Az „üres” vendégszektor, Ókovács Szilveszter és egy történelmi győzelem helyszíni sztorija
Élőben átéltük, miként hódították meg a magyar szurkolók Tbiliszit.
„Mennyire leszek megverve szombaton Tbilisziben, az UEFA-tiltás miatt egyetlen magyar drukkerként a grúzok között?!” – tette fel a költői kérdést a mérkőzés előtti napokban a Facebook-oldalán Ókovács Szilveszter. Az Operaház nemrég távozó főigazgatója egy operaverseny zsűritagjaként tartózkodott a kaukázusi fővárosban, és abban a hiszemben váltott jegyet a Grúzia–Magyarország Nemzetek Ligája-találkozóra, hogy egyedül képviseli majd a piros-fehér-zöld színeket a lelátón. Nos, jelentjük: korántsem volt egyedül. Bár az európai szövetség az Ukrajna elleni meccs eseményei miatt megtiltotta a vendégjegyek árusítását, a magyar szurkolói találékonyság ismét felülírta a bürokráciát, és végül több száz magyar torokból harsogott a „Ria, ria, Hungária!” a Mikheil Meskhi Stadionban.
Bázisépítés az óváros felett
Négy nap, három éjszaka, egy összeszokott baráti társaság és egy olyan túra, amelynek a forgatókönyvét senki sem tudta előre. Csütörtökön landolt a fapados járatunk az ország nyugati részén fekvő Kutaisziben, ahonnan közúti transzferrel vettük célba a mintegy 230 kilométerre fekvő fővárost. A szállásunkat Tbiliszi egyik legautentikusabb és legmagávalragadóbb városrészében, a Betlemi negyedben foglaltuk le, közvetlenül a város fölé magasodó Narikala erőd és a híres Bethlehemi lépcsősor lábánál.
Tbiliszi egyedülálló kettőssége már az első esti sétánál magával ragadott minket: az óváros macskaköves, meredek sikátorai, a szőlőindákkal befuttatott, csipkézett fafaragásos erkélyek, valamint a kupolás, perzsa stílusú kénes fürdők (Abanotubani) és az ultramodern, üvegből épült Béke híd kontrasztja egyszerre idézi meg az ősi Selyemút hangulatát és a modern metropoliszok lüktetését.

A tbiliszi Béke híd esti fényekben. Fotó: Filippov Gergely
A hegyoldalba kapaszkodó utcák, a folyópart felett őrködő Kartlis Deda (Grúzia Anyja) monumentális szobra és a siklóval elérhető Mtatsminda-fennsík panorámája pillanatok alatt kiszakított minket a hétköznapokból.
Meccsnap előtt
Mivel a kényelmünket előtérbe helyezve úgy döntöttünk, hogy ezúttal nem hagyjuk el a fővárost – így az olyan népszerű, egy-két órás autóútra fekvő vidéki célpontok, mint az ősi főváros Mcheta a Dzsvari kolostorral, a keleti Kaheti borvidék ékszerdoboza, Sighnaghi, vagy a Kaukázus égbe nyúló csúcsai között megbúvó Kazbegi egy következő utazásra maradtak –, a pénteket teljes egészében Tbiliszi felfedezésének, a barátságos kóbor kutyákkal és macskákkal való ismerkedésnek és a világhírű grúz gasztronómiának szenteltük.
Az árak – az 1 grúz lari (GEL) körüli 127–128 forintos árfolyammal számolva – magyar szemmel is rendkívül barátiak. Asztalunkra hamarosan megérkezett a grúz konyha megkerülhetetlen ételei. A fűszeres hússal és forró, illatos levessel töltött tésztabatyu, a hinkali – amelyet szigorúan kézzel, a csücskénél megfogva kell kiszürcsölni, különben az asztalterítő bánja – darabja a belvárosi éttermekben 1,6 és 3 GEL (200–380 forint) között mozog. Egy bőséges, 6-8 darabos ebéd így 1500–2500 forintból kényelmesen kijön.

