„Ezekkel az emberekkel kivétel nélkül ott találkoztam életemben először, beleértve Toroczkai Lászlót”

A Mi Hazánk jelöltjeként választották meg a Médiatanács tagjává. Meglepte a párt felkérése?

Maximálisan. Én is csak körülbelül három hete tudtam meg, hogy jelölt leszek, de nagyon örültem neki. Egy magamfajta médiamunkásnak – akinek ennyi kilométer van már a lábában – ennek mindenféleképpen örülnie kell. Különösen úgy, hogy a szakmai teljesítményem okán jutottam eszébe egy pártnak, hiszen soha nem foglalkoztam politikával. Egyébként más jelöltek kapcsán is azt látom, hogy a politikai erők alapvetően szakmai delegáltakban gondolkodtak. Szerintem ez hosszú távon mindenképpen a médiarendszer javára válik.

Hogyan került a Mi Hazánk látókörébe?

Egyszerűen kaptam egy levelet, amiben megkérdezték tőlem, hogy vállalnám-e a jelöltséget. Pár napot azért gondolkodtam.

Ki kereste meg önt?

A párt egyik politikusa.

Lehet tudni, hogy ki?

Lehet, de szerintem ennek nincs jelentősége. A párt egyik alelnöke.

Novák Előd?

Szerintem ennek abszolút nincs relevanciája.

A párt két politikusával, Apáti Istvánnal és Tóth Mátéval tartott közös sajtótájékoztatón jelentették be, hogy jelölik. Ők akkor kifejezetten politikai nyilatkozatot tettek, egyebek mellett a Tisza pártot bírálva. Milyen érzés volt ebbe a politikai térbe kerülve ott állni mellettük?

Abból a szempontból nem volt meglepő, hogy két politikus mellett álltam. A médiatörvény úgy rendelkezik, hogy a Médiatanácsba kizárólag pártok jelölhetnek tagokat. Tehát oda kívülről egyetlen tag kerül be: az elnök, akit nyílt pályázat útján választanak ki. Ellentétben a többi taggal, neki formális módon sincs politikai kötődése. Teljesen világos, hogy a politikusok a politika nyelvén beszélnek, én viszont szakmai nyelvet használtam azon a sajtótájékoztatón is.

 

 

Nem tart attól, hogy a szakmai munkája során a politika megpróbálja önt befolyásolni? Például a Mi Hazánk.

Egyáltalán nem tartok tőle, hiszen a médiatörvény meglehetősen szigorúan és egyértelműen lefekteti, hogy a Médiatanács tagjai a munkavégzésük során nem utasíthatók és kizárólag a törvény rendelkezésének vannak alávetve. Ez garanciát nyújt az összes tag számára, hogy autonóm módon és kizárólag szakmai alapon végezhessék a munkájukat.

Ez a médiatörvény módosítása előtt is így volt, sok esetben azonban mégsem szakmai alapon végezték a munkát korábban.

Erre mondtam azt a sajtótájékoztatón, hogy a magyar médiarendszernek gyógyulási folyamaton kell keresztül mennie. Nem gondolom, hogy műtétre van szükség, de egy hosszú rehabilitációt biztosan igényel. A jogi keretek eddig is megfelelőek voltak, a médiarendszer betegségét vagy gyengélkedését a jogalkalmazás visszásságai okozták. Átgondolt, tudatosabb jogalkalmazással ezek a hibák kijavíthatók. A média jogszabályi környezetének nyári átalakítása számomra olyan pozitív irányt mutat, amelyben erősödni tud a magyar médiarendszer korporatista jellege. Tehát megjelent a médiaigazgatásban az erős civil logika, hiszen például a Független Közmédia Testületbe három szakmai delegált is bekerült. Másrészt pedig, a médiahatóság összetétele visszatért a 2010 előtti paritásos állapotába azzal, hogy az ellenzéki pártok és a kormánypárt egyenlő mértékben delegálhatnak tagokat.

Ön szerint akkor ez a paritásos rendszer a garancia arra, hogy a politikai befolyás ne tudjon érvényesülni a döntéshozatalban?

Jogszabályi oldalról ez mindenképpen erős garanciát jelent. Másfelől viszont, szemléletváltás is történt. Az esetemben – és úgy látom, hogy más pártok esetében is – lényeges szempont lett a kiválasztásnál a szakmai tudás és a tapasztalat. Az első médiatanácsi ülésemen abszolút azt éreztem, hogy színtisztán szakmai alapokon tudunk beszélgetni és döntéseket hozni. Ebből kifolyólag én optimista vagyok a jövőt illetően.

