A személyre szabott választási rendszer sosem életbiztosítás
Egy széleskörű egyeztetés után megszülető arányosabb választási rendszer az egész társadalomra jó hatással lenne, véli László Róbert. A Political Capital szakértője az ajánlásra épülő jelöltállítást és a levélszavazást is megszüntetné. Interjú
Új választójogi törvényt ígért a Tisza, amivel kapcsolatban szakmai elvárás, hogy legyen társadalmi egyeztetés. Hogyan lehet ezt jól csinálni egy ilyen bonyolult kérdésnél?
Az biztos, hogy nem úgy, ahogy a nemzeti konzultációknál történt. Többszintű egyeztetésre van szükség. A pártok között kell lefuttatni a politikai egyeztetést, és szakmai szinten lehetne választ adni a legtöbb részletkérdésre. Ebbe nemcsak politikai elemzőket, de mások mellett a nemzetiségek vagy a külhoni magyarok képviselőit is be kell vonni. A szélesebb körű társadalmi egyeztetés lenne a harmadik szint. Témakörökre bontva lehetne online felületeken valódi konzultációt szervezni, amit ki lehetne egészíteni egy személyes részvételen alapuló rendezvénysorozattal.
Szakértők rendre azt hangsúlyozzák, hogy nincs tökéletes választási rendszer, politikai érdekek mentén dől el, mire optimalizál a szabályozás. A Tisza politikai értékei, érdekei milyen választási rendszert vetítenek előre?
A Fidesz alig titkolta, hogy magukra szabták a választási rendszert, ez már a választójogi törvény 2011-es benyújtásának pillanata óta világos volt. Azt is látni lehetett, hogy a választási szabályok személyre szabása sosem életbiztosítás, változó választói közhangulatban akár vissza is üthet. Ez utóbbit is sokszor elmondtuk az elmúlt másfél évtizedben, idén be is következett. A Tiszában talán már csak emiatt is tisztábban látják, hogy nincs az a választási rendszer, ami hosszú távon csak egyetlen politikai erőnek kedvezne. Több jel utal arra, hogy nem is a szándékuk.
A Tisza első alaptörvény-módosítása az volt, hogy egy személy csak 8 évig lehet miniszterelnök. Rossz az optikája, mert első ránézésre olyan, mintha Orbán Viktor visszatérését lehetetlenítenék el, pedig neki amúgy is kevés esélye lenne egy újabb választási győzelemre. Magyar Péter 2034 utáni újraválasztását viszont ténylegesen korlátozhatja.
A másik jel, hogy a kormány részéről többször is elhangzott, hogy a jelenleginél arányosabb rendszert szeretnének azért, hogy 2030 után egyetlen pártnak se lehessen alkotmányozó többsége. Ezt egyébként máshogy is el lehetne érni, sokan javasolják például, hogy a kétharmados törvényeket csak háromnegyedes többséggel lehessen módosítani, de talán ennél jobb lenne, ha azt foglalnák alkotmányba, hogy a sarkalatos törvények módosításához egy bizonyos számú ellenzéki képviselő szavazatára is szükség van. Ha mégis maradna a megszokott kétharmados logika, és csak a választási rendszer átalakításában gondolkodunk, akkor valóban a jelenleginél jóval arányosabban kell leképeznie a választói akaratot. Ehhez kevés a győzteskompenzáció megszüntetése – a Tisza idén enélkül is megszerezte volna az alkotmányozó többséget. Ennél radikálisabb arányosításra van tehát szükség, de nem biztos, hogy egy a hollandhoz vagy a szlovákhoz hasonló, teljesen arányos, egylistás rendszer lenne az egyetlen lehetséges megoldás. Tökéletes, neutrális választási rendszer nem létezik, el kell fogadni, hogy ez politikai értékek és érdekek mentén dől el.
Fotó: Koncz Márton / Népszabadság
A kormányzati stabilitást be lehet építeni például úgy is, ha nehéz leváltani a miniszterelnököt. De mi indokolja az egyéni körzetek megtartását? A parlamentben frakciófegyelem van, a választók meg a pártlogót nézik amikor szavaznak, nem a jelölt nevét.
Igaz, hogy elsősorban a pártlogó számít, és csak ritkán fordul elő, hogy egy egyéni jelölt a pártjánál sokkal több vagy kevesebb szavazatot kapjon. Az egyéni kerületi rendszernek már hagyománya van, és akik megtartanák, leginkább azzal érvelnek, hogy jó, ha a választó tudja, ki a képviselője, kihez tud fordulni. Csak hogy több kutatás is igazolta, hogy a választók jelentős többsége meg se tudja nevezni az egyéni képviselőjét. Nem is csoda, hiszen amióta csak 106 egyéni kerületünk van, átlagosan több mint 70 ezer választóval, nehezen beszélhetünk egyéni képviseletről. Számos kerület 100-150 kistelepülést is lefed.
