Virágzik a digitális túlvilágipar, mesterséges intelligenciával keltik életre a halottakat

Sötét, komor kezelőfelület, a nyolcvanas évek számítógépes termináljait idéző monokróm betűk és provokatív szlogenek fogadják azokat, akik felkeresik a digitális túlvilágipar egyik legismertebb felületét. A „Szimuláld a halottakat” felhívással indító Project December nevű platformot 2020-ban hozta létre az amerikai programozó és digitális művész, Jason Rohrer. A szolgáltatás az úgynevezett deadbotok – az elhunytak személyiségét mesterséges intelligenciával utánzó csevegőprogramok – élvonalába tartozik. A technológia hangklónozást, valamint a hozzátartozók által feltöltött korábbi szöveges üzenetekkel, levelekkel és hangfelvételekkel finomhangolt nagy nyelvi modelleket használ, lehetővé téve a szimulált párbeszédet az eltávozott szerettekkel, írja az osztrák Die Presse.

Míg az egyszerűbb rendszerek csupán a meglévő adatbázisból válogatnak össze korábban elhangzott mondatokat, a fejlettebb alkalmazások a stilisztikai jegyek és gondolati mintázatok alapján önálló, új megszólalásokat is generálnak a virtuális térben. A digitális túlvilágipar Észak-Amerikában a legnagyobb, a leggyorsabb ütemben az ázsiai és csendes-óceáni térségben bővül, míg Európában a szigorú adatvédelmi jogszabályok egyelőre gátat szabnak a tömeges elterjedésnek. A piaci forgalom növekedése azonban globálisan töretlen, miközben a terület jogi és etikai szabályozása szinte teljesen hiányzik.

Vigasztal vagy megfagyott gyász?

A pszichológiai hatások széles skálán mozognak, és a szakemberek körében heves vitákat váltanak ki. Egyes felhasználók valódi megnyugvásról, utólagos megbékélésről és a traumatikus veszteség feldolgozásáról számolnak be. A technológia legismertebb sikertörténeteként a kanadai Joshua Barbeau esetét tartják számon: a férfi huszonhárom éves menyasszonya elvesztése után nyolc éven át küzdött súlyos szociális problémákkal és pánikrohamokkal, és saját bevallása szerint a Project December platformon folytatott beszélgetések segítették ki a bénító állapotból. Másoknál viszont a csevegés éppen ellenkező hatást ér el: érzelmi zavart, destabilizációt vagy a gyászfolyamat kóros megrekedését idézi elő.

A kereskedelmi modellek ráadásul súlyos etikai aggályokat vetnek fel. A kutatók figyelmeztetnek a manipuláció veszélyeire: mi történik, ha egy elhunyt édesanya vagy nagyszülő digitális mása automatikus push-üzenetekkel kezdi sürgetni a folyamatos kapcsolatot, mesterséges függőséget kialakítva a gyászolóban? Még aggasztóbb az a lehetőség, amikor a virtuális avatár prémium szolgáltatásokat vagy ételkiszállítást kezd reklámozni a beszélgetések során. Jogilag sem tisztázott, hogy készíthető-e szimuláció olyan személyről, aki életében ehhez nem járult hozzá, miként az sem, milyen jogok illetik meg a holtakat egy olyan világban, ahol az adatvédelem csak az élőkre vonatkozik.

Día de Muertos és negyvenkilenc napos japán avatárok

A halottakkal való kommunikáció iránti emberi vágy ugyanakkor korántsem a digitális kor terméke. A mexikói kultúrában a november 2-án záruló Día de Muertos az élők és holtak vidám találkozásának hagyománya, az indonéziai toradzsa népcsoport tagjai pedig elhunyt rokonaikat még hosszú ideig beteg családtagként gondozzák, felöltöztetik és beszélnek hozzájuk. A tizenkilencedik században a dagerrotípia megjelenése hívta életre a post mortem fényképezést, amelyben a halottakat a hozzátartozókkal közös családi portrén örökítették meg.

Különösen Kelet-Ázsiában, ahol az ősök tisztelete a mindennapi vallásosság eleven része, a mesterséges intelligencia gyorsan beépül a helyi rítusokba. Kínában a sírgondozás ünnepén, a Csingming-fesztivál idején egyes temetőkben már nyelvi modellekkel és hangklónokkal teszik lehetővé a párbeszédet a sírhelyeknél. Japánban pedig olyan deadbotot hoztak létre, amely pontosan negyvenkilenc napig működik: addig, amíg a buddhista rituális gyászidőszak tart, így a technológia az elengedést segíti ahelyett, hogy végtelenítené a jelenlétet.

A második halál kockázata

A technológiai függés legnagyobb kockázatát a szolgáltatások bizonytalansága jelenti. Ha egy profitorientált vállalat fizetésképtelenné válik, megváltoztatja az üzleti feltételeket vagy frissíti a szervereit, a szimuláció egyik pillanatról a másikra eltűnhet. Erre figyelmeztető példa volt a Replika platform 2023-as esete, amikor egy szerveroldali módosítás nyomán a mesterséges társak személyisége hirtelen kitörlődött. A gyászoló felhasználók számára a technikai malőr felért egy második halállal, rávilágítva arra, milyen veszélyeket rejt az emberi kötődés kiszolgáltatása a piaci logikának.