Összefogna az izraeli ellenzék az arab képviselőkkel, Benjamin Netanjahu választási csalást kiált

Rendkívüli politikai átrendeződés tanúja a jeruzsálemi közélet, miután a szavazatok hivatalos összesítése nyomán valós esély nyílt Benjámin Netanjahu több mint két évtizedes kormányzásának lezárására. A huszonnégy órája befejeződött szavazatszámlálás történelmi áttörést hozott: az ország lakosságának mintegy húsz százalékát kitevő arab kisebbség kiemelkedő arányban járult az urnákhoz, aminek köszönhetően a két arab formáció összesen tizenkilenc mandátumot szerzett a kneszetben. Ez az eredmény lehetővé teszi, hogy a korábbi vezérkari főnök, Gadi Eisenkot vezetésével működő koalíció megpróbálja leváltani a miniszterelnököt.

A hatalomváltás elérése mindazonáltal rendkívül kényes egyensúlyozást kíván a parlamenti ellenzék soraiban. Eisenkotnak tárgyalásokat kell folytatnia valamennyi partnerével arról, hogy az arab pártok külső támogatásával hozzanak létre kormánytöbbséget, megismételve a Naftali Bennett és Jaír Lapid által korábban sikerre vitt modellt, amely akkor másfél évre ellenzéki padsorokba kényszerítette Netanjahut. A terv megvalósítását azonban nehezíti a jobboldali héjaként ismert Avigdor Liberman, aki határozottan elutasítja a Manszúr Abbász vezette Ra’am és a Hadash–Ta’al támogatását, terrorpártolónak minősítve az arab képviselőket. Liberman hét mandátuma nélkül az ellenzék legfeljebb hatvan voksot tud felmutatni a szükséges hatvanegyes többséghez.

Közös házelnökjelölttel teszteli erejét az ellenzéki blokk

Az ellenzéki pártok megtalálták az első taktikai kompromisszumot az együttműködés megindítására. Amint arról a The Times of Israel izraeli hírportál beszámolója szerint a parlamenti erők megállapodtak, az új törvényhozás november 10-i alakuló ülésén Jaír Lapidot, a Jes Atid vezetőjét és korábbi kormányfőt jelölik a kneszet elnöki posztjára. A tervek alapján Lapid megválasztását a két arab frakció is támogatni fogja, ami döntő próbája lesz a Netanjahu-ellenes erők gyakorlati összefogásának.

A házelnöki szék megszerzése kulcsfontosságú a kormányalakítás szempontjából, hiszen a parlamenti elnök irányítja a kneszet munkáját és a plenáris ülések menetrendjét. A megállapodás azt jelzi, hogy a hagyományos cionista pártok és az arab képviselet közötti távolság áthidalható a jelenlegi kormányfő leváltása érdekében. Manszúr Abbász mérsékelt pártja korábban már igazolta kompromisszumkészségét a polgári ügyek és a településfejlesztési források biztosítása fejében.

Katar-gate és titkosszolgálati vizsgálatok Jeruzsálemben

A mandátumok elvesztése miatt szorult helyzetbe került Benjámin Netanjahu és a Likudhoz hű radikális jobboldal azonnal ellentámadásba lendült a választási eredmény delegitimálására. A miniszterelnök környezete választási csalásokat kezdett emlegetni az arab lakosságú körzetekben. A kormányfői hivatal fellépésére a belbiztonsági szolgálat, a Sin Bét nyomozást indított állítólagos külföldi beavatkozás gyanújával, azt állítva, hogy a szavazókat katari és török forrásokból származó pénzekkel mozgósították az urnákhoz.

A helyzet élességét jelzi, hogy az ügy felderítéséhez a belső elhárítás a Moszad nemzetközi hírszerző ügynökség segítségét is igénybe vette. Amint azt a milánói Corriere della Sera olasz napilap jeruzsálemi tudósítása rögzíti, a „Katar-gate” névre keresztelt botrány a vizsgálatok előrehaladtával sokkal inkább politikai konstrukciónak bizonyul. A Netanjahu által kinevezett biztonsági vezetők már a voksolás előtt folytattak vizsgálódást, ám a vádakat csupán a vesztes választási éjszaka után hozták nyilvánosságra, kétségbe vonva a mandátumok legitimitását.

Őrizetbe vételek bizonyítékok nélkül

A hatósági nyomásgyakorlás részeként a rendőrség korrupció gyanújára hivatkozva őrizetbe vette a Ra’am párt három tisztségviselőjét, a miniszterelnöki hivatalból érkezett jelzések alapján. Az izraeli jogi források szerint azonban az eljárás gyorsan összeomlott: a hatóságok kénytelenek elrendelni a politikusok szabadon engedését, mivel az állítólagos illegális külföldi finanszírozásra semmilyen bizonyíték nem merült fel.

Miközben a kormányfő fia, a háborús éveket Floridában töltő Jair Netanyahu a közösségi felületeken a zsidó állam létezésére leselkedő legsúlyosabb veszélynek bélyegezte az arab szavazókat, a megfigyelők felidézik: öt évvel ezelőtt maga a miniszterelnök igyekezett megnyerni ezeket a választókat, arab nyelvű plakátokon hirdetve magát. A jelenlegi vádaskodás így sokkal inkább a kormányfői szék megtartását célozza a novemberi döntő parlamenti szavazás előtt.