A frakciófegyelem is erősen korlátozza az egyéni képviselők mozgásterét. Bizonyos ügyeket talán ki tudnak járni, de a helyi képviseletet másképp is meg lehetne teremteni, például regionális listákkal vagy preferenciális szavazással. Ez is egy olyan vita, amit több szinten le kell folytatni, és nincs rá egyetlen tökéletes megoldás.
Az Európai Parlamenti választás tisztán listás, ezt is ismerik a magyar választók.
A magyar választók sok rendszert ismernek, az önkormányzati választásokon egészen eltérő logikájú választási szisztémák működnek. A több X-es szavazás például 1990 óta viszonylag jól működik a 10 ezer főnél kisebb településeken. Ott az történik, hogy ahány fős a képviselő-testület, annyi jelölt neve mellé lehet behúzni az X-et – és nem kiugróan magas az érvénytelen szavazólapok aránya.
Van-e a törvényhozás összetételén és a kormányzat stabilitásán túli hatása a választási rendszernek? Ahol a többségi rendszer kétpárti irányba visz, az növelheti a társadalmi megosztottságot, míg ahol állandó koalíciós kényszer van, ott nem támadják egymást annyira a politikusok, és a társadalom sem annyira megosztott.
Tankönyvszerűen, minél közelebb van egy ország a kétpártrendszerhez, annál nagyobb a megosztottság, míg minél arányosabb a választási rendszer, annál kompromisszumkészebbek a politikusok. Az idő azért ezt már valamennyire meghaladta, nem feltétlenül hoz békésebb, együttműködőbb politikai kultúrát, ha konfliktusokkal tűzdelt koalícióra kényszerülnek a pártok, gondoljunk például a már említett Szlovákiára, vagy akár Izraelre. A polarizáció globális jelenség, a választási rendszer szerepét ebben nem értékelném túl.
Ami Magyarországot illeti, sokan mondják, hogy arányosabb választási rendszerrel nemcsak a közjogi rendszer 2010 utáni egypárti leuralása lett volna megelőzhető, de egy együttműködőbb politikai kultúra is kialakult volna. Hogy így lett volna-e, már nem derül ki. De az biztos, hogy az elmúlt 36 év állandó háborúzásra és nem konszenzuskeresésre szocializált. Sok más mellett ezért a választási rendszer arányosításával is érdemes lehet egy lépést tenni egy békésebb Magyarország felé.
Fotó: Koncz Márton / Népszabadság
Többször felmerült, hogy előrehozott önkormányzati választásokat írhatnak ki, ha a kormány annyira átszabja a kapcsolódó jogköröket. Ez mennyire demokratikus, hiszen legutóbb 2029-ig választottunk polgármestereket, képviselőket?
Ez inkább azzal függ össze, hogy most „forradalmi” időket élünk: a kérdés az, van-e legitimációja annak, hogy ebben az átmeneti időszakban olyan eszközökkel is élnek, amilyenekkel egy megszilárdult demokráciában nem volna ildomos.
A Tisza azzal érvel, hogy az Orbán-rezsim felszámolására kaptak felhatalmazást, és ennek része lehet az önkormányzati rendszer teljes átalakítása is. Ismert például, hogy a megyei közgyűléseknél alig maradtak hatáskörök, ahogy az is, hogy a főváros kétszintű vezetése 36 éve bénító konfliktusok forrása. Ennél is érzékenyebb, ritkábban feltett kérdés, hogy ténylegesen szükség van-e minden településnek saját polgármesterre és képviselő-testületre. Ha a kormány át tudna vinni egy viszonylag gyors reformot, ami mandátumok megszűnésével és újak életre hívásával jár, az már komolyan vehető indok lehet az önkormányzati választás előrehozására. Ezzel továbbra is szemben állna az érv, miszerint a demokratikusan megválasztott polgármestereket és a képviselőket abban a tudatban választották meg, hogy mandátumuk 2029 júniusáig tart.
Politikai szempontból az is kérdés, hogy megéri-e mindezt bevállalni a Tiszának, és hogy meg tudják-e csinálni időben. Még az alkotmányozási folyamat is alig indult el, az önkormányzati rendszer reformjáról szinte semmit nem tudni. Nem valószínű, hogy ezt 2027-ben végig tudják vinni, és ha csak 2028-ra érne be, már nem sok értelme lenne alig egy évvel előrehozni az önkormányzati választást.
