Másodszor is elakadt a svéd kormányalakítás, Andersson parlamenti vereségre készül

Magdalena Andersson második kormányalakítási kísérlete sem hozott megállapodást Svédországban. A szociáldemokraták vezetője október 13-án, kedden közölte: bár haladtak az egyeztetések a Zöldekkel, a Baloldali Párttal és a Centrum Párttal, továbbra sem adottak a feltételek egy olyan kabinet megalakításához, amelyet elfogadna a parlament. A szeptember 13-i választáson szűk többséget szerző balközép tábor így egy hónap elteltével sem tudta kormányzati megállapodássá alakítani a győzelmét.

A 59 éves politikus sajtótájékoztatóján azt mondta, tájékoztatta Andreas Norlén házelnököt: kész arra, hogy a képviselők szavazzanak miniszterelnöki jelöléséről, de a jelenlegi helyzetben várhatóan elbukna a voksoláson. Norlén ennek ellenére Anderssont javasolja a kormányfői tisztségre, és október 15-ére, csütörtökre tűzi ki a szavazást. A tárgyalások kudarca tehát még nem parlamenti elutasítás: a képviselők csak ezután döntenek a jelöltről.

A patthelyzet középpontjában a Baloldali Párt kormányzati szerepe áll. A párt miniszteri tisztségeket követel azért cserébe, hogy támogasson egy szociáldemokrata vezetésű kabinetet. A Centrum Párt viszont elutasít minden olyan kormányt, amelynek a Baloldali Párt is tagja lenne. Andersson számára ezért nem elegendő a közös választási sikerre hivatkozni: két, egymással összeegyeztethetetlen feltétel között kellene megállapodást teremtenie.

Az ellenzéki többség belső törésvonala

A végleges választási eredmény alapján a négy balközép ellenzéki párt összesen 176 mandátumot szerzett a 349 tagú Riksdagban. Ulf Kristersson kormányának jobboldali tábora 173 helyhez jutott. A különbség mindössze három képviselői szék, miközben a szociáldemokraták 99 mandátummal megőrizték a legnagyobb párt pozícióját. A győztes oldalnak van számszerű többsége, de ettől még nem született közös álláspont arról, mely pártok üljenek a kormányban.

A Centrum Párt sajátos helyet foglal el ebben az együttműködésben. Azért igazodott a baloldali ellenzéki táborhoz, mert nem kíván a Svéd Demokratákkal kormányozni, ugyanakkor a politikai paletta másik szélén álló Baloldali Párttal sem vállal közös kabinetet. Ez a kettős elhatárolódás szűkíti a lehetséges megoldásokat. A Baloldali Párt viszont nem fogadja el, hogy a parlamenti támogatásért cserébe kimaradjon a miniszteri tisztségek elosztásából.

A vita így elsősorban a kormány összetételéről és a hatalmi részvételről szól. A külső parlamenti támogatás és a kabinetben való részvétel két külön szerep: egy párt hozzájárulhat egy miniszterelnök hivatalba lépéséhez anélkül is, hogy minisztert adna. A Baloldali Párt azonban most éppen ezt a különválasztást utasítja el, míg a centristák a baloldali miniszterek kizárását tekintik az együttműködés feltételének. A két álláspont között a második tárgyalási kör sem teremtett átjárást.

Két tárgyalási kör, változatlan akadályok

Andersson szeptember 18-án kapta meg először a kormányalakítás lehetőségeinek feltérképezésére szóló megbízást. Szeptember 28-án azonban visszaadta azt, miután a Baloldali Párt a jobbközép Mérsékelt Párt jelöltjét, Norlént támogatta a házelnöki tisztségre. A szociáldemokrata vezető akkor úgy ítélte meg, hogy elveszítette a megállapodáshoz szükséges baloldali támogatást. A házelnökválasztás ezzel a kabinetalakítás körüli bizalmi konfliktust is felszínre hozta.

Norlén október 2-án mégis ismét Anderssonnak adott lehetőséget, mert a parlamenti erőviszonyok nem változtak, és továbbra is őt látta a kormányalakításra leginkább esélyes politikusnak. Az újabb egyeztetési szakasz hivatalosan október 5-én kezdődött. Anderssonnak eredetileg október 12-én kellett volna beszámolnia az eredményről, ám további egy napot kért. A keddi bejelentés alapján ez a rövid hosszabbítás sem volt elegendő a nézeteltérések rendezéséhez.

A házelnök már a második megbízás bejelentésekor jelezte, hogy a tárgyalási szakasz lezárása után miniszterelnök-választás következik. A csütörtöki voksolás ezért olyan helyzetet teremt, amelyben a pártoknak a parlamentben is állást kell foglalniuk Andersson jelöléséről. A keddi nyilatkozatból még nem következik, hogy pontosan hányan szavaznak majd ellene, de maga a jelölt sem számít arra, hogy a jelenlegi feltételek mellett hivatalba léphet.

Nem az igenek többsége dönti el a választást

A svéd szabályok szerint a miniszterelnök-jelöltnek nem kell megszereznie a képviselők többségének igen szavazatát. A jelölés akkor bukik el, ha legalább 175 képviselő szavaz ellene. Ha ennél kevesebben utasítják el, a parlament jóváhagyja a házelnök javaslatát. Ezt nevezik negatív parlamentarizmusnak: a döntő kérdés az, hogy van-e abszolút többség a jelölttel szemben. A tartózkodás ezért lehetővé teheti egy olyan kormány hivatalba lépését is, amelynek nincs saját többsége.

Ez a rendszer elvileg mozgásteret ad a pártoknak, mert egy kabinetet anélkül is hivatalba engedhetnek, hogy belépnének abba vagy igennel szavaznának a vezetőjére. A mostani helyzetben azonban éppen a kormányon belüli és kívüli szerepek elosztásáról nincs egyezség. A 176 mandátumos választási többség csak akkor segíti Anderssont, ha a hozzá tartozó pártok nem alakítanak ki vele szemben elutasító többséget. A puszta mandátumszám ezért nem oldja meg a politikai vitát.

Andersson kedden arról is beszélt, hogy egy sikertelen szavazás után indokoltnak tartaná Kristersson megbízását a kormányalakítási lehetőségek feltárásával. A Mérsékelt Párt vezetőjének ugyanakkor szintén nincs biztos parlamenti többsége. A Reuters értékelése szerint egyelőre kevés jel utal arra, hogy meg tudná szerezni a szükséges hátteret. Elképzelhető ezért, hogy egy későbbi szakaszban ismét Anderssonhoz kerül vissza a feladat.

A két eredménytelen tárgyalási kísérlet nem azonos két elveszített miniszterelnöki szavazással. Az alkotmányos szabály a parlament elé terjesztett jelölésekre vonatkozik: a házelnöknek összesen négy lehetősége van arra, hogy elfogadtassa javaslatát. Ha a képviselők mind a négyet elutasítják, három hónapon belül rendkívüli választást kell tartani. A csütörtöki döntés így a tárgyalóasztalnál kialakult patthelyzet első közvetlen parlamenti próbája lesz.