 

 

Megválasztásakor Szabó László és Pindroch Ferenc, a Fidesz és a KDNP jelöltjei is ott ültek ön mellett az ülésterem páholyában. Őket azonban már másodjára se választotta meg a Parlament. Egyetért ezzel a döntéssel?

Nem hiszem, hogy ezt a döntést bármilyen módon kommentálnom kellene. Ismerem mindkét jelöltet korábbról, tehát tudom, hogy azért valamelyest ők is a szakmából jöttek, csak más utat jártak be. Én jobban be vagyok ékelődve az egyetemi világba, és rádiózom 33 éve. Működtettem rádiót, tehát tulajdonosi oldalról is van tapasztalatom. Ők talán inkább tartalmat gyártottak, de olyan mértékben nem ismerem egyikőjüket sem, hogy erről bármit is tudjak nyilatkozni. Feltételezem, hogy a döntéshozók mérlegelték a megfelelő szempontokat.

Azért kérdeztem, mert Szabó László például több szálon is kötődik a Fideszhez. Ön szakmaiságról és politikai függetlenségről beszélt az imént. Ennek fényében akkor kijelenthető, hogy Szabó Lászlót jogosan nem választotta meg a Parlament?

Ha megengedi, akkor inkább a saját jelölésemről és megválasztásomról beszélnék. Azt gondolom, bennem egy olyan jelöltet látott a parlament, aki nem kötődik pártokhoz. Azt feltételezték, hogy rendelkezem azokkal a szakmai kompetenciákkal, amelyek ehhez a munkához kellenek. Később be fog bizonyosodni, hogy ez valóban így van-e, de én azon leszek, hogy visszaigazoljam az elvárásokat.

Az eskütétele előtt a felvételek alapján a formálisnál valamivel hosszabban beszélt Szabó Lászlóval, amikor kezet fogtak. Mit mondott Önnek?

Régóta ismerjük egymást. Annyit mondtam neki, őszintén sajnálom, hogy nem tudunk együtt dolgozni. Arra viszont már nem emlékszem, hogy erre mit válaszolt. Szerintem az a normális, hogy akár más politikai közösséghez tartozó emberek is beszélnek egymással. Vissza kell térnie egy olyan világnak, amiben a homlokegyenest mást gondoló emberek is tudnak diskurzust folytatni. Számomra ez a nulladik szint.

Eskütétele után gratulált Önnek Forsthoffer Ágnes, Magyar Péter és Toroczkai László is. Ezek is csak formális gratulációk voltak?

Ezekkel az emberekkel kivétel nélkül ott találkoztam életemben először, beleértve Toroczkai László pártelnököt is. Nekem ez óriási megtiszteltetés volt, ugyanakkor hatalmas nyomás is nehezedett rám ott a kupola alatt, hiszen nem vagyok ehhez a közeghez hozzászokva. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy így alakult, és azon leszek, hogy ne valljak kudarcot.

A Médiatanács eddig megválasztott tagjai: Polyák Gábor médiajogász, Bencsik Márta jogász, Bodrogi Bea Judit médiajogász, Nagy Krisztina szintén jogász.

Én pedig megátalkodott bölcsész vagyok.

 

 

Jogi végzettség nélkül is felkészültnek tartja magát erre a munkára?

A jogi végzettség mindenképpen előnyt jelent. Bölcsész létem ellenére azonban azt gondolom, hogy az átlagnál jobb jogérzékem van. Szerintem a Médiatanács javára fog válni, ha lesznek olyan tagjai, akik különböző irányból jöttek, hiszen a tudáskészletünk különbözősége okán így más szempontokat is fogunk tudni mérlegelni. Továbbá a Médiatanács tagjai igénybe vehetnek szakértői segítséget. Ezzel fogok is élni, nyilvánvalóan elsősorban jogi oldalról. Másfelől pedig a három évtizedes szakmai múltam okán elég közelről ismerem a Médiatanács működését. Több mint félszáz frekvenciapályázatot írtam, rengeteg hatósági ügyem volt, az egyetemi munkám nyomán pedig meglehetősen jól ismerem a médiaszabályozást, a médiatörvényt, a médiaalkotmányt és sok más európai dokumentumot is. Tehát úgy gondolom, hogy megvan az az alapvető tudáskészletem, ami ahhoz kell, hogy ebben a munkában hasznos tudjak lenni.