Fotó: Koncz Márton / Népszabadság
Milyen üzenete lenne annak, ha valóban levinnék a választói korhatárt 16 évre?
Jobban be lehetne vonni a fiatalokat a politikába. Jogos érv, hogy ha házasodni, jogosítványt szerezni, munkaviszonyt létesíteni már 18 éves kor alatt is lehet, akkor a közügyekbe is bele lehessen szólni. Nehéz volna vitatni azt is, hogy a mai 16-18 évesek többsége jelentősen többet tud a világról, mint mondjuk a 30-40 évvel ezelőtti fiatalok tudtak. Az utóbbi évtizedekben rengeteg, nem csak európai országban indult el a korhatár leszállításának trendje. Nincs cezúra az emberi idegrendszer fejlődésében, ami garantálná, hogy onnantól már felelősségteljesen tud bárki dönteni. Valójában bárhol húzzuk meg a korhatárt, az önkényes lesz, a 18 év is az. A kérdést mindenképp érdemes kinyitni.
Sokat kritizálják lista- és a jelöltállítás módját is, utóbbit főleg azért, mert rengeteg visszaélésre ad alkalmat. A listaállítás pedig az egyéni jelöltek számához van kötve.
A rendszerváltás óta a választópolgárok ajánlására épülő rendszer két módját is kipróbáltuk, és egyik rosszabb volt, mint a másik. 2010-ig az ajánlószelvényeket adták-vették a feketepiacon, 2014-től pedig egyik ajánlóívről a másikra másolták a választópolgárok adatait. Azt viszont nem tudjuk, hogy megmaradnak-e egyáltalán a választókerületek. Ha nem, akkor kényszer is lesz a rendszer reformjára. Ha kitartanak az egyéni kerületek mellett, akkor „csak” akarat kell hozzá.
Sok mindenre mondtam, hogy szakmai alapon nem lehet állást foglalni, de a jelöltállítás pont olyan téma, ahol lehet: a Political Capitalnél 19 éve következetesen képviseljük, hogy a választópolgárok ajánlása helyett kauciót kellene bevezetni. Bármilyen, állampolgári ajánlásra épülő rendszer maradna ugyanis hatályban, az arra sarkallná a pártok nagy részét, hogy visszaéljenek a választók adataival, mindegy milyen szigorú törvényt írunk. Helyette a kaució úgy működhetne, hogy a jelölteknek vagy a pártoknak egy kisebb összeget letétbe kellene helyezniük, amit visszakapnának, ha elérik mondjuk az egy százalékot. Nem igaz, hogy ez kizárná a „szegényebb” jelölteket, hiszen minden komolyan vehető jelöltnek pontosan nulla forintjába kerülne a jelöltállítás – ellentétben egyébként a hatályos rendszerrel, amelyben komoly mozgósítást, azaz pénzt igényel, hogy 106 egyéni kerületben 500 aláírást összegyűjtsenek.
Mi legyen a határon túliak szavazójogával? Ez ellen az az érv, hogy nem itt élnek, rájuk nem vonatkoznak a magyar Országgyűlés döntései.
Ez érzékeny, értékalapú ügy a legtöbb választó, és érdekalapú kérdés is a legtöbb párt számára. A külhonban élő magyarok döntő többségének életére alig van hatással a magyar Országgyűlés által meghozott törvények több mint 90 százaléka. Ha pedig ők kevésbé érintettek, akkor indokolható az is, hogy egyáltalán ne legyen választójoguk, és az is, hogy csak korlátozott választójoguk legyen. 1990 és 2010 között az előbbi érvényesült, 2014 óta pedig korlátozott volt ez a választójog, tehát a Fidesz is ezt az álláspontot képviselte. A Tisza világossá tette, hogy nem kívánja elvenni a külhoni magyarok választójogát, de arról érdemes széleskörű vitát folytatni, hogy jó-e az a hatályos rendszer, amiben a külhoni magyar állampolgárok listára szavazhatnak, egyéni jelöltre nem. Ebben a rendszerben valójában nem is lehet megmondani, ki képviseli őket a parlamentben. Helyette felmerülhet az a más országokban bevett gyakorlat, hogy a külhonban élők számára külön fenntartanak egy vagy két mandátumot, így ténylegesen maguk közül választanának képviselőt.

