Négy éve nem látott csúcsra nőhet idén a csoportos létszámleépítések száma

Az eddigi adatok alapján már most látszik, hogy érdemben megugrott a csoportos leépítésekben érintettek száma, és ha a tavalyi tendencia folytatódik, év végére elérheti a nyolcezer főt. Nógrádi József szerint ráadásul éppen az év egyik legkritikusabb időszaka következik. A nyári leállások után újraindultak a gyárak, a magyarországi leányvállalatok pedig ezekben a hetekben fogadtatják el az anyavállalatokkal a következő időszakra vonatkozó üzleti és termelési terveiket.

Ez azért különösen fontos, mert a tervek elfogadásakor már az is látható, mekkora rendelésállománnyal, milyen kapacitáskihasználtsággal és bevétellel számolhatnak a cégek. Ha a piac nem igazolja a korábbi várakozásokat, az anyavállalat nem feltétlenül hagyja jóvá az eredeti terveket, hanem költségcsökkentést várhat el. Azoknál a vállalkozásoknál pedig, amelyek jövedelmezősége már most kritikus szintre került, ennek egyik következménye a létszám lefaragása lehet.

A gyenge konjunktúra leépítéseket hozhat

Az elmúlt hónapokban erre több látványos példa is akadt. Az Electrolux az év végéig bezárja jászberényi hűtőgépgyárát, ami mintegy 600 munkavállalót érint. Az autóipari beszállító WKW Hungaria Kft. győri üzemében pedig 470 ember munkaviszonya szűnik meg. A vállalat közlése szerint egyes megrendeléseket visszavontak, a megmaradó rendelésállomány mellett pedig már nem lehet gazdaságosan fenntartani a győri termelést.

Nógrádi József szerint éppen ez mutatja meg a jelenlegi probléma lényegét. Ha egy vállalkozás a bevételi oldalon nem tud előrelépni, mert nincs új megrendelés, nem bővül a piac vagy romlanak az értékesítési lehetőségei, egy idő után a költségeihez kell hozzányúlnia. Ezek között pedig az egyik legnagyobb tétel a munkaerő. A tartósan gyenge gazdasági környezet hatása ezért késleltetve ugyan, de egyre erősebben jelenhet meg a foglalkoztatásban.

A vállalati demográfia elemzésével is erre következtetésre juthatunk. Az év első nyolc hónapjában mindössze 13 433 új céget alapítottak Magyarországon, ami 2017 óta a legalacsonyabb érték. Bár a cégmegszűnések száma néhány százalékkal mérséklődött, az új alapítások száma viszont annyira alacsony, hogy a társas vállalkozások állománya továbbra is csökken. Nógrádi számítása szerint 2023 óta összességében mintegy 120 ezer cég szűnt meg Magyarországon. Ez a jelenlegi, mintegy 480 ezres társas vállalkozói állomány negyedének felel meg, ami egészen magas mutató.

A munkaerőpiac friss számai is ezt a trendet tükrözik. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint júliusban 222 ezer munkanélküli volt Magyarországon, augusztusban már 229 ezer, a munkanélküliségi ráta pedig 4,5-ről 4,7 százalékra emelkedett. A június és augusztus közötti időszakban az elsődleges munkaerőpiacon átlagosan 36 ezerrel dolgoztak kevesebben, mint egy évvel korábban.

Az elhelyezkedésnél kevesebb ideig jár segély

Nógrádi szerint már egészen kicsiny állomány, további 10–20 ezer munkanélküli megjelenése elegendő lehet ahhoz, hogy az állástalanok aránya elérje az 5 százalékot. Ilyen szint tartósan legutóbb a 2010-es évek közepén jellemezte a magyar munkaerőpiacot. A koronavírus-járvány idején egyes hónapokban 4,7–4,9 százalék környékére emelkedett a mutató, 2016 májusában 4,8 százalék volt, azt megelőzően mértek 5 százalék feletti értékeket, azaz több mint egy évtizede.

A szakember szerint nemcsak a munkanélküliek száma, hanem összetétele is egyre nagyobb problémát jelent. Az állástalanok több mint fele 45 év feletti, mintegy 40 százalékuk pedig diplomával, érettségivel vagy technikusi végzettséggel rendelkezik. Az átlagos elhelyezkedési idő ennek ellenére 12 hónap körül mozog, miközben az álláskeresési járadék legfeljebb 90 napig jár. Nógrádi szerint ez különösen azoknál a háztartásoknál okozhat súlyos problémát, ahol a munka nélkül maradó középkorú dolgozó egyben a család elsődleges keresője is.

A munkaerőpiaci alkalmazkodás egy része ugyanakkor nem feltétlenül jelenik meg a munkanélküliségi statisztikákban. Nógrádi szerint az elmúlt években egyre több, a munkaerőpiacról kiszoruló ember indított egyéni vállalkozást. Emellett bizonyos területeken a cégek is egyre inkább vállalkozói jogviszonyba terelik korábbi munkavállalóikat, így a járulékfizetés és más terhek egy része átkerül a dolgozóhoz. Emiatt az egyéni vállalkozók számának növekedése mögött szerinte nemcsak valódi vállalkozási kedv, hanem kényszervállalkozás is meghúzódhat.

