Szijjártó Péter hírszerzési aranybánya lehet a kínaiaknak

Finoman szólva is busásan megtérülő befektetés a kínai államnak, hogy a BYD-ban állást adtak Szijjártó Péter volt külügyminiszternek – ezt mondták lapunknak a téma és a terület kényessége miatt nevüket elhallgató nemzetbiztonsági források. Egyöntetűen súlyos nemzetbiztonsági veszélynek és skandallumnak vélték, hogy az egykori miniszter a kormányzatból szinte azonnal átigazolt a kínai állami cég egyik vezetőjének. Ez elmondásuk szerint kockázat Magyarország számára is, de legalább ennyire a NATO-nak, illetve az EU-nak is.

Szijjártó Péter csaknem 12 évig volt külügyminiszter, alá tartozott a gazdaságfejlesztés, de nyolc évig a külső hírszerző Információs Hivatalt is felügyelte, bejárta az egész világot, a nyugati világ döntéshozóit (is) személyesen ismeri. Azaz elképesztő mennyiségű olyan információ van a fejében, ami a globálisan kiterjedt, rendkívül kifinomult hírszerzést folytató kínai titkosszolgálatot érdekli, és amelynek – mint egy forrásunk ecsetelte – „képessége és szándéka is megvan” az ilyen információk kinyeréséhez.

Szijjártó Péter eleve függő helyzetbe hozta magát a kínai állami óriáscégtől, így az ott (is) dolgozó kínai állami hírszerzők kényelmesen „megdolgozhatják” a volt magyar állami döntéshozót. Mint egy terepi felderítésben dolgozó forrásunk ecsetelte: ilyen, munkaviszonyból fakadó, függő helyzetben gyakorlatilag lehetetlen kitérni a „baráti beszélgetések” elől. – Amikor pedig leültetik a volt minisztert, teljesen kizárt, hogy hamis, fél-negyed információk csepegtetésével tudjon ügyeskedni – fogalmaztak forrásaink. „Úgy nagyjából 12 éve ismert az olyan szoftver, ami pusztán az érintett hangszínéből, hanglejtéséből, légzéséből, annak ritmusából megállapítja, hogy az illető hazudik-e vagy sem. Egy ilyen helyzetben képtelenség visszatartani információkat.” Ráadásul az információbiztonságot amúgy is láthatóan hanyagul kezelő exminiszter telefonjának, e-mailjeinek  elérhetősége is az ilyen, IT-alapú hírszerzéshez egyébként is rendkívüli mértékben értő kínaiak közelébe kerül.

Ablak az érzékeny adatokra

Mi érdekelheti a kínai államot? – tettük fel a kérdést forrásainknak, akik erre nagy levegőt vettek, mivel a lista hosszú: Szijjártó Péternek a hírszerzést felügyelő miniszterként rálátása volt a magyar elhárítás-hírszerzés jelentéseire, a kínai szolgálatok itteni hálózatépítésére, a társszolgálatok erről szóló adataira, a magyar szolgálatok felé megfogalmazott hírigényére. Igaz, 2016 után a nyugati hírszerzések jobbára lehúzták a rolót a hazai szolgálatok felé, azaz nem igazán adtak át vitális információkat a magyar társszolgálatoknak, azonban a kéréseikből is ki lehet következtetni, milyen irányban mozognak, mittudnak vagy tudhatnak a kínai hírszerzés amúgy rendkívül kiterjedt hálózatáról.

Szijjártó Péter láthatta, hogy a kiutazó magyar üzleti delegációk – bennük az oda telepített magyar hírszerzőkkel – kikkel kerültek kapcsolatba Kínában vagy idehaza. Ő volt az is, akin keresztül a kínaiaknak rálátásuk lehet az itt lévő más, német, amerikai befektetők, cégek szenzibilis adataira, vagy más, a kínaiaknak konkurens koreai beruházásokra.

