Belföld

Több száz gyógyult beteget nem tudtak kiengedni a közép-magyarországi kórházak belgyógyászati jellegű osztályairól az októberi krízis idején

Szakemberhiány miatt szűkültek az ellátási kapacitások.

Több száz gyógyult beteget nem tudtak kiengedni a közép-magyarországi kórházak belgyógyászati jellegű osztályairól az októberi krízis idején
Fotó: Flajsz Péter / Népszabadság

Naponta 535-636 olyan beteg feküdt a közép-magyarországi kórházak belgyógyászati jellegű osztályain 2026. október 5. és 9. között, aki az adott osztályon már nem igényelt további kezelést, de az intézmény nem tudta elbocsátani. Ez az összes ott fekvő beteg 18,6-22,1 százalékát jelentette – derül ki egy lapunk számára teljesített közérdekű adatigénylésből.

A budapesti belgyógyászati fekvőbeteg-ellátásban október közepére súlyos kapacitáshiány alakult ki, amely már a sürgősségi osztályok működését is akadályozta. Mint arról korábban a Medical Online nyomán mi is hírt adtunk, ekkortájt a kórházakban az orvos- és szakdolgozóhiány miatt kevesebb ágyat tudtak működtetni, miközben jelentős kapacitásokat kötöttek le azok a betegek, akik tartós ápolásra szorulnak vagy szociális helyzetük miatt nem bocsáthatók haza. A szakportál értesülései szerint mintegy 750 beteg elhelyezése okozott problémát, közülük hozzávetőleg 200-an hajléktalanok voltak. A pontos megoszlásról ugyanakkor nem állt rendelkezésre hivatalos adat. Az Egészségügyi Minisztérium elismerte az ellátási nehézségeket, de közlése szerint azokat nem a betegforgalom váratlan növekedése okozta. A tárca és az Országos Kórházi Főigazgatóság rendkívüli egyeztetéseket tartott, és megkezdte a rendelkezésre álló kapacitások összehangolását.

Bedugult belgyógyászati osztályok nehezítik a sürgősségi ellátást Budapesten

Az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) a kimutatásban szereplő budapesti és Pest megyei intézmények adatait összesítette. Október 9-én például 2832 beteg feküdt az érintett osztályokon, közülük 544-en voltak olyanok, akik az adatgyűjtés szerint már nem szorultak további kezelésre a jelenlegi osztályukon, mégsem tudták őket elbocsátani. A kimutatás nem kizárólag aktív belgyógyászati osztályokat tartalmaz: krónikus és ápolási részlegek is szerepelnek benne. Ezért az adatokból nem következik, hogy minden ötödik aktív belgyógyászati ágyat ilyen beteg foglalt volna el. Azt viszont egyértelműen mutatják, hogy a betegek további elhelyezése jelentős problémát okozott a vizsgált intézményekben. A nehézségek mértéke kórházanként jelentősen eltért. A Szent Margit Kórházban az öt vizsgált napon a betegek 51,8-53,7 százalékát sorolták ebbe a kategóriába, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházban 23,9-32,4 százalékukat. Az eltérő osztályösszetétel miatt ezek az arányok önmagukban nem alkalmasak a kórházak teljesítményének összehasonlítására.

A jelentés a továbbhelyezési problémákat is számszerűsíti. A vizsgált napokon 295-318 beteget tartottak nyilván krónikus belgyógyászati elhelyezésre váróként, 77-110 beteget ápolási osztályra váróként. További 126-131 beteg hazabocsátását a kimutatás szerint hajléktalansága akadályozta. A szociális elhelyezésre várók külön összesítése ennél jóval magasabb, napi 700-751-es számot mutatott, az OKFŐ azonban maga figyelmeztetett arra, hogy ez a kimutatás többszörösen is számolhatott egyes betegekkel. Az adatbekérésnél ugyanis nem tették egyértelművé, hogy ugyanazt a személyt nem lehet több kategóriába besorolni. A jelentés ezért kifejezetten a további kezelést nem igénylő, de el nem bocsátható betegek mintegy húszszázalékos arányának figyelembevételét javasolta. Az adatszolgáltatás pontosságával kapcsolatban más kérdések is felmerülnek. Az egyik intézménynél október 8-ára 90 bent fekvő beteget, ugyanakkor 92 további kezelést nem igénylő beteget tüntettek fel, ami 102,2 százalékos arányt eredményezett. A dokumentumból nem derül ki, hogy ezt adatrögzítési hiba vagy az adatok eltérő időpontja, illetve besorolása okozta.

Hegedűs Zsolt elismerte, töredezett és sérülékeny a rendszer, pengeélen táncol a budapesti sürgősségi ellátás

Az OKFŐ egy másik, szeptemberi keltezésű dokumentumot is kiadott. Ebben a főigazgatóság vezetője az egészségügyi minisztert és az illetékes államtitkárt tájékoztatta a közép-magyarországi belgyógyászati ellátás problémáiról. A levél szerint az ellátási kapacitások az előző fél évben egyre szűkültek. A fő okok között az orvos- és szakdolgozóhiányt, a növekvő betegbeáramlást, valamint a krónikus és szociális ellátás felé történő továbbhelyezés beszűkülését nevezték meg. A dokumentum szerint a térség valamennyi, belgyógyászati szakmával rendelkező fekvőbeteg-intézménye érintett volt, bár eltérő mértékben. Az OKFŐ ezért szeptember 28-tól napi adatszolgáltatást kívánt bevezetni a működő és szabad belgyógyászati ágyakról, a bent fekvő betegekről, a továbbhelyezésre várókról és a szünetelő kapacitásokról. Emellett kapacitásbővítési terveket is kért az intézményektől: azt kívánta felmérni, milyen személyi és tárgyi feltételek teljesülése esetén hány ágyat tudnának ismét működésbe állítani.  

Közérdekű adatigénylésünkben nemcsak az ágyszámokra voltunk kíváncsiak. Elkértük az október 15-16-i rendkívüli egyeztetések dokumentumait, az intézményi kapacitáshiány-jelentéseket, az orvosi és szakdolgozói létszámkimutatásokat, valamint a betegirányításról és kapacitásbővítésről meghozott döntéseket is. Az OKFŐ azonban több irat kiadását is megtagadta, mondván, hogy azok döntéselőkészítő dokumentumok. Ezért a rendelkezésünkre álló iratokból nem állapítható meg, hogy október 15-én és 16-án pontosan hány belgyógyászati ágy volt ténylegesen betegfogadásra alkalmas, hány orvos és szakdolgozó hiányzott az érintett osztályokról, és mennyi ideig várakoztak a sürgősségi osztályokon azok a betegek, akiket fekvőbetegosztályra kellett volna áthelyezni. Így nem kaptunk ellenőrizhető, tételes képet arról sem, hogy az OKFŐ milyen konkrét betegirányítási vagy kapacitásbővítési utasításokat adott ki, mely intézmények kaptak új feladatokat, és a meghozott intézkedések milyen eredménnyel jártak.

Ezt is ajánljuk

Szerkesztői válogatás