Sz. Bíró Zoltán: Vlagyimir Putyinnál a sport is fegyver, az oroszok visszaengedése súlyos erkölcsi hiba
Miközben Oroszország közel öt éve éve pusztító háborút folytat a védekező Ukrajna ellen, a nemzetközi sportszövetségek sorra nyitják ki az ajtót az orosz sportolók előtt. A sportvezetők engedékenysége azonban súlyos politikai és erkölcsi hiba – szögezte le Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő, aki szerint mindez a Kreml legitimációját erősíti, és a hazai közvélemény előtt is azt demonstrálja, hogy Oroszország továbbra is megkerülhetetlen tényező a világban.
A háború nem enyhül, hanem egyre súlyosabb áldozatokat követel, a nemzetközi sportéletben mégis egyre több jel utal arra, hogy Oroszország visszatérhet a száműzetésből. A jégkorongozók és a kézilabdázók a napokban jelentették be, hogy oldanak a szigorú szabályokon, míg a női vízilabdázók már a júliusi Világkupa-döntőben is orosz zászlóval és himnusszal indulhattak Sydney-ben – csapatsportokban ez volt visszatérésük eddigi legjelentősebb állomása.
Sz. Bíró Zoltán szerint különösen érthetetlen a nemzetközi sportszövetségek magatartása, hiszen az Ukrajna elleni invázió 2022 februárja óta nemhogy nem ért véget, hanem tovább eszkalálódott, ezért a korlátozások feloldására semmilyen erkölcsi alap nincs. „Nemhogy oldani kellene az orosz sportolókkal szembeni tiltásokat, hanem fenntartani vagy adott esetben szigorítani.”
A történész úgy látja, a nemzetközi sportvezetés engedékenysége nem pusztán rossz helyzetértékelés, hanem egyúttal súlyos értékválságot is jelez. Felfoghatatlannak tartja, hogy miközben Ukrajnában emberéletek tízezrei és hatalmas anyagi értékek semmisülnek meg, egyes sportszövetségek már az oroszok visszatérésének feltételeit keresik. „Én ezt nagyon súlyos politikai és erkölcsi hibának gondolom.”

Sz. Bíró Zoltán szerint nem pusztán rossz helyzetértékelést, hanem súlyos értékválságot is jelez a történet. Fotó: Tóth Gergő / Népszava-archív
A sportsiker a hatalom legitimációja
Az autokratikus rendszerek különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a nemzetközi sportsikereknek, mert azokkal saját erejüket, kiválóságukat és a rendszer működőképességét is demonstrálhatják, magyarázta az orosz törekvések indítékait Sz. Bíró Zoltán. „Az autokráciák általában nagyon érzékenyek a nemzetközi sportsikerekre, és nagyon fontos legitimáló eszköznek és erejük egyik bizonyítékának tartják, ha a sportban sikereket tudnak elérni.”
Putyinnál ráadásul a visszatérés jóval több szimpla presztízskérdésnél. A sport az orosz hatalmi kommunikáció egyik eszköze, amellyel a belső közvéleménynek és a külvilágnak egyaránt azt lehet üzenni: Oroszországot nem lehet elszigetelni, a nemzetközi közösségnek előbb-utóbb számolnia kell vele. A szakértő szerint az orosz állam minden lehetséges eszközt megmozgatott azért, hogy engedékenyebbé tegye a nemzetközi sportszövetségeket, köztük a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot is.
Azt sem tartja kizárhatónak, hogy egyes sportvezetőket megpróbáltak korrumpálni. Hangsúlyozta, nem akar bizonyíték nélküli állításokat tenni, de az orosz hibrid hadviselés ismeretében ez sem lenne szokatlan vagy meglepő.
