A Szaláh-jelenség: egy futballceleb hatása a muszlimellenességre

A labdarúgásban kevésbé tájékozottak számára: a 34 éves, egyiptomi születésű Mohamed Szaláh (becenevén Mo) hosszú éveken keresztül a Liverpool sztárja volt. 2017-ben igazolták le, csatárként 435 mérkőzésen játszott, 255 gólt lőtt, ami a klub történetében a harmadik legtöbb. Csapatával Bajnokok Ligáját nyert, háromszor megválasztották az év legjobb angol, kétszer az év legjobb afrikai labdarúgójává.

Sik Endre szociológus számára azonban nemcsak a sportteljesítmény fontos, hanem ezzel szoros összefüggésben az is, hogy Mohamed Szaláh hitét gyakorló muszlim, aki betartja vallása étkezési előírásait, gólörömét a hagyományos földre boruló imádság (szudzsúd) formájában fejezi ki. Gyerekkori szerelmével rendezett családi életet él, két lánya van. Ramadan idején hazalátogatnak egyiptomi szülőfalujába, amelyet Szaláh anyagilag is támogat.

A család ugyanakkor karácsonyfát állít. Szaláh tehát muszlim vallású, a nyilvánosság előtt (még a futballpályán is) vállalja hitét, ám ezt – hangsúlyozta a szociológus – ötvözi a többségi társadalom által megbecsült karácsonyi ceremónia elfogadásával, ami az integritás és az integráltság egyidejű megvalósulása.

Szaláh kétségkívül celeb, egy hatalmas szurkolótáborral rendelkező csapatban a „legmenőbb” poszton játszott, a Liverpool sikeres periódusa kötődik a nevéhez. Ráadásul közel egy évtizedet időt töltött el a klubnál, jelenléte állandósult. Személyéhez pozitív tartalmú üzenetek kötődtek, miközben egyértelműen megjelenítette kisebbséghez tartozását.

Az előítéletesség nem légüres térben létezik

Sik Endre elemzése, ami a Socio portálon jelent meg, azt tárgyalta, hogy egy muszlim vallású futballceleb csökkenti-e csapata szurkolóinak előítéletességét.

A tudományos előzményeket felvillantva az elemzés kitért arra, hogy szociálpszichológusok már az ötvenes években felvetették, az előítéletesség nem légüres térben létező egyéni jelenség, hanem összefügg egyebek között azzal, az illető ismer-e az adott kisebbséghez tartozó embert. Másként fogalmazva: a személyes ismerősök létezése csökkenti az előítéletes gondolkodás esélyét. Azt, hogy az úgynevezett kontaktelmélet megállja a helyét, a kétezres években több mint ötszáz empirikus vizsgálat nemzetközi összegzése igazolta.

Az elmélet helyességét magyarországi kutatások 2007-ben szintén alátámasztották. Egyúttal arra is felhívták a figyelmet, hogy a személyes kapcsolatok pozitív hatása az előítéletességre nem tekinthető általános érvényűnek. Míg például a menekültekkel való személyes ismeretség valóban csökkentette az előítéletességet, ugyanilyen hatás – bár lakóhely és életkor függvényében eltértek az adatok – a homoszexuálisok és a romák esetében nem volt kimutatható.

Az előítéletesség azonban a társadalmi-politikai környezet hatására, vagy éppen ellenhatására is változik. Így Magyarországon a 2015-től kezdődött „migránsellenes” kampányok felkorbácsolták a menekültekkel szembeni ellenérzéseket, ugyanakkor a homofób kormányzati propaganda ellenére számottevően nőtt a melegek elfogadottsága.

Celebekre mindig van igény

Manapság, amikor a média már nem a nyomtatott sajtót, a rádiót és a szűk kínálatot nyújtó televíziót jelenti, hanem csatornák százait, internetes felületek ezreit vagy influenszerek sokaságát, megteremtődött az igény a celebekre, a celebek folyamatos újratermelésére – rögzítette elemzésében Sik Endre. Ebben a helyzetben jött létre a „nem valóságos személyes ismerős”, aki részévé vált mindennapjainknak, befolyásolja gondolkodásunkat, meghatározza nézeteinket.

A jelenséget vizsgáló kutatások ugyanolyan következtetésekre jutottak, mint az eredeti kontaktelmélet: a „kisebbségi” celebekkel való fiktív (nem tényleges ismeretségen alapuló) viszony is csökkenti az előítéletességet. A pozitív megjelenítés hatására megnő a valószínűsége annak, hogy az adott kisebbség többi tagját is kedvezőbb színben látjuk. Ha azt tapasztaljuk, hogy sokan mások így éreznek, akkor ez számunkra is könnyebben vált ki szimpátiát.

Visszakanyarodva ahhoz, hogy Mohamed Szaláh szereplése hogyan alakította a muszlimellenességet: Angliában a gyűlölet-bűncselekmények alakulása, illetve a már X-nek nevezett Twittert használó szurkolók muszlimellenes tweetjeit vizsgálva próbáltak választ találni a kérdésre.

Liverpoolban működött, máshol nem

Ami a gyűlölet-bűncselekmények felmérést illeti, a munkát – itt nem részletezendő – módszertani problémák és a rendőrségi nyilvántartás hiányosságai nehezítették. Összességében a kutatók mégis azt találták, hogy a muszlimellenes gyűlölet-bűncselekmények száma csökkent abban az időszakban, amikor Szaláh  a Liverpoolban játszott. Más típusú bűncselekmények száma nem esett vissza. Vagyis: a muszlimellenes gyűlölet-bűncselekmények csökkenése nem a bűnözés helyzetének általános javulására, sokkal inkább a „Szaláh-jelenségre” volt visszavezethető.

A Twittert használó futballrajongók körében nem kevesebb mint 15 millió bejegyzést néztek meg. A kérdés hasonló volt: Szaláh megjelenésével csökkent-e a muszlimellenes üzenetek aránya? A kutatók arra jutottak, hogy igen, a Liverpool-szurkolók esetében csökkent. A többi klub szurkolóinál nem volt megfigyelhető hasonló trend.

A Facebookon fellelhető Liverpool-rajongók körében végzett kérdőíves vizsgálat során a kutatók Szaláh  megítélésére voltak kíváncsiak. Abban a részmintában, ahol az állítások hangsúlyozták, hogy Szalah vallásos, a többi részmintához képest kicsivel magasabb volt az iszlám vallás iránti tolerancia. Szaláh jó megítélése kiterjedt az általa képviselt vallási közösség egészére is.

Ebben közrejátszott az is, hogy Szaláh elkerülte a politikailag megosztó véleménynyilvánításokat – tette hozzá az elemzés. Sik Endre szerint izgalmas kérdés, amivel majd későbbi kutatások fognak foglalkozni, hogy akkor is érvényesül-e a celebhatás, ha huzamosabb ideig rosszul játszik, vagy eligazol Liverpoolból. Utóbbi bekövetkezett: Szaláh  nyár vége óta a török Trabzonspor játékosa.