Fotó: Koncz Márton / Népszabadság
Az mára egyértelműen kiderült, hogy a levélszavazás a visszaélések mekkája, amit mindenképp meg kell szüntetni. A román példát követve mi is megvalósíthatnánk azt a rendszert, hogy ha a világ bármely településén legalább száz magyar választópolgár jelzi, hogy szavazni szeretne, akkor a magyar választási irodának ott fel kell állítania egy szavazókört, és tisztességes körülmények között le kell bonyolítania a választást, úgy, ahogy ma a külképviseleteken is zajlik.
Szükséges a kampányfinanszírozás újragondolása is?
A hatályos kampányfinanszírozás választásról választásra fehéredett valamennyit, a kamupárt-jelenség mintha kikopott volna, de lehetséges, hogy csak átmenetileg. Ahhoz, hogy biztos ne térjenek vissza, a pártokat szigorúbb elszámolásra kell kötelezni.
Vannak-e a választójogi törvényen kívüli egyéb szabályok, melyek befolyásolják a választások tisztaságát, vagy erősítik a demokratikus legitimációt? Az elmúlt években az állami szervek kampányolása, vagy a közmédia működése nagyban befolyásolta a közvéleményt. Ez kultúra kérdése, vagy lehet valahogy szabályozni az ilyen jellegű tevékenységeket?
Ez elsősorban politikai kultúra kérdése, nincs az a szigorú szabályozás, ami ne volna kijátszható. De az állam és a párt kampánytevékenységének elválasztása érdekében lehet határozott lépéseket tenni. Meg lehet tiltani, hogy a kormány és az önkormányzatok társadalmi célú hirdetést se adhassanak fel a választásokat megelőző egy évben. El lehet érni, hogy közpénzeket ne lehessen olyan álcivil szervezetekhez kiszervezni, amelyek a kormány vagy a párt helyett végzik el a kampány piszkos részét.
Nagyon nehéz meghúzni a határt közérdekű tájékoztatás és az erőfölénnyel való visszaélés között. Például egy miniszter, aki történetesen a pártjának a jelöltje is, ha átad egy autópálya-szakaszt, és közben méltatja a pártját, a kormányát, az biztosan belefér. De ha milliárdokat költenek közpénzből arra, hogy a közösségi médiát elárasszák politikai hirdetésekkel, az már biztosan nem. A kettő között sokféleképp csúszhat össze párt és állam kampánya, és nem nagyon látszik, hol húzódik a határ.
Amit tenni lehet, az egyrészt az, hogy korlátok közé szorítjuk a kampánytevékenységre fordítható összegeket, nem csak kampányidőszakban. Másrészt hogy minél transzparensebbé tesszük a költéseket, például kampányszámla bevezetésével. A Fidesz sem a választási törvény átírásakor élt vissza igazán a hatalmával, hanem akkor amikor átalakította a médiaviszonyokat és felfoghatatlan mennyiségű közpénzt elköltve népszerűsítette saját magát a közmédiától kezdve a pártmédián át a közösségi oldalakig és a köztéri plakátokig. Az összes kiskapu azonban aligha zárható be. Nekünk, választópolgároknak kell kikövetelni a tisztább, fairebb magatartást a pártoktól.
A népszavazás intézményéhez érdemes lenne hozzányúlni? Most egy sor fontos kérdésben ki sem lehet írni népszavazást, és szinte lehetetlen, hogy érvényes és eredményes is legyen egy referendum.
Biztos, hogy hozzá kellene nyúlni. 1990 óta egyetlen olyan népszavazást sem írtak ki, amit ne a Fidesz és/vagy az aktuális kormány akart volna. Senki más nem tudta elérni, hogy legyen népszavazás, és ez nincs rendben. Bővíteni kellene a népszavazásra feltehető kérdések körét. Az érvényesség és eredményesség kérdése már nehezebb, mert az indokolható, hogy a választók több mint felének el kell mennie szavazni az érvényességhez, és a szavazatok felének egy irányba kell mutatni. Ilyen szigorú feltételek mellett viszont ritka az az ügy, aminek egyáltalán van esélye végigfutni a népszavazás akadálypályáján. Erről is érdemes lenne egy szélesebb körű szakmai, társadalmi egyeztetést kezdeményeznie a kormánynak.

Fotó: Koncz Márton / Népszabadság
Ruff Bálint a Népszabadságnak azt mondta, már dolgoznak a választójogi törvény módosításán. Önt, vagy a Political Capitalt megkeresték ezzel kapcsolatban?