A bizottsági meghallgatásán említette, hogy a 2010-ben elfogadott médiatörvénnyel kapcsolatban elég korán felmerültek szakmai kritikák. A nyáron módosított médiatörvényt megfelelőnek találja vagy van valamilyen kritikája vele?

Jelenleg megfelelőnek találom, de nem tudom, hogy ez meddig lesz így, mert a médiaszabályozás véget nem érő folyamat. A társadalmi viszonyrendszer ugyanis egyre összetettebb lesz, ezért olyan konfliktusok fognak felmerülni, amelyek előbb vagy utóbb valamilyen szabályozásért kiáltanak. Ilyenkor el kell gondolkodni a törvény frissítésén, fejlesztésén. Ez viszont a politika feladata lesz, a Médiatanács maximum javaslatokat fog tudni megfogalmazni a törvényhozás számára.

A Művelődési Bizottság meghallgatásán drámainak nevezte a helyi médiumok helyzetét, és megjegyezte, hogy az újonnan létrejövő Sajtóalap kiváló lehetőség lenne a támogatásukra. Az elmúlt években azonban a kormánytól független országos sajtó is nehéz helyzetbe került. Ezen médiumok támogatása mennyire lesz prioritás, amikor majd a Sajtóalap keretében pályázatokat írnak ki?

Nemrég lettem a Médiatanács tagja, úgyhogy nincs még sok tapasztalatom, de azt mindegyik tag nevében mondhatom, hogy a Sajtóalap elindítását prioritásként kezeljük. Van már javaslat a támogatottak körének szélesítésére, illetve szeretnénk majd szakmai szervezetekkel is konzultálni, de ez nem egy-két hét lesz. Olyan rendszert szeretnénk létrehozni, amely hosszú távon stabilan tud működni, és hozzájárul ahhoz, hogy a médiapiac sokszínű, plurális jellege visszatérjen. Azt azonban nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az elmúlt években szűkült a médiapluralizmus. Ahol pedig szűkül a pluralizmus, ott tulajdonosi koncentráció alakul ki, s nő a véleménymonopólium veszélye. Ez nehezíti azt a társadalmi diskurzust, amelynek a kialakítása pont egy plurális médiarendszer feladata lenne.

 

 

Ön szerint akkor a Sajtóalap kereteibe bele kell férjen az országos sajtó támogatása, vagy a helyi médiumok abszolút prioritást élveznek?

Mindkettő fontos, hiszen mind a helyi, mind az országos médiapiac sokszínűségének fontos szerepe van a közélet, a kultúra vagy a gazdaság alakításában és inspirálásában. Úgy gondolom, hogy a szakma bevonásával kialakított, jól átgondolt koncepció ezeket külön-külön fogja tudni kezelni. Nagy örömmel szemlélem viszont, hogy kezd életre kelni egy olyan előfizetői modell, amely pár éve még teljesen elképzelhetetlen volt. Az internet megjelenése ugyanis sajnos hozzászoktatta a magyar társadalmat ahhoz, hogy van ingyen vacsora. De nincs, csak az ezredforduló környékén hozzászoktunk, hogy van ingyen újság, rá lehet kattintani, nem kell fizetni érte. A magyar társadalom ezzel akarva-akaratlanul is borzasztó helyzetbe hozta a sajtót, ugyanis az kénytelen volt politikai vagy gazdasági szereplőknek kiszolgáltatnia magát. Az előfizetéses modell az egyetlen olyan finanszírozási forma, amely nagy fokú autonómiát és függetlenséget biztosít a sajtónak. Azt látom, hogy az elmúlt években ez életre kapott, ugyanis az emberek kezdik megérteni, hogy régebben is oda kellett menni az újságoshoz, és le kellett rakni az 50 forintot a Népszabadságért vagy más sajtótermékekért. A hallgatóimat is arra buzdítom az egyetemen, hogy ne sajnálják kifizetni havonta egy mozijegy árát a sajtónak, mert ezzel nemcsak a saját tájékozottságukat teremtik meg, hanem a demokráciát is óvják és erősítik. Ez rettenetesen fontos dolog, hiszen a sajtó a demokrácia közműve.