van. A 2026-os kormányváltást követően Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter azonban bejelentette: rehabilitálni fogják a polgári engedetlenség miatt elbocsátott pedagógusokat.

 

Felborított életek

 

Törley Katalin a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett, felsőfokú tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen végezte, ahol francia nyelv és irodalom szakon diplomázott 1992-ben. Ezt követően két évig tanársegéd volt az egyetemen, majd tolmácsként és fordítóként dolgozott 1999-ig, amikor egykori gimnáziumában helyezkedett el francia szakos pedagógusként.
Az oktatás megújításáért 2016-ban létrejött Tanítanék Mozgalom egyik alapító tagja és aktivistája, az évek során a mozgalom egyik legismertebb arcává vált, részt vett a szakmai szervezetekkel és az akkori ellenzéki pártokkal közösen kidolgozott 2018-as Oktatási Minimum program létrehozásában is. A Kölcseyből tanári pályája 23-ik évében, 2022. szeptember 30-án bocsátották el, miután többször is polgári engedetlenségben vett részt.

 

 

‒ Nem voltam bent az iskolában, amikor elhozták a jogviszonyunk megszüntetéséről szóló papírokat. Utána hiába kérdezősködtem, telefonáltam, napokig nem tudtam meg semmit. Végül bementem a tankerületi központba, ahol virágnyelven közölték, ha megkapom postán a levelet, onnantól nem lesz állásom ‒ idézte fel a négy éve történteket Törley Katalin. Kirúgása felborította az életét, ugyanakkor arra is gondolt: végre történt valami, a hatalom nem hagyhatta figyelmen kívül a tiltakozásokat.

Elbocsátását követően továbbra is részt vesz a Tanítanék Mozgalom szervezésében, valamint a Romaversitas Alapítványnál elsősorban középiskolás roma fiataloknak segített továbbtanulási tanácsadóként. Emellett csatlakozott az Együttnevelés Szövetség munkájához is, melynek célja, hogy szakmai javaslatokkal, kampányokkal, érzékenyítő és szemléletformáló fórumok, események szervezésével megváltoztassa a közgondolkodást az eltérő hátterű gyermekek együttneveléséről és elősegítse a befogadó oktatás elterjedését Magyarországon.

A 2024-es európai parlamenti választáson a Magyar Kétfarkú Kutyapárt listájának második helyén szerepelt, de nem szerzett mandátumot. Jelenleg a Tanítanék Mozgalomban végzett munkája a főállása, az állami oktatásba egyelőre nem tervez visszatérni.

– Hiszem, hogy a Tanítanéknak fontos szerepe lesz a jövőben is. Ahhoz, hogy valóban rendszerváltás történjen az oktatásban, nélkülözhetetlenek a civil szervezetek. Nem lehet mindent a minisztériumból megoldani – mondta a Népszabadságnak.

 

Elege lett az államiból

 

Palya Tamás a hatvani Bajza József Gimnáziumban érettségizett, majd 1994-ben a Debreceni Egyetemen (akkor még Kossuth Lajos Tudományegyetem) szerzett matematika-kémia szakos tanári diplomát. Már végzős egyetemistaként, 1993-ban elkezdett dolgozni a püspökladányi Karacs Ferenc Gimnáziumban, ahol 24 évet töltött el. Ez idő alatt sok diákot készített fel emelt szintű érettségire, tanulmányi versenyekre, legsikeresebb tanítványa kétszer nyerte meg az Irinyi Kémiaversenyt. Az iskola élére 2014-ben egy fideszes kötődésű igazgatót neveztek ki, ezt követően egyre világosabb lett számára, hogy neki ott nincs maradása.

– Az új igazgató, miután megérkezett, kijelentette, hogy amit föntről mondanak neki, azt végrehajtja. Ezt az ígéretét be is tartotta. Én viszont sosem voltam ilyen „helyezkedős” típus. De a legrosszabb az volt, hogy nagyon nyomasztó hangulat alakult ki és szinte minden nap üvöltözés volt a tanáriban – mesélte.
Három évig bírta, majd családjával együtt feladták püspökladányi életüket. A budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban 2017-től kezdett dolgozni. A közoktatás egyre romló helyzete miatt 2022 folyamán többször is részt vett polgári engedetlenségben. Ez év szeptemberében az ő közalkalmazotti jogviszonyát is azonnali hatállyal megszüntette a Belső-Pesti Tankerületi Központ. – Arra, hogy Püspökladányból el kellett költöznünk, fel tudtam készülni. Erre viszont nem, egyik napról a másikra történt – mondta.

 

 

Ezt követően úgy érezte, elege lett az állami oktatásból. Félállásban kezdett dolgozni egy gamifikációval foglalkozó weboldalnál, ahol a gamifikált oktatás (például a tananyagok és az értékelések játékosabb, ösztönzőbb formában történő megvalósítása) elterjesztésével, népszerűsítésével foglalkozott.
Ezzel párhuzamosan félállásban tanított a Budapesti Zsidó Hitközség által fenntartott Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2023 júliusától szabadúszó magántanár lett, óraadóként két alapítványi iskolában is munkát vállalt, illetve emelt szintű érettségire felkészítő tanfolyamokon is tanít.

Úgy érzi, a kormányváltást követően valóban szabadabb lett a légkör, de még nem látja egyértelműen, milyen szakmai irányvonalat képvisel az új oktatáspolitika. Azon egyelőre nem gondolkodik – mondta lapunknak –, hogy visszatérjen az állami oktatásba.

