Maszkot hordva visszafiatalodni – Aneta Grzeszykowska lengyel képzőművész kiállítása

A képeket nézve adódik a kérdés: miért vette magára a fiatalkori arcát?

Szeretek műtestrészeket használni a művészetemben, és a képekhez megkértem a családtagjaimat, hogy velem együtt adjanak elő jeleneteket, melyeket aztán lefotóztunk. Két évvel ezelőtt készítettem a Mama című fotósorozatomat, amihez a felsőtestemről készíttettem egy szilikonból készült, realisztikus szobrot egy olyan céggel, mely filmekhez gyárt hasonlókat. Aztán amikor elkészült, egyszerre azt vettem észre, hogy a nyolc éves lányom elkezdett játszani vele, és így született meg a koncepcióm. A ő gyermeki szemszögéből mutattam be egy történetet, ahogy a lányom a rólam készült szobrot cipeli és óvja. Pszichológiai szempontból ez olyan volt, mintha a lány az anyjával szerepet cserélt volna. Pár évvel később arra gondoltam, érdekes lenne, ha tennék egy újabb lépést, és létrehoznám a mostani sorozatomat, aminek az a címe, hogy Lány. De ebben is van paradoxon.

A fotókon a művész egy maszk segítségével újra tizennégy éves lesz

Konkrétan az, hogy ön újra gyermek lett.

Igen, ezúttal is rendeltem egy műtestrészt, ami az én lánykori arcomnak a szilikonból készült mása, amikor tizennégy voltam, pont annyi, ahány éves most a lányom. Szóval ugyanaz a helyzet, mint az előző sorozatomnál, de ezúttal a szilikont magamra vettem, és én váltam egy tárggyá, melyet használhattak a családtagjaim. Így a felcserélődtek a szerepek, megváltozott a család hierarchiája. Én lettem a lányom testvére, a szüleim unokája és a férjemnek a lánya.

Ezzel a gesztussal azt akarja kifejezni, hogy az ember egész életében magával cipeli a gyerekkorát, ami hatással van a későbbi döntéseire?

Igen, ezért látsz a képeken egy hibrid embert ötvenes testtel és tinédzser arccal, mintha ez a nagy gyermek károsodást szenvedett volna azzal, hogy felnőtté kellett válnia, de fordítva is lehet nézni a képeket: a felnőtt ember életét befolyásolja a gyermeki múltja. Ezzel az ábrázolással az idő múlására akartam rámutatni, és arra, hogy idősebb korban, ha elrejtve is, de ott van velünk a fiatalabb identitásunk.

A „visszafiatalodott” művész mellett a családtagjai is feltűnnek

Az egyik képen ön vízben úszik növények között, mint ahogy a Hamlet Opheliáját ábrázolják a festményeken.

Ezzel a fotóval azt akarom mutatni, hogy ahhoz, hogy valaki csodálja a kinézetemet, vissza kell fiatalodnom, az arcomat meg kell változtatnom fiatalra, hogy megfeleljek az emberek elvárásainak, a kulturális sztereotípiáknak. Ami nem egy testpozitív hozzáállás. A valóságban ezért sokan műtétet végeznek el az arcukon, hogy továbbra is szépnek látszanak a fotókon. A sorozatomnak viszont van egy másik aspektusa is: a képek rejtélyesnek tűnnek, mert ha a néző tudja is, hogy azokon valaki egy maszkot vett fel, valósnak látszanak, ami ambivalenciát szül. Nézni akarod a fotókat, amik egyszerre szépek és félelmetesek.

A kiállításon szobrokat is láthatunk, koromfekete ruhájú és testű lányokat, hosszú, fekete hajjal és üres, fekete szemmel. Ők mit jelképeznek?

Ezek a babák a nézőt jelképezik, aki a tükör, mely megmutatja, hogy a befogadó mit gondol a művekről. Ezek a figurák pedig furcsa hatást keltenek, mert paradox módon azzal, hogy egyszínűek, sokkal valódibbnak tűnnek. Hasonló a helyzet, mint az ókori görög szobrokkal, amelyek eredetileg színesek voltak, de az idők során egyszínűek lettek. Amikor viszont színesek voltak, kevésbé voltak realisztikusak.

A galéria terében a fekete alakok a nézőt jelképezik

Más sorozataiban is elváltoztatta a testét?

Az első sorozatomban eltüntettem magamat. A családi albumunk összes fotójáról kitöröltem digitális úton a testemet, így azokon csak a családtagjaim látszanak, szóval nincsen rajtuk a főszereplő. A képeket 2006-ban a berlini biennálén mutattuk be egy lakásban, mintha ezek ottani családi képek lennének. A nézők közül sokan nem is vették észre, hogy valaki hiányzik azokról. Valójában mindenki beleképzelhette magát a fotókon látható szituációkba. A kiállítás poszterén például csak a szüleim látszódtak, és láttam olyat egy buszmegállóban, hogy az emberek a kép elé lépve bepózoltak közöttük. Szóval tényleg kapcsolódtak a művekhez.

A képeken összemosódik a fiatalság és az időskor

Infó:

Aneta Grzeszykowska Córka (Daughter)

Galeria Raster Varsó

Megtekinthető október 31-ig