Sport

A Manchester United válsága nagyobb annál, mint hogy ki ül a kispadon

Michael Carrick egyelőre megőrizte az állását, a Chelsea elleni szombati mérkőzésen még ő irányítja a Manchester Unitedet. A vezetőedzőnek a csapatkapitánnyal, Bruno Fernandesszel is rendeznie kellett a viszonyát. A manchesteriek problémája ugyanakkor jóval régebbi és mélyebb annál, mint hogy ki vezeti a csapatot a következő mérkőzésen.

Korom Milán

2026. október 30.

Beállítás elsődleges forrásként

Újabb edzőváltás árnyéka vetül az Old Traffordra: a Manchester United a múlt héten 4-1-re kikapott a Como vendégeként a Bajnokok Ligájában, vasárnap pedig hazai pályán szenvedett 3-0-s vereséget a Bournemouth-tól. A nyolc mérkőzés óta nyeretlen együttes a Premier League tabelláján a 16. helyre csúszott, mindössze egy ponttal megelőzve a kiesőzónát. A Bournemouth elleni kudarc után a klub vezetői, Jason Wilcox futballigazgató és Omar Berrada vezérigazgató is megbeszélést tartott Carrick jövőjéről, a döntés az lett, hogy legalább a Chelsea elleni találkozón marad a posztján.

A bizalom azonban korántsem tűnik feltétlennek. A brit sajtó értesülései szerint a novemberi válogatott szünet újabb fontos döntési pont lehet, ha a csapat addig nem javít az eredményein. Eddie Howe és Julian Nagelsmann neve is felmerült lehetséges utódként. Carrick tehát úgy készülhet a Chelsea elleni rangadóra, hogy nemcsak a csapat eredményeiért, hanem a saját állásáért is küzd.

A helyzetet tovább bonyolítja a játékosokkal kialakult feszültség. Bruno Fernandes a Como elleni vereség után nyilvánosan bírálta a szakmai stáb védekezési és letámadási elképzeléseit. A portugál középpályás szerint a csapatnak bátrabban kellene letámadnia az ellenfeleket, mert a túl nagy teret engedő védekezés lehetőséget ad a riválisoknak arra, hogy magabiztossá váljanak. Carrick a Bournemouth ellen a kispadra ültette a csapatkapitányt, aki végül pályára sem lépett.

A felek a héten személyesen is leültek beszélni egymással, sajtóhírek szerint tisztázták a nézeteltéréseiket, és ismét a csapat eredményeire összpontosítanak. Fernandes várhatóan ismét szerepet kaphat a Chelsea ellen.

A Ferguson-örökség árnyékában

Sir Alex Ferguson 2013-as távozása óta a Manchester United képtelen volt visszatérni a Premier League meghatározó csapatai közé. A skót szakember 26 év alatt 38 trófeát nyert a klubbal, és olyan korszakot hagyott maga után, amelyhez azóta is minden utódját mérik. A vezetőség azonban nem tudott olyan tartós sportstratégiát kialakítani, amely a legendás edző távozása után is biztosította volna a folyamatos sikereket.

David Moyes, Louis van Gaal, José Mourinho, Ole Gunnar Solskjaer és Erik ten Hag után Ruben Amorim is távozott a kispadról, mielőtt Carrick megkapta volna a lehetőséget. Az edzőváltások közben a klub jelentős összegeket költött játékosokra, de a befektetések nem hozták meg a várt eredményt. A Ferguson utáni évtizedben a United mintegy 1,43 milliárd fontot fordított átigazolásokra, és több tízmillió fontot költött edzőkre, miközben nem nyert újabb bajnoki címet.

A probléma nem az, hogy a klub egyáltalán ne ért volna el sikereket. Mourinho Európa-ligát és Ligakupát nyert, Ten Hag szintén elhódította a Ligakupát, majd az FA-kupát, a csapat pedig időnként a bajnokságban is közel került az élmezőnyhöz. Ezekből a fellángolásokból azonban nem alakult ki tartósan sikeres működés. A trófeák és a jobb időszakok után rendre visszatért a bizonytalanság, majd következett az újabb edzőváltás. A visszatérő minta arra utal, hogy a klub gondjai nem magyarázhatók kizárólag az edzők hibáival.

A felelősség nem állhat meg az edzőnél

A klubnál jelenleg Jim Ratcliffe társtulajdonos és az általa irányított futballvezetés is kulcsszerepet játszik a döntésekben. Az INEOS 2024-ben vette át a sportügyek irányítását, azóta pedig már Amorim is távozott, akit 2024 novemberében neveztek ki, majd 2026 januárjában menesztettek. A vezetőség így rövid időn belül ismét olyan helyzetbe került, amelyben az edző leváltása tűnhet a megoldásnak.

Csakhogy az újabb váltásnak ára van. Egy új vezetőedzőnek időre van szüksége ahhoz, hogy megismertesse az elképzeléseit a játékosokkal, átalakítsa a taktikát, és szükség esetén a keretet is a saját igényeihez igazítsa. Ha a klub ismét átmeneti megoldásban gondolkodik, miközben a következő idényre már egy másik szakembert keres, nehéz elképzelni, hogyan alakulhatna ki hosszú távon következetes rendszer.

Csökkent a nem túl népszerű Glazer-család befolyása a klubban, az INEOS átvette a futballműködés irányítását. Fotó: Paul ELLIS / AFP

Carrick helyzete ezért többet mond a Manchester United állapotáról, mint önmagában az, hogy marad-e a Chelsea elleni mérkőzés után. Januári kinevezésekor sikerült lendületet adnia a csapatnak: a United 17 mérkőzéséből 12-t megnyert, a bajnokságban pedig a harmadik helyen végzett, így visszajutott a Bajnokok Ligájába. Májusban véglegesítették a megbízatását, azóta azonban a korábbi lendület eltűnt, és ismét a menesztése került napirendre.

A mostani válságban a játékosok felelősségét sem lehet figyelmen kívül hagyni, a keret többre képes annál, mint amit az idei teljesítménye mutat. Tehát a futballistáknak is magukba kell nézniük, nem csupán az edző döntéseit kell bírálniuk. Ugyanakkor a vezetők feladata az is, hogy olyan környezetet teremtsenek, amelyben a szakmai stáb és a játékosok közötti konfliktusokat nem újabb válságként, hanem megoldandó problémaként kezelik.

A Chelsea elleni találkozó így fontos lehet Carrick számára, de a Manchester United jövőjét nem egyetlen eredmény fogja meghatározni. Egy győzelem enyhítheti a nyomást, egy újabb vereség pedig felgyorsíthatja az edzőváltást. A nagyobb kérdés azonban továbbra is az, hogy a klub képes-e végre túllépni az elmúlt évek gyakorlatán. Amíg a vezetőség nem alakít ki következetes, hosszú távú sportstratégiát, addig az Old Traffordon könnyen ugyanaz a történet ismétlődhet meg – csak éppen mindig más edzővel a kispadon.