 

Négy év túlélés

 

Rábai János hét éve volt a Karinthy Frigyes Gimnázium magyar-média szakos tanára, amikor 2022. november 30-án elbocsátották.

Különösen megrázták a történtek, mert akkoriban egy végzős osztály osztályfőnöke volt, ezt nagyon nehezen hagyta hátra, valójában végigkísérte diákjaikat az érettségiig, csak éppen már iskolán kívülről. Leginkább egy hullámvasút-menetként tudja leírni az akkori eseményeket. A sokkot és a rengeteg sírást időnként egészen felemelő pillanatok, a támogatás és a szolidaritás megnyilvánulásai váltották, amikor a diákok kiálltak a tanáraik mellett és tiltakozásokat szerveztek. Ezek lecsengése után maradt az egzisztenciális bizonytalanság.

 

 

Rábai János az elmúlt négy évben sem szakadt el az oktatástól, dolgozott online tananyag-fejlesztőként, alternatív iskolában és technikumban is, egy rövid ideig pedig a Kőbányai Szent László Gimnáziumban, ahol felsőbb utasításra nem hosszabbították meg a szerződését. Úgy tudja, hogy még a tankerületi igazgató feje felett is átnyúltak a láthatatlan kezek, hogy ne dolgozhasson állami intézményben. Már az új idők eljövetelének eredménye, hogy idén szeptembertől visszatérhetett a gimnáziumba és az állami oktatásba. ‒ A túlélésről szólt az elmúlt négy év, most érzem azt, hogy végre kezd visszarendeződni az életem és már nem jelent hátrányt, hogy részt vettem a polgári engedetlenségben – mondta a Népszabadságnak.

Úgy érzi, az iskolában már most valamelyest nagyobb a mozgástér, lazul az erőteljes felülről jövő kontroll, és pozitív jelnek veszi, hogy véleményezhették a tankerületi igazgatók pályázatait is, bár az önéletrajzaikat nem ismerhették meg. – De még csak az út elején járunk – tette hozzá. A legfontosabbnak azt tartja, hogy csökkenjenek az iskolai terhek a tanárokon és diákokon egyaránt, emellett az infrastruktúra-fejlesztést is elengedhetetlennek tartaná.

‒ Nem csinálnék semmit másképp, de az a mai napig fáj, hogy nem vihettem végig az osztályommal azt a tanévet. Büszke vagyok arra, amit tettünk, mindenhonnan azt a visszajelzést kapom, hogy fontos volt, amit akkor csináltunk és azt érzem, hogy az idő lassan minket igazol – mondta.

 

A hatalom keze messzire ért

 

Törökné Pethő Erzsébet tíz éve tanított angolt a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, amikor otthon betegen fekve a sajtóból megtudta, hogy a diákok érdekeire hivatkozva elbocsátották. Azt mondta lapunknak, ma már képes emlékként tekinteni az eseményekre, de minden perc továbbra is élénken él benne. Az azóta húzódó perek során számtalanszor kellett felidéznie az utolsó időszak történéseit ezért sokáig nehezen lépett túl, „megragadt” abban az időben.

Akkoriban olyan súlyosak voltak a problémák minden iskolában, hogy a tiltakozásukat az elkeseredés hajtotta. A Vörösmartyban például nem volt fűtés, a gyerekek takarókból varrtak maguknak poncsókat, amiket a kabátjukra húztak télen, hogy ne fázzanak a termekben, de még így is állandóan betegek voltak, tanáraikkal együtt.

 

 

Még most is homályos, hogy miért éppen őt és egy másik iskolában dolgozó kollégáját bocsátották el 2022 novemberében. Az egyik per során a belső-pesti tankerület igazgatója azt mondta: azért, mert a kirúgott kölcseysek mellett ők voltak a rekorderek az elmaradt órák számában. Ez azonban Törökné Pethő Erzsébet szerint nem volt igaz, még a saját iskolájában is csak a „mezőny” közepe táján volt, ráadásul az elmaradt órái az eső miatt meg nem tartott tanévnyitó és a tankönyvosztás idejére estek, amikor egyébként sem lett volna tanítás.

Törökné Pethő Erzsébet az elbocsátása után egy ideig úgy érezte, nem szeretne tanítani, ezért próbálkozott például múzeumban is, de a hatalom keze messzire elért. Végül egy alapítványi iskolába vették fel, ahol ma is tanít és a Tanítanék Mozgalomban is aktív. Azt mondta, annak ellenére, hogy Lannert Judit kezdeményezésére mindannyiukat rehabilitálták, és szóltak a tankerületeknek, hogy visszavehetik őket bármelyik állami iskolába, vannak iskolaigazgatók, akik még most is elutasítják a polgári engedetlenségben részt vett kollégáit. Modván, „munkakerülőkkel” nem akarnak együtt dolgozni.

‒ Úgy látszik, még mindig szükség van időre ahhoz, hogy mindenki belássa, mi nem munkakerülők vagyunk. Egyszerűen nem hallgattak meg minket, ezért valamit csinálnunk kellett, hogy felhívjuk a figyelmet a problémákra. Nagyon örülök, hogy most már van egy oktatási minisztérium, és egy olyan miniszter, aki szóba áll velünk és a gyerekek érdekeit tartja elsődlegesnek. De nagyon nehéz a kiinduló helyzet, sok időre és türelemre lesz szükség, mire ebből felépülhet valami – hangsúlyozta.