„A divat sokkal több, mint ruhák tervezése”

Ahogy minden évben, így idén is visszatért a C-IDEA Design Award. A dizájnverseny többek között a kommunikációs és ipari formatervezés, az építészet, a belsőépítészet, a divattervezés és az új média területén keresi és mutatja be a kiemelkedő, innovatív tervezői teljesítményeket. A 2026-os pályázat nevezései 45 országból és régióból érkeztek. A végső értékelésben 41 nemzetközi zsűritag vett részt.

A METU Divat és Textiltervezés Tanszékének hallgatói közül Bánáti Clarissa Modern Ancestry című, 2025-26-ban készült kollekciója Silver Awardot nyert Fashion Design kategóriában. Vig Míra A kis fekete öröksége című munkáját ugyancsak a díjazott alkotások közé választotta a nemzetközi zsűri. Borsos Dorina Strawdress című alkotása szintén elismerésben részesült Fashion Design kategóriában.

A három díjazott projekt különböző alkotói megközelítéseken keresztül foglalkozik a kortárs dizájn meghatározó kérdéseivel: a kulturális örökség újraértelmezésével, a fenntarthatósággal, az anyagkísérletezéssel, valamint a személyes és közösségi emlékezet továbbörökítésének lehetőségeivel. A díjazottakat arra kértük, meséljenek a motivációikról, miért választották a divattervezői pályát.

Bánáti Clarissa elmondta: mindig is érdekelte, hogyan lehet egy gondolatot vagy érzést tárgyakon, anyagokon és formákon keresztül megfogalmazni. „Számomra egy ruhadarab nem csupán öltözék, hanem egyfajta kommunikációs eszköz is. Fontos számomra, hogy a hagyományok ne változatlanul jelenjenek meg, hanem új értelmezést kapjanak a mai öltözködésben.” A díjazott pályázatához az inspiráció nagyon személyes forrásból érkezett.

„A kollekció fontos kiindulópontja a családom erdélyi kötődése, valamint az a kézműves tudás és tárgyi örökség, amely generációkon keresztül elkísér minket. – kezdte Clarissa. “A nagyszüleim és dédszüleim kézimunkái, a textíliák, az öltözködés részletei és a tradicionális technikák mind inspirációt jelentenek. Ezeket azonban nem egyszerű dekorációként szeretném ráhelyezni a ruhákra. Inkább az érdekel, hogyan lehet például a hímzést, a hurkolást, a kézi öltéseket, a zsinórozást vagy a szabásvonalakat szerkezeti és funkcionális elemmé alakítani. Így a múlt nem múzeumi tárgyként jelenik meg, hanem egy mai, hordható ruhadarab részeként.”

Forrás: METU / Instagram

Borsos Dorinát az alkotás szeretete vezette a divattervezői pályára. „Izgalmasnak tartom, hogy egyszerre nagyon funkcionális dolog, ami a mindennapjaink része, de akár iparművészeti magaslatokba is emelkedhet.” Mivel a divatipar az egyik legkörnyezetszennyezőbb iparág, kíváncsiak voltunk, ez hogyan hat az ő szemléletére. „Ez egy rendkívül összetett és globális kérdés, amelyre szerintem nincs egyetlen, mindenki számára egységes megoldás. Tervezőként elsősorban abban látom a saját felelősségemet és lehetőségemet, hogy olyan darabokat hozzak létre, amelyek nem egyetlen szezonra készülnek. A magas minőségű, időtálló és tudatosan megtervezett ruhadarabok hosszabb ideig maradnak használatban. Ezáltal nemcsak esztétikai, hanem fenntarthatósági értéket is képviselnek. Tehát ez nem feltétlenül egyetlen nagy döntéssel valósul meg, hanem sok tudatos, egymásra épülő választás eredménye” – mondta Borsos Dorina.

A második díjazott Vig Míra sem gondolja, hogy a fenntarthatóság a tökéletességről szólna. Szerinte inkább az a fontos, hogy saját lehetőségeinkhez mérten tudatosabban hozzuk meg a döntéseinket. „Számomra ez nem merülhet ki abban, hogy újrahasznosított vagy »fenntartható« anyagot választunk, hiszen ezek a megnevezések önmagukban nem jelentenek valódi garanciát.” – fogalmazott. Míra saját motivációjáról is lelkesen beszélt: „Amint belelát ebbe a világba az ember, sosem fog tudni kiszeretni belőle” – foglalta össze. Tervezőként a tudatos és felelős munkát tartja fontosnak. Át kell gondolni, mit használunk fel, hogyan készítjük el, mennyi ideig szeretnénk életben tartani egy tárgyat, és milyen értéket tudunk adni neki.” – hangsúlyozta.

Manapság egyre több területre tör be a mesterséges intelligencia. Kíváncsiak voltunk, a fiatal tervezők hogyan látják, és az ő munkásságukban van-e, lehet-e szerepe az MI használatának. „Érdekes lehet például kutatásban, vizuális gondolatok gyors tesztelésében, trendek és referenciák rendszerezésében vagy különböző koncepciók kezdeti vizualizációjában.” – válaszolta Bánáti Clarissa. Ugyanakkor – tette hozzá – fontos, hogy az MI ne vegye át a tervezői gondolkodást. Egy kollekció mögött ugyanis nemcsak látvány van, hanem személyes tapasztalat, kulturális háttér, anyagismeret, kézműves tudás és sok esetben konkrét történet. Ezeket az emberi rétegeket egy technológia önmagában nem tudja helyettesíteni.

Borsos Dorina viszonya alkotóként folyamatosan változik a kérdéshez. . –Nyitni kell a technika adta lehetőségek felé, de folyamatosan monitoroznunk kell önmagunkat is. Nehogy túlzásba essünk a használatával és ez kiölje a lelket az alkotásból… Emellett – ha már ennyi szó esett a környezetvédelemről – vannak aggályaim a mesterséges intelligencia mértéktelen használatával kapcsolatban. Ennek a technológiának van környezeti terhe, emiatt is igyekszem tudatosan és visszafogottan használni.”

Vig Mírát a kérdés inkább arra készteti, hogy újra megfogalmazzuk, mit értünk alkotás és szerzői jelenlét alatt. „Ahogy egyre könnyebbé válik képek, formák és ötletek gyors létrehozása, számomra egyre értékesebbé válik az, amit nem lehet pusztán az eredmény alapján megérteni: az az idő, figyelem, tapasztalat és emberi döntéssor, amely egy tárgy létrejöttében jelen van. Ettől függetlenül szerinte az MI helyet kaphat a tervezésben, különösen olyan feladatoknál ahol valóban segíti a gondolkodást vagy a technikai munkát. „Nem az eszköz megléte vagy hiánya a kérdés, hanem az, hogy mit vesz át az embertől, és mit tesz hozzá.” – hangsúlyozta.