Menekülés, tanúvédelem, két váratlan halál
Példaként a 2014-es szocsi téli olimpiát megelőző államilag támogatott doppingbotrányt hozta fel. A rendszer működését – a minták eltüntetését, kicserélését, az adatok meghamisítását – Grigorij Rodcsenkov, az orosz doppingellenőrző laboratórium vezetője tárta fel, és hozta nyilvánosságra. Utána az Egyesült Államokba menekült, és jelenleg is a tanúvédelmi program részeként ismeretlen helyen él. Beszámolója szerint a doppingolás állami szinten szervezett rendszer része volt, a pozitív mintákat pedig eltüntették vagy eredményüket manipulálták. Rodcsenkov menekülése után néhány héttel az orosz doppinglabor, a RUSADA két vezető munkatársa – mindössze 11 nap különbséggel – váratlanul, gyanús körülmények között meghalt…
A szocsi olimpia különösen beszédes példája annak, milyen messzire képes elmenni az orosz állam a sportsikerek érdekében. Oroszország a korábbi téli olimpián még az éremtáblázat tizedik-tizenegyedik helyén végzett, Szocsiban viszont az első helyre ugrott. „Ilyen csodák nem léteznek” – kommentálta Sz. Bíró a hihetetlen felemelkedést.
Zászló és himnusz nélkül, semleges színekben
A szakértő ugyanakkor különbséget tesz az orosz sportolók és az orosz állam felelőssége között. Nem tartja igazságosnak, hogy a háború miatt automatikusan minden sportolót felelőssé tegyenek, de szerinte a visszatérést továbbra is szigorú feltételekhez kell kötni. Elképzelhetőnek tartja, hogy egyes versenyzők semleges státuszban ismét rajthoz álljanak, de az orosz nemzeti szimbólumok használatát továbbra is tiltaná. Ez a zászlóra és a himnuszra egyaránt vonatkozna, a politikai üzenetek közvetítését pedig szankcionálni kellene. „Orosz zászló alatt ne vehessenek továbbra sem részt” – mondta. Szerinte el kell fogadniuk, hogy nem Oroszországot képviselik, hanem semleges sportolóként indulnak, mert az orosz válogatottak teljes visszatérése mindaddig elfogadhatatlan, amíg tart a háború.
Az orosz sportolók visszaengedése része annak a szélesebb nemzetközi folyamatnak, amely fokozatosan relativizálja az Ukrajna elleni háború jelentőségét, és ismét elfogadható szereplőként kezeli Moszkvát. Ebbe a folyamatba illeszkedik szerinte az orosz elnök nemzetközi politikai szerepének újbóli felértékelése is. Donald Trump magatartását különösen károsnak tartja, mert úgy látja, az amerikai elnök politikája hozzájárul ahhoz, hogy Putyin ismét a világpolitika megkerülhetetlen szereplőjeként jelenhessen meg.
A bojkott lehet az utolsó fék
A nemzetközi sportszövetségek döntései ugyanakkor nem feltétlenül jelentenek automatikus visszatérést. A szakértő szerint kétféle bojkott is elképzelhető: az egyik esetben a rivális válogatottak tagadják meg a mérkőzést az oroszokkal, a másikban a rendező országok nem engedik be területükre az orosz sportolókat akkor sem, ha a nemzetközi szövetség már jóváhagyta a részvételüket. Sz. Bíró kifejezetten támogatná, ha a világversenyeket rendező államok a nemzetközi sportvezetés helyett is érvényesítenék az erkölcsi következetességet. Szerinte ha a sportszövetségek nem vállalják ezt a felelősséget, az államoknak kell közbelépniük.
„Ha a nemzetközi sportszövetségekben nincs meg ez az erkölcsi tartás, akkor legalább az államok egy részében legyen meg. A legfontosabb, hogy a sportvilág továbbra is következetesen képviselje azokat az értékeket, amelyekre a nemzetközi sport alapelvei épülnek.”
Ezt is ajánljuk
Gálfi és Bondár is kikapott a viharos nyitónapon Floridában
Michelisz Norbert dobogóval zárta a szezont, de csapattársa lett a bajnok
Verstappen kárörvendett, Russell nem bánta meg, a Ferrari ismét belháborúba keveredett
Max Verstappen nyerte a rengeteg előzéssel tarkított futamot Las Vegasban
A bajnok megint győzött az Üllői úton: Ferencváros–ETO FC 1-3