A nagyfoglalkoztatók viselkedése is előre jelezhető

Különösen nagy kockázatot jelent, hogy éppen azokban az ágazatokban romlott a helyzet, amelyek nagy tömegben foglalkoztatnak embereket. Nógrádi szerint az aszályos év a közel 200 ezer embert foglalkoztató agráriumból indíthat el kiáramlást, miközben a szintén mintegy 200 ezres dolgozói létszámú autóipar továbbra is komoly nehézségekkel küzd. Az építőiparban mintegy 350 ezren dolgoznak, miközben az ágazat hosszabb ideje gyenge teljesítményt mutat, a hozzávetőleg 170 ezer embert foglalkoztató szálláshely-szolgáltatásban és vendéglátásban pedig a vállalkozások az idei szezon teljesítményére panaszkodnak.

Ez azért jelent külön problémát, mert az ezekből az ágazatokból esetlegesen felszabaduló munkaerőt nem lehet egyszerűen átterelni a jobban teljesítő szektorokba. Az energetika, a gyógyszeripar vagy a telekommunikáció egyrészt más képzettséget igényel, másrészt létszámuk és munkaerőigényük is töredéke a nagy foglalkoztató ágazatokénak. Ráadásul a most nehéz helyzetben lévő területek több részében az átlagkeresetek is az alacsonyabbak közé tartoznak, így az ott dolgozók pénzügyi tartalékai is korlátozottabbak lehetnek.

A vállalatok jövedelmezőségét az exportpiacok gyengesége és az árfolyam alakulása is rontotta. Nógrádi szerint számos hazai exportőr 10 százalék alatti profitrátával működött, miközben költségeik ennél nagyobb mértékben emelkedtek. Az eredetileg tervezettnél kedvezőtlenebb árfolyam és a költségek növekedése sok cégnél felemésztette a korábbi nyereséget. A veszteségek ellensúlyozására ezért további működési konszolidációba, létszámcsökkentésbe vagy kevésbé látványos, csendes leépítésbe kezdtek.

A legkiszolgáltatottabb helyzetben a hazai kis- és középvállalkozások lehetnek. Ezek gyakran eleve alacsonyabb profitrátával működnek, miközben ugyanazzal a bérversennyel és költségnövekedéssel szembesülnek, mint a tőkeerősebb nagyvállalatok. A megrendelések visszaesése mellett sokuknak nincs elegendő tartalékuk fejlesztésre, robotizációra vagy automatizálásra sem. Nógrádi szerint ezzel függ össze, hogy mintegy 160 ezer hazai cég tartozik kockázatos pénzügyi kategóriába.

Nagy a bizonytalanság a NER cégek körében

A hagyományos piaci folyamatok mellett egy másik, sajátosan magyar tényező is megjelenhet a munkaerőpiacon. A kormányváltás után a korábbi politikai-gazdasági rendszerhez szorosan kötődő NER-es vállalati kör egy részének is alkalmazkodnia kell a megváltozott környezethez. Nógrádi szerint ezeknél a cégeknél konszolidáció kezdődhet, működésüket egy erősebben versenypiaci környezethez kell igazítaniuk. Ez nem feltétlenül látványos csoportos elbocsátásokban jelenik meg, történhet csendes leépítésekkel, a távozók pótlásának elmaradásával vagy a munkavállalók elvándorlásával is. Utóbbi lenne munkaerőpiaci szempontból a kedvezőbb folyamat. Ha valaki egy ilyen vállalkozástól egy másik, versenypiaci céghez megy át, a munkaerő a piacon marad, csak másik munkáltatónál dolgozik tovább. A probléma akkor keletkezik, ha éppen akkor jelenik meg ez a többletmunkaerő, amikor a gazdaság többi részében is csökken a dolgozók iránti kereslet. Ebben az esetben a gyenge konjunktúrából fakadó hagyományos leépítésekre ráépülhet a NER-es vállalati kör alkalmazkodásából felszabaduló munkaerő is.

A cégek helyzetét közben a gazdaságpolitikai bizonytalanság is nehezíti. A kormányváltással az Orbán-kormány korábbi gazdasági prioritásai részben megszűntek vagy háttérbe szorultak, miközben az új kormány beruházási, iparpolitikai és támogatási irányai még nem minden területen láthatók tisztán. Nógrádi szerint ez vállalati szinten nagyon is gyakorlati problémát jelent. A cégeknek ugyanis nemcsak azt kell eldönteniük, mekkora keresletre számíthatnak, hanem azt is, milyen gazdaságpolitikai környezetbe kell beilleszteniük a következő évekre szóló beruházásaikat és működésüket. Amíg erre nincs világos válasz, egy részük inkább kivárhat a fejlesztésekkel és a létszámbővítéssel is.