Ismét a brit belpolitikai viták középpontjában a Brexit

Valóságos külpolitikai bombát dobott az elmúlt napokban a közéletbe a júliusi hatalomra kerülése óta szándékosan és kimondottan a gazdaságra, a régiók felzárkóztatására, adózásra és jóléti intézkedésekre koncentráló brit kormányfő. Andy Burnham, aki először szólalt meg a hosszú pártkonferencia-idény óta, előbb az egyik első, mindmáig nagyon sikeres podcastnak, a Rest is Politics-nak nyilatkozva leszögezte, hogy Oroszország bizonyíthatóan manipulálta a 2016-os Brexit-referendumot. Ő az első kormányfő, aki ezt a régóta rebesgetett hírszerzési információt a nyilvánosság elé tárta.

A New Labour egyik szellemi atyjával, Alastair Campbell-lel és a volt konzervatív miniszterrel, Rory Stewarttal megosztotta, hogy amikor a nyáron átvette a Downing Street 10. irányítását, az egyik első lépése volt megkérdezni a biztonsági szolgálatokat Moszkva 2016-os tevékenysége felől. “A válasz egyértelmű volt, igen, volt beavatkozás” – foglalta össze Burnham az információit.

A volt nagy-manchesteri főpolgármester hozzátette még, hogy a korábbi konzervatív kormányok nem tájékoztatták minderről a lakosságot, így az nem tudhatja, milyen mértékben próbálják ellenséges külföldi hatalmak megzavarni a demokratikus folyamatokat. Burnham az Oroszországból kiinduló dezinformációkat, hamis közösségi média profilokat és adatbányászati próbálkozásokat emelte ki, mint amelyek szerepet játszottak a brit közvélemény félrevezetésében és végeredményben az Európai Unióból való kilépésben.

Andy Burnham annak ellenére hozta most vissza a köztudatba a Brexit-problémát, hogy munkáspárti vezetővé választását még közvetlenül megelőzve is a régi sebek feltépésének elkerülésére törekedett. Mindenki emlékszik még arra, milyen keserves viták közepette jutott el a szigetország immár Boris Johnson vezetése alatt 2020. január 31-ig, amikor végleg elhagyta az Uniót. Míg 14 év első munkáspárti kormányfője, Sir Keir Starmer is tett óvatos lépéseket a Brüsszelhez való közeledés érdekében, Burnham volt az első, aki már a szeptemberi Labour-konferencián tartott programbeszédében a delegátusok és a közvélemény arcába vágta a nyilvánvalót: “Tudomásul kell venni a realitást, hogy a Brexit több kárt okozott, mint hasznot. A státus quo nem megfelelő az Egyesült Királyság számára”. A brit kormányfő egyébként egyik első külföldi útján, Berlinben, Friedrich Merz szövetségi kancellárral tárgyalva is konstatálta, hogy a brit belpolitikai stabilitás és gazdasági felvirágzás nem függetleníthető az európai biztonsági rendszertől.

A politikai elszántságot immár konkrét tervekre váltva a kormányfő hétfő délután a parlament alsóházában is sürgette az EU-hoz fűződő viszony radikális megerősítését, hiszen a “jelenlegi geopolitikai helyzetben, amikor Oroszország hibrid hadviselést folytat a nyugati demokráciák ellen, súlyos mulasztás és kötelességszegés lenne, ha kormánya elfordulna a szorosabb gazdasági és biztonsági partnerség kiépítésétől”. Ennek jegyében valósul meg a többször emlegetett, de késlekedő csúcsértekezlet az EU vezetőivel november 20-án Brüsszelben. Az együttműködés fókuszában az élelmiszer-higiéniai szabványok összehangolása, a karbonpiacok összekapcsolása és a sokat vitatott ifjúsági mobilitási program elindítása állnak. Ez utóbbi brit és európai fiatalok számára lehetővé teszi, hogy szabadon tanulhassanak és dolgozhassanak a kontinensen, illetve az Egyesült Királyságban.

Bár a kormányfő ismét hitet tett a Brexit népszavazás legitimitása és az eredmény tiszteletben tartása mellett, az ellenzék megtámadta közeledési kísérleteit. Kemi Badenoch tory vezető “nem is értette, honnan jön most mindez”, majd azzal vádolta meg a munkáspárti frontembert, hogy “ízekre akarja szedni” az eredeti megállapodást, “világgá kürtöli, mit akar elérni az EU-tól, így pedig nem lehet tárgyalásokat folytatni. Nem fog tudni jobb megállapodást elérni”. A Reform UK élén álló Nigel Farage nemes egyszerűséggel “hazugnak” nevezte a kormányfőt, elutasítva az orosz beavatkozás tényét. Emily Thornberry, a külügyi bizottság elnöke viszont úgy vélte, “ugyan nem könnyű felmérni az orosz félrevezetési kampány sikerét, nehéz elképzelni, hogy Putyin bármit is tett volna, ha nem lett volna legalább valamilyen esély a számára kedvező kimenetelre”. Boris Johnson bukott kormányfő is úgy gondolja, hogy Burnham nem mond igazat, “hacsak a titkosszolgálatok nem változtatták meg az álláspontjukat”. 2017-ben még frappánsabban válaszolt egy az orosz intervencióval kapcsolatos kérdésre. “Nyet, not a sausage”, azaz nem, egy deka valóság nincs ebben.