Jövőre már megbüntethetik azokat a gazdikat, akik nem öblítik le a kutyájuk vizeletét az I. kerületben

A Budavári Önkormányzat képviselő-testülete október végén módosította a közösségi együttélés szabályait, amelynek értelmében kötelezővé válik a kutyavizelet lemosása és az ehhez szükséges vizes palack használata a kerület közterületein. A rendelet 2026. november 21-én lép hatályba. Ezt egy december végéig tartó türelmi időszak követi, ez idő alatt a közterület-felügyelők még csak figyelmeztetik a szabálytalan gazdikat.

A rendszer 2027 januárjától élesedik, ekkortól már pénzbírsággal sújthatják azokat, akik nem tartják be az előírásokat. A kutyasétáltatóknak ellenőrzés esetén fel kell mutatniuk a kutyaürülék felszedésére alkalmas zacskót, valamint (fagypont feletti hőmérséklet esetén) a vizelet lemosásához szükséges vizes palackot. Az új szabályozást egy helyi online felmérés előzte meg, amelyben a válaszadók 80 százaléka támogatta a szigorúbb fellépést a közterületek tisztasága érdekében.

A rendelet azonban számtalan kérdést vetett fel mindazokban, akik láttak – pláne sétáltattak – már valódi, élő kutyát, de Kajó Cecília, a Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegélyszolgálat titkára ennél is tovább ment. Ő ugyanis jogászként rendkívül aggályosnak tartja a rendelet előírásait és azok betarthatóságát. „Szabályozni akkor érdemes, ha egzakt fogalmakkal és egzakt magatartásokkal tudunk valamit leírni, és nem még több bizonytalanságot gyártunk egy jogszabály elfogadásával, mint amennyi előtte volt. Hogyan fogja ellenőrizni a közterület-felügyelő, hogy van-e a kutyásnál vizes palack? Milyen jogosítványai lehetnek az ellenőrzésre? Mi lesz a helyi szabályozással nem feltétlenül tisztában lévő, másik kerületben vagy másik településen lakóval? Mi lesz a külföldi turistákkal, ők milyen tájékoztatást kapnak?” – ez csak néhány példa arra, mennyire átgondolatlan a rendelet a jelenlegi formájában Kajó szerint.

A jogász kifejtette: a törvény alapján a közterület-felügyelő felvilágosítást kérhet és igazoltathat, az igazoltatott adatait kezelheti, és bizonyos kényszerítő intézkedéseket is alkalmazhat. Egy helyi rendelet megsértése miatt azonban nem tartóztathat fel senkit a közterület-felügyelő, mert arra csak szabálysértés esetén van lehetősége. A közterület-felügyelő tehát nem teheti meg, hogy a táska vagy a ruházat átvizsgálásával keresi a vizes palackot. A kutyapisi el nem takarítása estén a jegyző járhat el, közigazgatási hatósági eljárás keretében.

A rendeletből ráadásul az sem derül ki, hogy a felmutatás megtagadása önmagában szabályszegés-e, vagy csak a víz hiánya. Hogy szabhatna ki helyszíni bírságot a közterület-felügyelő, ha ez a szabályszegés nem szabálysértés?

Ugyancsak kérdéses, hogy mi a további menetrend, ha az érintett nem fogadja el a helyszíni bírságot. Az eljárás alá vont személy hogyan bizonyíthatja utólag, hogy volt nála víz? A rendelet azt sem határozza meg, mennyi az elegendő mennyiségű víz. A kutyatartók körében köztudott, hogy a kutyák nem egyszerre ürítik ki a hólyagjukat, ugyanis a vizeletüket a terület megjelölésére is használják, tehát kimondottan takarékosan, beosztva alkalmazzák a vizelést egy séta során. Egy hosszabb séta alkalmával akár 10-15 (vagy még több!) jelölés is történik, márpedig ha alkalmanként csak 1 dl vizet számolunk (amivel amúgy képtelenség leöblíteni a felületet, ez csak látszattevékenység), ez is 1-1,5 liter vizet jelent. Még ha ezt magával is cipeli a gazdi, eléggé életszerűtlen, hogy pár méterenként megálljon, elővegye a palackot a hátizsákból, kiloccsantson egy kis vizet, majd kupak vissza, és folytatódhat a séta. Ha pedig kifogy a víz, és még mindig jelöl a kutya, a szankció egyedül a közterület-felügyelő mérlegelésén múlik.

A „fagypont feletti hőmérséklet” ugyancsak nem egy egzakt meghatározás Kajó Cecília szerint. Ebből ugyanis nem derül ki, melyik mérési adat (meteorológiai állomás, helyszíni hőmérő, telefonos app) az irányadó, továbbá ki bizonyítja az adatot, illetve hogyan rögzítik ezt.

De amitől a leginkább felszalad egy jogász szemöldöke, az az, hogy a rendelet nem a vizelet lemosását írja elő, csak azt, hogy a gazdinál kell lennie víznek. Így tehát a jogszabály értelmében aki rendszeresen lemossa a pisit, és az ellenőrzéskor már üres a palackja, az szabályszegést követ el, viszont aki tele palackkal sétál, de nem mos le semmit, az rendben van.

A fővárosban egyébként a VII. kerületben már korábban hoztak hasonló rendeletet, a jogász szerint az egy fokkal pontosabban fogalmaz: „A közösségi együttélés alapvető szabályaival ellentétes magatartást követ el, aki (…) a közterületen történő sétáltatás során a felügyelete alatt álló állat által okozott szennyezés megszüntetésére alkalmas, az ürüléket felszedő eszközt, valamint a vizelet állagára és szagára vonatkozó kellemetlen következmények visszaszorítása érdekében – fagypont feletti hőmérséklet esetében – vizes palackot nem tart magánál és azt a közterület-felügyelő felhívására nem mutatja be” –, de az, hogy ki hogyan, hol és mit ellenőriz, ott is tisztázatlan.

Kajó Cecília hozzátette: ilyen „locsolós” szabály több olasz és spanyol városban is létezik, jellemzően a szaghatás elleni védekezés a fő cél. „Bár aki tartott már valaha állatot, az szerintem tudja, hogy a locsolgatás önmagában annyi, mint halottnak a csók, és ha a vizeletet nem mossák fel mosószeres vízzel, ugyanolyan büdös marad, és nem riasztja el a többi vendéget sem, aki megérkezik felüljelölni az előző delikvens névjegyét” – jegyezte meg.

Az üggyel kapcsolatos kérdéseinket elküldtük az I. és a VII. kerületi önkormányzatoknak, amint megkapjuk a válaszokat, közölni fogjuk.