Mindez még csak az előétel egy hírszerzőnek. A kínai állam ugyanis teljes globális hírszerzést folytat, azaz a magyar viszonyok feltérképezésén túl sokkal inkább érdekli, hogy az EU és a NATO belső viszonyairól szerezzen ismereteket. A gazdasági hírszerzésen túl Kínát rendkívül érdekelhetik Szijjártó Péter személyes kapcsolatai, sztorijai. Aktív külügyminiszterként Szijjártó Péternek módja volt találkozni sok száz világvezetővel, ismeri az ilyen találkozók biztonsági protokolljait, a vezetők munkatársait, telefonjait, e-mailjeit.

Ebben a körben a legártalmatlanabbnak tűnő információmorzsa is kincset ér – szakmai nyelven ezt tippkutatásnak nevezik a hírszerzők –, amikor akár csak egy célzás, vagy apró emberi sztorik alapján lehet következtetni adott döntéshozó szokásaira, vágyaira, amiből részint döntéselőkészítő iratokhoz személyiségprofil készíthető, vagy éppen el lehet kezdeni becserkészni az illetőt, hogy később – megint csak szakmai nyelven – „beüssék”, azaz beszervezzék ügynöknek.

Mindezt végignézve elvileg teljesen megalapozott volt Szijjártó Péter meghallgatása a parlament nemzetbiztonsági bizottsága előtt – igaz, zárt ülésen. Az más kérdés, hogy volt-e értelme? Szakmai vélekedések szerint nagyjából nulla, inkább politikai cirkusznak volt jó, legalábbis ha ténylegesen és tételesen el akarják számoltatni a volt minisztert, úgy egyszerűen behívják az AH-ba (Alkotmányvédelmi Hivatal) vagy az IH-ba egy meghallgatásra.

Vannak rövidre zárható ügyek

Nem tudni, hogy a szakszolgálatok képviselői jelen voltak-e egyáltalán a meghallgatáson (forrásaink azt vélelmezték: nem). Ahogy az sem tudni, hogy Szijjártó Péter a meghallgatásra kapott-e felmentést a hírszerzéstől vagy az elhárítástól, azaz közölhetett-e a bizottság előtt minősített adatokat. Amennyiben nem – forrásaink ezt valószínűsítették – úgy Szijjártó Péter simán kitérhetett az élesebb kérdések elől azzal, hogy az minősített területet érint.

Ráadásul a nemzetbiztonsági bizottság tiszás tagjai jobbára éppen csak ismerkednek az állambiztonsági szakma szépségeivel, arról pedig egyelőre nem tudni, hogy ilyen, speciális titkosszolgálati területen jártas külső szakértő – például nyugalmazott, veterán titkosszolga – súgna nekik, pontosan mit kérdezzenek Szijjártó Pétertől. Sőt, volt olyan szakmai vélekedés is, hogy az is kérdés, ha a volt miniszter a szolgálatok elé kerülne, „meg tudnák-e őt érdemben forgatni” a nyárson. A szolgálatok belső világát ismerők nagyjából úgy írták le a „cégen belüli” helyzetet, hogy a jelenlegi állomány 80 százaléka az eltelt 16 évben került be a titkosszolgálatokhoz, azaz a NER-ben szocializálódott, ami annyit jelent, hogy szemellenzőt visel. Egyelőre arról sem tudni, kaptak-e olyan erős, szakmai vezetést, amely a volt kormányzattal szemben némileg keményebb fellépésre késztetné őket.

Forrásaink szerint leginkább ezzel a szakmai tétova helyzettel (is) magyarázható, hogy Szijjártó Pétert „csak” a kínai államhoz fűződő fura viszonya miatt hívták be, míg az Oroszországhoz fűződő, finoman szólva is kétes ügyei miatt még mindig nem, holott immáron lassan fél év eltelt a kormányváltás óta.

– A volt miniszter körül jó pár olyan oroszos ügy van, amit néhány napon belül rövidre lehetne zárni – fogalmazott egy szakmai forrásunk, így konkrétan megnevezve a külügy oroszok általi súlyos feltörését, illetve az erre adott kiábrándítóan elégtelen kormányzati válaszokat. Az egyetlen nagy kérdés: a sajátos viszonyban lévő kínaiak és az oroszok hogyan rendezik egymás között, hogy az Oroszországban anno Barátságért érdemrenddel kitüntetett káder most éppen az Oroszországban is igencsak terjeszkedő Kínának dolgozik.