Nem, én is csak a nyilvánosságból tájékozódom, de remélhetőleg a kormányban is tanulmányozzák az elérhető, általunk és mások által jegyzett tanulmányokat, cikkeket, sorvezetőket. A szakmai, társadalmi egyeztetést viszont minél előbb el kellene kezdeni, mert csak látszólag van sok időnk. Nem kell megvárni az alkotmányozási folyamat végét, el kellene kezdeni azzal párhuzamosan a konzultációt választási reformról is. Legkésőbb 2029 elején hatályba kell lépnie a választási rendszert érintő összes jogszabálynak, alig több mint két év van tehát a hosszadalmas egyeztetésekre, a koncepciók kidolgozására, a részletek egymáshoz illesztésére, a kodifikációra, a parlamenti szakaszra. Ha a magyar történelemben először el szeretnénk érni, hogy ne csak megalkotói érezzék magukénak a választási rendszert, hamar neki kell állni.
Amit eddig tudni lehet arról, mit akar kezdeni a Tisza a választási rendszerrel
A Tisza már választási programjában megígérte a választási szabályok átalakítását. „A jelenleginél jóval átláthatóbb, tisztességesebb és arányosabb választási rendszert alkotunk, és egységesítjük a külföldön szavazás szabályait a visszaélések megelőzése érdekében” – írták, hozzátéve, hogy a „folyamatot széles körű társadalmi, szakmai és politikai egyeztetés fogja végigkísérni.” Szigorítást ígértek a pénzügyek területén is, „Megtiltjuk és szigorúan büntetjük, hogy a szabályozott pártfinanszírozáson túl közpénzt kampánycélokra használjanak” – áll a programban. Magyar Péter a Kossuth Rádiónak beszélt arról, hogy még ebben a ciklusban lesz új alkotmány és választójogi törvény is. „Praktikus okokból” a választási jogszabályok módosítását az alkotmányozás utánra hagynák. Egy júliusi sajtótájékoztatón arról is beszélt a miniszterelnök, hogy a választási rendszer újraírásakor az aranyközéputat keresik, arányosabb rendszert szeretnének, de nem térnek át a teljesen arányos választási rendszerre. A jelenleg 5 százalékos bejutási küszöb lejjebb vitelét is elképzelhetőnek tartja. A miniszterelnök azt is hangsúlyozta, hogy elfogadása előtt társadalmi és szakmai egyeztetés lesz a választójogi reformról. Arról pedig már a Facebookra posztolt Magyar, hogy támogatná a választási korhatár 16 évre történő csökkentését – erről hasonlóan vélekedik Lannert Judit oktatási miniszter is.
Melléthei-Barna Márton azt mondta a nyáron, hogy másfél-két éven belül meglesz a népszavazással megerősített új alkotmány és a választási törvény is. Ő is kiállt az arányosabb választási rendszer mellett, kritizálta a győzteskompenzációt és a levélszavazatok intézményét, mondván azok gátat szabnak az egyenlő versenynek. Ruff Bálint a Népszabadságnak beszélt az elképzeléseiről, ő olyan arányos rendszert szeretne, ami sokpárti parlamentet eredményez, de megtartaná az egyéni képviselőket. Megszüntetné a győzteskompenzációt, elgondolkodna a kétfordulós választáson, és alakítana a listaállítás szabályain is. Szerinte az alkotmánnyal egyszerre lehetne dönteni az új választási szabályokról is.
Bakó Bea alkotmányjogász nyáron az Ingában beszélt elképzeléseiről – ő azóta már Ruff Bálint tanácsadója. Bakó szintén arányosabb rendszert szeretne, és korlátozná a kormányzati túlhatalmat. Az egyéni képviseleti rendszert megszüntetné, helyette területi listákkal valósítaná meg a helyi és a nemzetiségi képviseletet is. A kormányzati túlhatalom korlátozására szerinte a kétkamarás parlament visszahozatala is jó ötlet lenne.
Ezt is ajánljuk
Romániában továbbra is fiatalokkal él a Magyarországon pedofil szexuális zaklatás miatt kizárt pap, Szűcs Balázs
Papíron egyszerre tudott két helyen lenni a hatvani kórház főigazgatója, miközben rendkívül magas ügyeleti és készenléti óraszámokat számoltak el
A kiásott milliárdok hétvégéje után elszabadultak az indulatok a parlamentben
Magyar Péter lemondásra szólította fel a Fidesz-KDNP képviselőit, a Tisza-kormány tárcái eddig 64 ügyben tettek feljelentést 4000 milliárd forintért
Madáretetőből is került elő készpénzköteg Seszták-ügyben, a DNS-nyomokat rögzítették