A Grúziában kihagyhatatlan hinakli. Fotó: Facebook/ Restaurant Gemography
Mellette ott gőzölgött a csónak alakúra formázott, olvasztott sajttal, vajjal és nyers tojássárgájával megkoronázott adzsariai hacsapuri, amelyért 17–20 GEL-t (2150–2550 forintot) kérnek. A sör 4 és 10 GEL (500–1300 forint), míg egy kancsó kiváló minőségű, az UNESCO-világörökség részét képező eljárással, földbe ásott agyagedényben (kvevriben) érlelt grúz házibor 15–25 GEL (1900–3200 forint) körül kapható.
Estére már a Száraz híd bolhapiaca környékén és az óvárosi sörözőkben is ismerős dallamok és magyar beszéd foszlányai hallatszottak. Nem ez volt az első alkalom, hogy a hivatalos szankciók ellenére magyar szurkolók lepték el az idegenbeli lelátókat. Emlékezetes, amikor 2024 őszén – a boszniai mérkőzésen történtek miatti tiltás dacára – szép számmal jutottak be honfitársaink az amszterdami Johan Cruijff Arénába a Hollandia elleni találkozóra.
A magyar drukkerek többsége az eredeti vendégszektorhoz legközelebb eső részekre vett jegyet, de ott lebegett a nagy kérdés: vajon mit lépnek majd a helyi rendőrök és biztonságiak a nem várt vendégek érkezésére? A vendéglátósok mindenesetre tárt karokkal fogadtak minket, az angol nyelv szinte mindenhol működik – egyedül a kártyás fizetésnél érdemes résen lenni, a grúz éttermekben és boltokban ugyanis a terminálok hajlamosak pont a fizetés pillanatában „elromlani”, így a készpénz aranyat érhet.
A nagy bejutás, magyar örömünnep
A meccs napján már kora délután megtelt a tbiliszi Szabadság tér és a folyópart magyar szurkolókkal, akik ezen a napon – lévén, hogy nem tudhatták, mi vár rájuk a stadionnál – különösen fegyelmezetten viselkedtek. Ha bárkiben maradt is némi feszültség amiatt, hogyan fogadják majd a hazaiak a szektoraikba vegyülő vendégeket, az az első közös koccintásokkal elillant. A grúzok elképesztő nyitottsággal és vendégszeretettel fordultak felénk a mérkőzés előtt.
A stadionba való bejutás végül zavartalanul zajlott: a helyi rendezők urai voltak a helyzetnek, és kialakítottak egy magyar szektort, amit két oldalról körbeálltak a biztonságiak és a rendőrök, ahol magyar zászlókat is kihelyezhettek a magyar szurkolók. A stadion többi pontján is akadtak azonban honfitársaink, így csak saccolni lehet, hogy körülbelül 500 magyar szurkoló kísérte el Marco Rossi válogatottját Tbiliszibe.

Ókovács Szilveszter is bejutott a meccsre. Fotó: Magyar Labdarúgó Szövetség
A meccset illetően végig kérdéses volt a térdsérüléssel bajlódó Szoboszlai Dominik játéka, aki végül végig a pályán volt, és a meccs legjobbjaként, két gólpasszt adva vette ki a részét az idegenbeli sikerből. Grúz oldalról viszont hiányzott a helyiek BL-győztes szupersztárja, a PSG-ben futballozó Hvicsa Kvarachelia. A „Kvaradonát” körülölelő kultuszról annyit, hogy egybehangzó helyi szurkolói vélemények szerint az ő jelenlététől függ a grúz szurkolók hozzáállása egy-egy válogatott meccshez – ez azonban nem volt érezhető a nézőszámon, ami ezen az estén 20 000-re volt tehető.
Kétgólos győzelmet aratott a magyar labdarúgó-válogatott Grúziában
Amikor a játékvezető lefújta a mérkőzést, a stadion különböző pontjain elszórtan helyet foglaló ötszáz magyar egyszerre kezdett örömujjongásba. A hivatalosan nem létező vendégtábor hangja betöltötte a tbiliszi éjszakát, a játékosok pedig a pálya széléről köszönték meg a támogatást azoknak, akik a tiltás ellenére is elutaztak miattuk a Kaukázusig. A magyar labdarúgó-válogatott története során először győzött Tbilisziben, mi pedig a hazai drukkerek elismerő tapsától kísérve, Ókovács Szilveszterrel és több száz ismeretlen ismerőssel együtt énekeltük a Himnuszt a lelátón. A képzett operaénekes ex-igazgató hangját persze elnyomta a tömeg, de ez ezúttal senkit nem érdekelt. Ennél szebb lezárása nem is lehetett volna ennek az utazásnak.
Ezt is ajánljuk
Marco Rossi nem variál, Szoboszlaival hajtja az A divíziót
Máris elérte a sportvilágot a Tisztítótűz, lemondott Schmidt Gábor, a kajak-kenusok elnöke
Rendkívüli győzelmük után az angolok már azt állítják, hogy ők a világ legjobbjai
Tizenegy év után tért vissza a profi futballba Ronaldinho, 46 évesen játszott az olasz harmadosztályban
Romário Ancelotti azonnali menesztését követeli a japánok elleni vereség után









