„Nem igazán tűnt fel, hogy négy percig nem veszek levegőt”

Törőcsik Zsófiának hosszabb időbe telt, mire kérésünkre összeszámolta világbajnoki aranyérmeit. A szabadtüdős búvár 2023 óta kilenc vb-aranyat szerzett, emellett több ezüst- és bronzérem, összetett világbajnoki cím és világrekord is szerepel a gyűjteményében.

„Őszintén szólva egy kicsit meg is döbbentem, nekem nem tűnt fel, hogy ennyi összeszaladt” – mondta mosolyogva a sportoló, aki a ciprusi világbajnokságon ismét bizonyította, hogy a palack és uszony nélküli merülés kategóriájában a világ legjobbja. Nem véletlenül: 108 méter mélységig jutott négy perc alatt – rögzítsük újra: levegővétel nélkül…

Hazaérkezése óta érezhetően megnőtt körülötte a médiazaj, aminek azért örül, mert ennek révén a sportág ismertebbé válik. „Azt látom, hogy nagyon sok ember most szembesült azzal, hogy ez a sportág egyáltalán létezik, és mondjuk rekreációs jelleggel is űzhető. Ez az elsődleges cél, és ennek nagyon-nagyon örülök” – fogalmazott.

A kilenc aranyérem és a világcsúcsok ellenére a saját sikereinek megünneplése nem feltétlenül tartozik az erősségei közé. Hajlamos ugyanis már a következő célra koncentrálni. Bacskó László, a nOxygen Apnea Club elnöke nemrégiben egy hasznos tanáccsal látta el, azt mondta: „Néha menjek át az utca túloldalára, és tapsoljam meg magam.” A mondat annyira megmaradt benne, hogy azóta is gyakran eszébe jut.

„Annyira a célra összpontosítok, hogy amikor elérem, inkább az az elégedettség tölt el, hogy sikerült megvalósítanom azt, amit korábban már annyiszor elképzeltem. Emiatt nem feltétlenül élek át katartikus pillanatokat. Ez a hozzáállás visz előre, de sokszor tudatosan meg kell állnom, és megveregetnem a saját vállamat” – ismerte el.

 

Az új világcsúcs 108 méter

 

A 108 méteres szabadtüdős merüléssel saját világcsúcsát múlta felül, amelyet 107 méterrel tartott. Egy világbajnokságon azonban különösen nagy kockázatot jelent a rekordkísérlet. A négyszámos versenyen ugyanis előfordulhat eszméletvesztés, amely hosszabb regenerációt igényel, és akár az egész világbajnokság végét is jelentheti. Vele is előfordult már korábban, hogy elájult a víz alatt, ami kívülről szerinte is nagyon csúnyán néz ki, de a kísérő búvárok ilyenkor azonnal beavatkoznak. Nála ez speciel egy olyan meditatív állapotba való kerülést jelent, ahonnan már nincs visszaút.

A víz alatti úszás óriási oxigénfelhasználást igényel és ilyenkor a vérben a szén-dioxid termelés elkezd nőni. Ez nagyon nem komfortos helyzet, az agy folyamatosan levegővételre akarja rávenni a szervezetet. A tüdő alatti rekeszizom próbál mozogni, és ezzel is a tüdőt igyekszik mozgásra, levegővételre bírni. Ezt és a mindenkiben genetikailag benne lévő túlélőösztönt kell legyőznie a szabadtüdős merülőnek. Eközben olyan tiszta fejjel kell gondolkoznia, hogy pontosan eltalálja azt a pillanatot, amikor még vissza tud térni a felszínre. A szabadtüdős búvárok szerint ez a képesség fejleszthető, ők sem egyből jutnak ilyen mélységig, az emberi szervezet rengeteg terhelést képes elviselni, ha fokozatosan és szakértelemmel fejlesztik.

„Általában akkor szokta az ember megpróbálni a világcsúcsot, ha elég magabiztos abban, amit csinál” – magyarázta. Ezúttal minden a tervei szerint alakult: „Nemcsak azért örülök, mert új világcsúcs született, hanem azért is, mert maga a merülés is nagyon-nagyon jó érzés volt.”

 

Négy perc egy másik tudatállapotban

 

A felvételen szinte végtelennek tűnik az a négy perc, amelyet a víz alatt tölt. Ő azonban egészen másként érzékeli az időt. „Ilyenkor teljesen más tudatállapotba kerülök. Ha most azt kérné, tartsam vissza négy percig a levegőt, az nagyon nehezemre esne. Hiszen ma már ettem, pörögtem, sok minden máson gondolkoztam. Ott viszont nem igazán tűnt fel, hogy négy percig nem veszek levegőt” – mondta.

A merülés közben minden más háttérbe szorul, a figyelem egyetlen dologra összpontosul. Neki a ciprusi világbajnokságon az egyenlítés jelentette a legnagyobb kihívást. A mélységgel növekvő víznyomás miatt folyamatosan ki kell egyenlíteni a fülben kialakuló nyomáskülönbséget, ellenkező esetben akár a dobhártya is beszakadhat. A négy versenyszámból kettőben emiatt korábban kellett visszafordulnia a tervezettnél.

 

 

A verseny előtti felkészülés része a mentális ráhangolódás. Törőcsik általában másfél órával a rajt előtt érkezik a helyszínre, lefekszik egy polifoamra, letakarja az arcát, kizárja a zajokat és a fényeket, majd zenét hallgatva elképzeli a merülés különböző helyzeteit.

„Vizualizálni szoktam a merüléseket, elképzelek bizonyos szituációkat a víz alatt, hogy mi fog történni, és milyen helyzetben mit fogok csinálni. Ez nagyon sokat segít tudat alatt abban, hogy amikor ott vagyok konkrétan a helyzetben, akkor ne gondolkozzak rajta, hogy éppen mi történik, hanem tudjam.”

 

Meg kellett tanulnia elengedni

 

A világbajnokság legnehezebb része mégsem a rekordkísérlet, hanem az odáig vezető út volt. „Nagyon fontos néha, hogy megtanuljak elengedni dolgokat. Tisztában voltam azzal, hogy ha rástresszelek bármire, akkor azon a helyzeten nem javítani, hanem rontani fogok” – idézte fel.

Végiggondolta, hogy fizikailag és mentálisan is felkészült, mindent megtett, amit megtehetett, a versenyen pedig már csak a maximumot kell kihoznia magából. „Úgy voltam vele, ha ez nem lesz elég, akkor sem leszek csalódott, mert kihoztam magamból a maximumot” – összegzett.

A maximum ezúttal ismét összetett világbajnoki címet és világcsúcsot jelentett. Negyedik szezonját tölti a sportágban, az első kettőben kizárólag medencés versenyeken indult. Kilenc világbajnoki aranyérméből öt medencés (ilyenkor egy levegővel megtett minél nagyobb távolság a cél), négy pedig mélységi versenyeken született. Arra a kérdésre, melyiket szereti jobban, határozottan válaszolt: „Nem tudok különbséget tenni, mert az én fejemben az egyik a másik nélkül nem igazán létezik.”

A világbajnokság után pihenés a műsor, bár a teljes kikapcsolódás nála aligha jelent tétlenséget. A következő hónapokban több időt szán az edzőtermi munkára, amely a mélységi versenyek és edzőtáborok mellett háttérbe szorult, de a lovaglás és a snowboardozás is szerepel a tervei között. A következő nagy cél előtt tehát jöhet egy kis távolság a víztől – és talán néhány perc jut arra is, hogy átmenjen az utca túloldalára, és megtapsolja magát.